Mondtad a Media1-nek, hogy visszatérsz az egyetemi és a civil szférába – pontosan mik most a terveid? A Mértékhez mész a korábbi pozíciódba?

Egyetemi oktató és civil voltam eddig is, és nem a politikában folytatom a jövőben sem. Nekem nagyon fontos, hogy egyetemi hallgatókat taníthatok, velük dolgozhatok, ennek hosszú távon is van értelme. Szeretem a tanszékemet (Polyák Gábor az ELTE Média és Kommunikáció Tanszék vezetője – a szerk.), vannak elképzeléseim a jövőjéről, úgyhogy ez a fő fókusz. Ahogy a Média1-en is mondtam, a Mérték pedig az édesgyermekem, az elmúlt 12 év nagyon sivár lett volna nélküle, úgyhogy természetesen visszatérek oda is. Azt nem tagadom, hogy a csalódottság a fáradtságot is felerősíti, most biztosan kell hagyni időt arra, hogy kitaláljuk, merre tovább.

Hogyan tud hasznosulni az a munka, amit az ellenzéki összefogás médiapolitikáért felelős vezetőjeként végeztél?

Nagyon remélem, hogy legalább az ellenzéki önkormányzatok helyi médiái összefognak végre, és elkezdenek alulról építkezni. Egyébként a program nem nagyon tud hasznosulni, nyilván a Fidesz számára nincs benne semmi vonzó. Az fontos, hogy a pártok részt vettek egy szakpolitikai gondolkodásban, talán most jobban értik a média helyzetét is, mint tavaly októberben. 

Azzal is durván szembesültek, hogy a propaganda bizony hat a választókra, még ha nem is az egyedüli csodafegyver. Persze lenne néhány ötlet, ami ellenzékből is megvalósítható. Egy monitoring rendszer a jogsértések kiszűrésére, sokkal intenzívebb jogi munka a jogsértések számonkérésére, a médiaoktatás támogatása, de akár még egy alternatív közmédia-platform is szóba jöhetne, természetesen nem közpénzből. De 

ha már úgyis azon gondolkodnak az ellenzéki pártok, hogy tisztességes-e felvenni a mandátumukat, akkor inkább azon gondolkodjanak, hogyan lehet a köz javára fordítani azt a pénzt, amit a parlamenti jelenlétért – ami praktikusan nem is lesz több szimpla jelenlétnél – kapnak. 

Most kell elkezdeni építkezni, nem négy év múlva, nem két év múlva, nem holnapután.

Hogy látod, mennyiben felel az ellenzék kudarcáért kifejezetten a NER médiapolitikája?

Egy olyan kampányt láttunk, amiben pozitív üzenet gyakorlatilag nem hangzott el, sajnos egyik oldalról sem. Egy gyűlöletversenyben az ellenzék nem nyerhetett, mert a Fidesz médiarendszere, a megyei lapoktól a Megafonig, az utcai plakátoktól az állami médiáig ezerszer nagyobb hangerőt biztosít, mint az ellenzék szerény eszközei. De a Fidesz kampánya nem csak negatív volt, hanem nagyrészt hazugságokra épült. Persze a migránsozás 2018-ban szintén egy hatalmas hazugság volt, most viszont az ellenzék lett a hazugság-zuhatag célpontja. 

Az ellenzék ezt sajnos úgy értelmezte, hogy folyamatosan védekezni kényszerül, nem lett saját narratívája. Szóval persze, a 12 éve építgetett Fidesz-médiarendszer kiválóan teljesített, a nyilvánosságban szinte minden levegőt elszívott az ellenzék saját üzenetei elől. De nyilván a vereség okai ennél sokkal összetettebbek, súlyos társadalmi problémák, a hatalom helyi képviselőinek teljesen kiszolgáltatott életek állnak mögötte. 

Egy ilyen megrokkant társadalom különösen érzékeny volt a béke és a biztonság kérdésére, amit az utolsó hetekben harsogott a Fidesz-média, közben azt hazudva, hogy az ellenzék háborúpárti. 

Sajnos az előválasztás után az ellenzék egy perce sem tudta átvenni a politikai napirend alakítását.

Egyetértesz-e azzal, hogy a demokratikusabb erőviszonyokhoz a független vidéki nyilvánosság erősítésére lenne szükség? Ez a gondolat 2018-ban is sok helyen felmerült, most mégis nagyobb a Fidesz győzelme, mint bármikor.

Sokszor elmondtam, hogy nem értem, miért nem élt az ellenzék az egyetlen komoly lehetőséggel, a helyi médiumok összefogásával és hatékony terjesztésével. Nem állítom, hogy elég lett volna a győzelemhez, de ha 2019-ben, az önkormányzati választások után azonnal elindul egy komoly hálózat nagy lefedettséggel, akkor mégsem így, eszköztelenül estek volna bele a kampányba. De 

a független vidéki nyilvánosság sem csodaszer, valójában a vidéki nyilvános terek is nagyon beszűkültek. 

A legtöbb helyen se bolt, se kocsma, nagyon nehéz bekapcsolódni a helyi diskurzusokba.

Sok, a választást elemző szöveg tért ki a párhuzamos valóságok szerepére – úgy tűnik még erősebben vannak jelen, mint azt az ellenzéki oldalon gondolták. Szerinted mit lehet tenni a buborékokkal?

A Fidesz a buborékok fenntartásában érdekelt, ez nagyon bejött eddig. Nem vagyok optimista, az ellenzék a legjobb szándékkal és a legnagyobb tehetséggel sem tud behatolni a fideszes buborékokba egyelőre. Nyilván az én buborékom is elképesztően zárt, hatalmas pofonként értek az eredmények. Kutatóként is komoly kihívásnak látom, hogy megtaláljuk erre a megoldást, de ez egyelőre más országban sem sikerült.

Hadházy Ákos belengette, hogy nem veszi fel a mandátumot, ha nem lesz konszenzusos ember a közmédia élére – erről mit gondolsz, elképzelhetőnek tartasz egy ilyen feltételt?

A Fidesz nem fog alkut kötni, hacsak az Európai Unió pénzei ezt ki nem kényszerítik. De az ötletet nagyon jónak tartom, stratégia nélkül nincs értelme beülni a parlamentbe. 

És ha már EU, azt azért itt is hadd rögzítsem, hogy a Bizottság jelentősen javíthatott volna a magyar médiahelyzeten, ha elbírálja a 2016 és 2019 óta előtte fekvő beadványaiknak az állami média finanszírozásáról, illetve az állami hirdetésekről. 

Jó lenne, ha nem lennénk ennyire magunkra hagyva.

Borítókép forrás: Népszava