Az ünneplésből is elég lesz egyszer. A napokban búcsúzunk a 30 éves print lapszámunktól és az alkalomhoz illő online logónktól is. 

Alább minden ünneplős cikk a Kreatív 2022. decemberi számából, amik online is megjelentek. (A címek linkeket rejtenek, kattints!)

Menő 30-asok

Tévésként indult, ma PR-ügyféligazgató

Buzás Aliz grafikus álomprojektjében esküvő nincs, de menő autók vannak

10 pálmafával indult a filmkellékes cége, ma már koprodukciók felé nyitna

Mindig a vizuálisan kiemelkedőt keresi

Az influenszermarketingbe már akkor belelátott, amikor annak még neve sem volt

Hanol Ádám 25 éves volt, amikor eldőlt, mi lesz a szakmája

Nem szexi márkánál is lehet vadabb ötleteket megvalósítani

A kreatív stratéga nem magányos farkas

A reklámiparban elmesélhetjük a saját történetünket

„Szeretem, ha egy ötletnek van eleganciája”

Régen minden jobb volt?

„Tíz év másnaposság” - ilyen volt a kilencvenes évek a reklámszakmában

Számon lehet-e kérni a valóságot egy regényen?

10 dolog, amiről (valószínűleg) nem tudtad, hogy 1992-ben történt

MOME-s grafikák és ünnepi hirdetések

Zseniális MOME-grafikák a 30 éves Kreatívban

Kaptunk egy csillagot is - Így ünnepelték a hirdetők a 30 éves Kreatívot

Ex-főszerkesztők emlékei

Iglódi Csaba (1995-1999) -A Your Way Consulting vezető tanácsadója

Vannak évek, amelyek duplán számítanak. Annyi tapasztalat, annyi új ismeretség, annyi munka és – mondjuk ki! – annyi siker van benne, hogy megélni öröm, emlékezni rá boldogság. 

A Kreatív marketingkommunikációs szaklap élén eltöltött több mint négy év – 1995–1999 között – az én életemben ilyen volt.

Erre az időszakra esett a kereskedelmi televíziózás elindulása, a kereskedelmi rádiózás megerősödése, a közterületi reklámozás robbanása. Ekkor indult hódító útjára az internet, eluralkodott a mobilmánia, ahogyan hónapról hónapra érkeztek a legjelentősebb nemzetközi márkák is Magyarországra. Mindenki kommunikálni akart, mindenkinek volt véleménye, mindenki láttatta volna magát. 

Elindítottuk a Nagy Kreatív Napot, az Első Magyar Diákreklámversenyt – akik nyertek, ma már jócskán seniorok :) –, megszületett a Nagy Kreatív Könyv és sorolhatnám még.

A szakmáért, a szakmának és a szakmával csináltunk lapot – hálás vagyok mindenkinek, akivel együtt tehettem.

Szakmai és a szakmán jóval túlmutató barátságok és szerelmek is szövődtek. A későbbi újságírás legjobbjai fordultak meg apró szerkesztőségünkben, és olyan emberekkel ismerkedhettem meg, akik máig mintát és példát jelentenek sok tekintetben.

Boldog születésnapot, Kreatív! 

Azt kívánom neked, hogy mindig „izgalmas időben élj”, de legalábbis találd meg a legizgalmasabb ügyeket, embereket, megoldásokat minden pillanatban.

Gosztonyi Csaba (2000-2002) - A MOME Open vezetője

Vakmerőség

2001-ben, 21 évvel ezelőtt lettem a 9 éves Kreatív lapigazgató-főszerkesztője, de talán úgy pontosabb, hogy 26 évesen, alig tapasztalattal és nagy pofával, nekifutásból, fejest ugorva, kaptam egy óriási lehetőséget Somoskői Gábortól, és vettem át egy durva profitrátával működő pénzgyárat, vele a Kreatív című lapot. 

Ma már nem ismerem a kiadók belső világát, mert én az ügynökségi irányba induló egykori főszerkesztők táborába tartozom, de abban az időben elképesztő nyereséggel működtek bizonyos termékeink. 

Emlékeztek még a Nagy Kreatív Könyvre? Na, az vitte a prímet. Reklámügynökségek milliókat fizettek egy oldalért, amelyet, kis túlzással, maguk töltöttek meg tartalommal, mi meg írtunk hozzá egy előszót és egy éves áttekintést, oszt mehetett a nyomdába. 

Ebben az időszakban, zöldfülű magyartanárként, nem teljesen értettem az engem körülvevő világot, mentem előre vakmerőn. Az én másfél évemre esett, hogy egy ideig kéthetente jelent meg a Kreatív, mert az egykori óriáskiadó Sanoma egykori Médiafigyelője erősödni látszott. Tovább akartunk növelni a bevételeken és a profiton és azzal az előfeltételezéssel, hogy ez a közeg hajlandó lesz fizetni olyan hírekért, hogy valaki az egyik telefoncégtől a másikhoz igazol át marketingesnek, talán a napi.hu után másodikként a magyar lappiacon, pusztán a megérzéseinkre alapozva, fizetőssé tettük a híreinket és az álláshirdetéseket. Bejött.

Hálás vagyok a lapcsoportnál töltött négy évemért, a kísérletezésekért és azért, hogy ma, amikor doyenként fiatalok között dolgozom a MOME Innovációs Központjában, az új ötletek életre hívásakor ehhez a vakmerőséghez mindig vissza tudok nyúlni. Csak ma már bátorságnak hívom.  

Egykori nevelőapádként, kívánok még nagyon sok boldog szülinapot, kedves Kreatív lapcsalád!

Román Balázs (2013-2016) - A Betone Studio kreatív producere

Kicsit vásárian öltözködtél, és sok hülyeséget beszéltél, amikor megtetszettél. Menőbbnek néztél ki, és még okosakat is mondtál, amikor egymásba szerettünk. Szemtelenül fiatalok, erősek és szépek voltunk az első tíz évünkben, amikor a legnagyobb magabiztossággal mondtuk meg mindenkinek, hogy mi a jó, és mi nem. 
Persze jöttek szürkébb idők is, veszekedtünk, lefogytunk, magunkra sem ismertünk. Aztán ebből is kimásztunk, felnőttünk és lehiggadtunk. És a nagyon sok év után észrevettük, hogy ez már nem ugyanaz, és akkor nagyon-nagyon nehezen, a kölcsönös szeretet finomságával elengedtük egymás kezét, mert tudtuk, hogy ennek igazából soha nincs vége!
Boldog születésnapot, drága Kreatív.   

(képalá: Egyik első közös képünk!)

Szigeti Péter (2006-2012) - lapigazgató, 24.hu, Vezess

Én minden túlzás nélkül a Kreatívnál nőttem fel: itt lettem egyetemistából újságíró, ahogy aztán szerkesztő is, és később itt hagytam el először a tartalomgyártást úgy, hogy megmaradtam a médiaiparon belül, de olyasmivel kezdtem foglalkozni, amiben valószínűleg hasznosabb lehetek, és jöhettek helyettem meg olyanok írni, meg szerkeszteni, akik nálam sokkal, de sokkal jobbak abban. Végigjártam a ranglétrát külsős újságírótól a szakmai-üzleti vezetőig, és tényleg elmondtatom, hogy amit a médiakészítésről tudok, azt zömében innét tudom. Szokásunk volt úgy tekinteni a lapra, mint ugródeszkára, ahol rengeteg olyan újságíró, szerkesztő, fotós dolgozott hosszabb vagy rövidebb ideig, akik utána a hazai médiapiac és tágabb értelembe vett tartalomipar legkülönfélébb termékeinél lettek (vannak) tartósan sikeresek. Ez volt talán a legjobb benne amúgy: rengeteg, sokféle emberrel találkozni, újságírókkal és egyebekkel, nemcsak tartalomkészítőkkel, de a sztorik szereplőivel is: izgalmas, okos, kreatív arcokkal, akik szuper dolgokat csinálnak. A kapcsolatokat, történeteket, gondolatokat, ötleteket azóta is viszem magammal. Valahol, nem is olyan legbelül, az ember kicsit mindig kreatívos marad.

Fotó: Falus Kriszta

Kepes András (1992-1993) - író

Harminc éve én is ott bábáskodhattam e lap születésénél. „Mintha ma lett volna!”, szokták ilyenkor mondani. De ez nem igaz. Régen volt. Nagyon régen. A kerek születésnapok visszatekintésre sarkallnak, a visszaemlékezések középpontjában pedig, nagyon helyesen, az ünnepelt áll. De az évforduló kapcsán nekem most az is eszembe jutott, milyen mást gondoltunk akkoriban kreativitásról, médiáról, üzletről, reklámról, PR-ról, etikáról… Milyen sok illúzió élt bennünk két-három évvel a rendszerváltás után.

Sok dolga lesz még ennek a lapnak! Jó, hogy van! Erőt, bölcsességet, tehetséget és szakértelmet kívánok hozzá! 

Boldog születésnapot, Kreatív!

Katona Éva (2002-2006) - kötőnő és boltos, NOS

A 2000-es évek eleje elképesztően izgalmas volt Magyarországon, úgy tűnt, a dolgok most már hosszú távon felfelé mennek, EU-csatlakozás, reklámpiaci boom, sokáig meghatározó közösségi online tartalmak elindulása – na és persze a mi húszas éveink. Az én vízióm személy szerint a lappal az volt, hogy bár maradjon szakmai, de alapból a BBC-típusú újságírás standardjait kövesse, ne keveredjen a szerkesztőségi és a hirdetési tartalom, és ennek az egésznek csak a maraschino cseresznye volt a tetején a nagy portréanyagokhoz kapcsolódó címlapkoncepció. Sok szempontból rohadt nehéz volt – de imádtuk, imádtam. Szuper büszke vagyok a kreatívosokra, a klassz szerkesztőkre, újságírókra, akik közül nagyon sokan azóta egy csomó más helyen – és nem csak a média- és reklámpiacon – tettek le remek dolgokat az asztalra.

Pál Zsombor (2016-2021) - 24.hu, vezető szerkesztő

2020 februárja van, mögöttem a falon (minthogy bejárunk, az újság a szerkesztőségben készül) egy ménkű nagy táblázat papíron, benne nevek, pipák és X-ek. Nyomdában az az évi márciusi szám, 20-an jósolnak benne a 2020-as évekről, Vidus Gabi és D. Tóth Kriszta (plusz Varga Zoltán, akivel még kölcsönösen nem tudjuk, hogy következő munkahelyem tulajdonosa), Mito és Coca-Cola, fesztivál, streaming, film, ami csak kell. Van pár önmaga körül köröző szöveg, de a legtöbben komolyan elgondolkodtak, hogy elgondolkodtassák az olvasókat: minden bizonnyal a legjobb lapszám addig, amit együtt készítettünk. Közben a nemzetközi és a hazai sajtóban is szaporodnak a hírek, hogy egy Wuhan nevű kínai nagyvárosban drámai lezárások vannak az influenza valami különösen para formája miatt. Én azt kérem, a mi B2B olvasóknak és műkedvelőknek szóló oldalunk semmiképp ne álljon neki szirénázni. Még két hét, és hótt mindegy, hogy én mit kérek, egy újabb, és Magyarország is lezárásokba húzódik vissza. Rendezvények off, díjátadók off (egy gondolattal később virtualizálódnak, ettől örökre megkedvelem az offline rendezvényeket). Egy teljes évet töltünk a szerkesztőséggel öten – a rendezvényesekkel együtt tízen – szoros virtuális izolációban, mindig egymás képernyőjén, együtt a sosemvolt felfordulásban, mégsem soha egy helyen: ki szüleinek jutott oltás, hol voltatok túrázni hétvégén, nahát, 2020 óta felnőtt a lányod. Szinte természetes, hogy mire 365 reggeli sóhajjal később a Covid lepihen, én is véget érek. Azt mondják, társas kapcsolatok meghatározó élményeket, sorsfordító kataklizmákat hosszú évek után csak úgy vészelnek át, ha szintet lépnek: vagy közös gyerek, vagy külön utak. Vagy a mi esetünkben: e lap révén mindkettő.