A tízfős, képzeletbeli ügynökségünk összeállításához összeírtunk mi magunk is egy névsort, és kreatívipari felsőbb vezetőktől is kértünk ajánlásokat. Arra törekedtünk, hogy a lehető legtöbb területről, legtöbb helyről legyenek szakmabeliek ebben az összeállításban. Ügynökségnél dolgozókat, szabadúszókat is kerestünk, és az is célunk volt, hogy a megbízói és gyártói oldalról is mutassunk be izgalmas pályaképeket. Teret akartunk adni olyanoknak, akik nem mindig vannak reflektorfényben. Ezt követően felkértünk, egyeztettünk, e-maileztünk, fotózást és interjúkat szerveztünk, mindezek eredményeként pedig összeállt a csapat, akik közül biztos egyeseket már ismertek, másokat még nem – mindenesetre szerintünk érdemes mindannyiukra odafigyelni a következő 10-20-30 évben.
A cikk eredetileg a Kreatív 2022-es decemberi számában jelent meg.
Adravecz-Laufer Flóra, a Noguchi ügyféligazgatója volt az egyetlen harmincasunk, aki az interjú készítésekor még nem, csak a lap megjelenése előtt ünnepelte a 30. születésnapját. Fiatal kora ellenére viszont már komoly szakmai múlttal rendelkezik.
Habár kezdetben tévés karriert képzelt el magának, egy pár hónapos gyakornoki időszak az MTVA-nál végül más irányba terelte. „Jó tapasztalati tőke volt, sok helyre
mentünk forgatni, és nagyon sok lehetőséget kaptam arra, hogy kipróbáljam a tévézést. Nagyon szerettem, de úgy éreztem, hogy túl sok kompromisszummal járna ez az út, így elkezdtem más területeket is feltérképezni. Ezután jött a képbe a PR és a Noguchi.” Az ügynökségnél pedig már hét éve dolgozik.
Első meghatározó reklámemléked: Ha a legelső reklámélményemre gondolok, egyből a Canderel ugrik be: bár ekkor még fogalmam se volt, milyen terméket takar, de imádtam gyerekként dúdolni, hogy „nem cukor, Canderel”. Vizuálisan pedig a színes- dallamos Coca-Cola-reklámok, így a farsang is az első emlékek között szerepel, na meg persze a papírból kihajtható karácsonyi kamion.
Honnan érkeztél a reklámszakmába, hol tetted meg az első fontos lépéseket ezen a területen: Elsőként tévénél dolgoztam, a hírigazgatóságon voltam gyakornok, de már itt elkezdtem érdeklődni a „másik oldal”, a PR iránt. A rendezvényszervezés, így a sajtóesemények világa vonzott leginkább, illetve szerettem volna nagy márkákon dolgozni, így 2015-ben csatlakoztam a Noguchihoz. Jelenleg is itt dolgozom, a napokban ünnepeltük a 7. céges „születésnapom”.
Hobbid/guilty pleasure-öd, amit lehet, a kollégáid sem tudnak rólad: Nincs olyan hobbim, amiről 7 év után ne tudnának a kollégáim. Kezdő hobbiornitológus vagyok, ezt szívesen fejleszteném a későbbiekben, emellett örömmel tesztelek különböző, akár extrém ízvilágú sörtípusokat, illetve büszkén termesztem a jalapenojaimat az erkélyen (immár sokadik éve). Ami még talán kiemelendő, hogy (szerintem és az ismerőseim szerint) én hajtogatom szabad kézzel a legkisebb papírhajót Magyarországon, de ezt hivatalosan még nem mérte meg senki.
„Néha nekem is fura, amikor belegondolok, hogy hat évet jártam gimnáziumba és hét éve vagyok a Noguchinál, sokszor kicsit olyan érzés, mintha a kollégáim lennének az osztálytársaim” – mondja, és arról is beszél, hogyan kerülte el ennyi év alatt a belefáradást, kiégést. „Gyakornokként kerültem a céghez, most pedig ügyféligazgatóként vagyok ott. Nagyon sokat tanultam, hiszen folyamatos fejlődést jelent és követel meg az ügynökségi lét, plusz izgalmassá teszi a munkát, hogy van változás az ügyfelek között.
Először divattal foglalkoztam, aztán telkóval, majd ez kiegészült egy nagyobb FMCG-s irányvonallal és egy nagy olaj- és gázipari szereplővel. Nagy motiváció számomra az ügynökségi munkában ez a fajta változatosság, hiszen ügyféloldalon munkahelyváltás nélkül nincs lehetőséged arra, hogy miközben telekommunikációval foglalkozol, belenézel a benzinkutak, sőt az élelmiszeripar világába is. Én pedig pont ezek miatt érzem magam egyensúlyban: hogy ezzel is foglalkozom és azzal is. Így mindig van olyan pont, ahol lehet még többet tanulni.”
Flóra ezzel együtt egy nagyon fontos dolgot is megemlít: azt, hogy milyen fiatal nőnek lenni középvezetői státusz- ban. Mint mondja, magát szerencsésnek tartja, mert jellemzően kimaradtak az olyan élmények, hogy ne vették volna komolyan, vagy lekicsinylő stílusban viselkedtek volna vele, de voltak ezzel kapcsolatos félelmei, mielőtt ügyfélgazda lett belőle.
„Sajnos általánosságban van egy olyan torzítás a többség gondolkodásában, hogyha odarakunk az ügyfél elé egy 35 éves férfit és egy huszonéves nőt, el tudod képzelni, mennyien fogják a nőt választani. Még ha azonos mennyiségű tapasztalatuk van, és a mentalitásuk is ugyanolyan, akkor is inkább a férfit választják többen. Éppen ezért viszonylag szerencsésnek érzem magam, hogy ilyet csak elvétve, a pályám elején tapasztaltam.” Ez az issue pedig nemcsak azért fontos számára, mert az ezzel kapcso- latos szorongást ő is átélte, hanem azért is, mert különösen érzékeny az esélyegyenlőségi témákra.
Emellett pedig nagyon szívesen dolgozna/dolgozik állatjó- léti projekteken, különösen a madarak állnak közel hozzá, ezt a hobbit a koronavírus-járvány kitörésekor fedezte fel magának „Amikor sokat ültünk otthon, akkor vettem csak észre, hogy milyen jó, hogy egy ablak van az íróasztalom mellett, amin keresztül elkezdtem megfigyelni és beazonosítgatni a madarakat, csuszkákat, harkályokat” – meséli, így pedig nem meglepő, hogy nagyon szerette azt a projektet, amelyben többek között a Yettellel madárrajzos telefontokokat készítettek egy CSR-kampány keretében.
Borítókép: Gyurkovics Anna
