A tízfős, képzeletbeli ügynökségünk összeállításához összeírtunk mi magunk is egy névsort, és kreatívipari felsőbb vezetőktől is kértünk ajánlásokat. Arra törekedtünk, hogy a lehető legtöbb területről, legtöbb helyről legyenek szakmabeliek ebben az összeállításban. Ügynökségnél dolgozókat, szabadúszókat is kerestünk, és az is célunk volt, hogy a megbízói és gyártói oldalról is mutassunk be izgalmas pályaképeket. Teret akartunk adni olyanoknak, akik nem mindig vannak reflektorfényben. Ezt követően felkértünk, egyeztettünk, e-maileztünk, fotózást és interjúkat szerveztünk, mindezek eredményeként pedig összeállt a csapat, akik közül biztos egyeseket már ismertek, másokat még nem – mindenesetre szerintünk érdemes mindannyiukra odafigyelni a következő 10-20-30 évben.
A cikk eredetileg a Kreatív 2022-es decemberi számában jelent meg. A portrésorozatunk többi részét itt találod.
Gulyás Lídia az Artificial Groupnál a socia media csapatot vezeti, a munkája gerincét pedig a social koncepciók megálmodása, ügyfélegyeztetések, prezentációk összeállítása és nagyobb kampánykoncepciók brainstormolása adja, napi szinten pedig a szupervízió.
Lídia azok közé a milleniálok közé tartozik, akik szó szerint együtt nőttek fel a közösségi médiával, és ő az egyike azoknak, akik hamar meglátták ebben a nagyobb lehetőséget annál, mint hogy MySpace-en fel tudod venni a barátaid közé a kedvenc emózenekarodat. Habár aktív myspace-ező, twitterező, myvipező és forsquerező volt, az igazán nagy áttörést mind szakmailag, mind személyesen az Instagram hozta el neki. Elmondása szerint hobbifotósként nagyon várta anno andoridos telefonnal a kezében, hogy végre ezen a rendszeren is menjen az alkalmazás. Innentől kezdve pedig nagyon hamar elkezdett a hobbi social médiázás átfordulni szakmaiba. Külföldi tanulmányai során volt, hogy részmunkaidős állások mellett influenszer együttműködéseket is vállalt, mint mondja: így az influenszermarketingbe már akkor belelátott, amikor annak még neve sem volt.
Honnan érkeztél a reklámszakmába, hol tetted meg az első fontos lépéseket ezen a területen?
Már 18 évesen belecsöppentem a reklámvilágba, amikor beválogatott a Samsung márkanagyköveti csapatába egyetlen lányként és legfiatalabbként. Onnantól évekig különböző kisebb-nagyobb kampányokban vettem részt, globális reklámverse- nyeket nyertem, PR-eseményekre jártam, termékbevezető kampányokon dolgoztam, tartalmakat készítettem és tartalmakat készítettek rólam, még külföldön is képviseltem a márkát, többek között Barcelonában a Mobile World Congressen vagy a 2012-es Olimpián Londonban. Rengeteget tanultam ebben a pár évben, óriási lehetőség volt ilyen fiatalon, a gimis tanulmányaim alatt ilyen körökben mozogni, részt venni az egyik legnagyobb márka globális kampányaiban.
Az egyetemi tanulmányaim alatt is sok lehetőségem volt a reklámos szárnyaimat bontogatni: a glasgow-i Caledonian egyetem magazinjának először a zenei szerkesztője, majd a PR-menedzsere lettem, mellette egy helyi startup social media menedzsereként is dolgoztam, nyáron Londonban több tízezer fős események, konferenciák social és PR-kommunikációjában vettem részt, majd Melbourne-ben gasztromarketingesként és fotósként helyezkedtem el egyetem mellett, de ott is volt egy óriási lehetőségem az Adobe-val dolgozni az applikációikat bevezető kampányukon, aminek hála Kenyába is eljutottam, majd Los Angelesben egy kiállításunk is volt a kampány részeként. Egyetem után hazaköltöztem Ausztráliából, és szinte egyből munkát kaptam egy hazai reklámügynökségnél.
Hobbid/guilty pleasure-öd, amit lehet, a kollégáid sem tudnak rólad
Nagyon szeretek a Kelet Kávézó egyik sarkában ülni, egy jó kávét iszogatva, időnként figyelni a körülöttem zajló dalokat, belehallgatni a mellettem megelevenedő első randikba, fülelni a beszélgetéseket. Ez sosem szándékos, vagyis nem azzal a céllal ülök be, hogy
hallgatózzak, általában rajzolni vagy olvasni szoktam, de akarva-akaratlanul érdekes párbeszédek fültanúja leszek, úgyhogy valahogy a Kelet Kávézós időm organikus részévé, egyfajta guilty pleasure-ré vált ez is. Pár hónapja így tudtam meg például, hogy érdemes megnézni a Mere of Easttown című sorozatot a transzgenerációs traumák kapcsán.
És még egy guilty pleasure: az ecetes chipsnek nem tudok ellenállni.
Miben változtál/fejlődtél a legtöbbet, mióta a kreatíviparban dolgozol?
Azt hiszem, a legfontosabb dolog, amiben fejlődtem, az az érzelmi rugalmasság. Gondolok itt arra, hogy egyrészt ne vegyek magamra negatív, szubjektív visszajelzéseket a mun- kámmal kapcsolatban, az identitásom, az értékem ne ezektől, vagy éppen a pozitív visszajelzésektől függjön. Rájöttem, hogy a kritikákból, hibákból lehet úgy is tanulni, hogy azok nem törnek össze, mert inkább lehetőséget látok bennük, hogy emberileg és szakmailag is fejlődjek.
Nem győzőm napi szinten emlékeztetni magamat és a csapatomat is, hogy nincs olyan reklámanyag, olyan social poszt vagy ötlet, ami miatt megéri szorongani. Sosem lesz annyira fontos a reklámipar vagy bármilyen másik szakma, hogy rámenjen a mentális vagy fizikai egészségünk.
A külföldi időszak után végül nagyon prózai okból tért haza: lejárt az ausztrál diákvízuma. Ekkor költözött vissza Magyarországra, miután szinte egyből felvették socialösnek az azóta megszűnt Trinityhez. Nem sokkal később, belelátva az ügynökség kormányzati kötődéseibe, és közben lassacskán megismerve a Trinityn kívül eső hazai kreatív- ipart, továbbállt, és csatlakozott az Artificial csapatához.
Ez nagyjából négy és fél évvel ezelőtt történt.
„Azt érzem, hogy az elmúlt tíz-tizenkét év tapasztalata most érik be igazán. Az ügynökség igényei, hogy legyen egy social csapat, legyen egy vezetője, és az én tapasztalatom, meg igényeim itt találkoztak igazán. Nagyon jól érzem magam ott, ahol vagyok” – mondja a munkájáról.
Annak ellenére pedig, hogy már ilyen régóta benne van a közösségi média fősodrában, a lelkesedése nem lankad iránta, habár ma már tudatosan nem hagyja, hogy bármelyik régi vagy új applikáció beszippantsa, de ettől még képben van az aktuális trendekkel. Jelenleg a kedvenc felülete a Reddit, amit a klasszikus fórumokhoz lehet leginkább hasonlítani.
„Sok trend, sok sztori onnan indult, amit aztán különböző globális magazinok lehoznak. Kicsit olyan, mint nagyon-nagyon sok különböző Facebook-csoport gyűjtőoldala, sokkal tudatosabb felhasználókkal. Szeretem ebben a felületben, hogy sokáig direkt csúnya volt és nem túl felhasználóbarát, hogy tényleg csak az használja, aki érti ennek a lényegét. Eddig még nem láttam ott jó márkaegyüttműködést, magyart pedig egyáltalán nem. Szóval szakmailag is izgatja a fantáziámat, hogyan lehetne ezen a platformon is jó kampányt futtatni, jó kis kihívás lenne – mondja.
Borítókép: Gyurkovics Anna
