Magyarország mellett Szlovákia, Csehország és Románia médiarendszereit ugyanazokkal az eszközökkel vizsgálta a kutatás. Többek között az állami hirdetések megjelenésével, a közszolgálati média működésével, az információhoz való hozzáférés helyzetével és a médiahatóságok elfogultságával foglalkozoztak. A Mértéktől Urbán Ágnes médiaközgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem docense és Polyák Gábor, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének egyetemi docense számolt be, a beszélgetést a kutatásban is résztvevő Bogár Zsolt újságíró moderálta.

A teljes beszélgetést itt tudjátok megnézni:

Voltak egyszer a fehér címlapok

A beszélgetés elején a médiapiac torzulásának folyamatáról van szó, amit végül nem a NER indulásakor bedobott, 2010-es médiatörvény határozott meg. Akkor sokan gondolták, hogy alapvetően büntetésekkel kívánja majd befolyásolni a kormányzat a média működését, de végül a tulajdonviszonyok alakulása lett a legfontosabb tényező. „Simicska Lajos tevékenysége, aztán a KESMA megalakulása után most tartunk újabb szintlépésnél: már nem közvetlenül a tulajdonosi szerkezeteket kell figyelni, hanem a teljes média ökoszisztémát” – mondta Urbán Ágnes. 

Az emlékezetes mérföldkövek – Origo, Népszabadság, Index –  jól mutatják a folyamatot, ahol a 2021-es áldozat egyelőre a Klubrádió. „Itt sem egyszerű tulajdonosváltásról vagy a régi csapat elűzéséről, hanem már a földfelszíni frekvencia elvételéről van szó.” Megint más, nem a tulajdonviszonyokhoz kapcsolódó módszer a napilapok terjesztésének alakítása: a Magyar Posta kivonulása például az utolsó nem kormánypárti napilapot, a Népszavát érintette hátrányosan.

Még Kelet-Európában is nonszensz

Az állam versenyellenes – vagyis: nem nézettségi vagy hallgatottsági adatokat figyelembe vevő, hanem politikai preferenciák mentén döntő – reklámköltései miatt a Mérték 2,5 évvel ezelőtt adott be panaszt az Európai Bizottsághoz, Jávor Benedek akkori EP-képviselővel és a Klubrádióval közösen. „Nem mondhatnám, hogy ez sikersztori, ugyanakkor azt gondolom, hasznos meccs. A Bizottság láthatóan se kiköpni, se lenyelni nem tudja ezt a panaszt” – mondta Urbán. 

2021 elején panaszkiegészítést is beadtak, úgyhogy a várakozás most tovább folytatódik. A Mérték szerint az EB nem játszhatja tovább a passzív bürokratát, használnia kell a rendelkezésre álló versenyjogi eszközöket, mivel már bizottsági tagok is sokszor, nyilvánosan pedzegették, mi a helyzet a beadvánnyal. Urbán azt mondja, érdekes módon a legtöbben azt gondolják, a panaszuk a KESMA miatt készült, külföldről ugyanis sokan emiatt figyeltek fel az itthoni helyzet komolyságára. 

„Meggyőződésem, hogy sokan azt hiszik, hogy mi súlyos költői túlzásokba esünk. Annyira nem illünk bele az uniós mintázatba, annyira felfoghatatlan, hogy tíz év alatt meg lehet szüntetni egy piac létezését. Gyakorlatilag nem találnak rajta fogást” – mondta Polyák Gábor. 

„Abszurd, hogy bizonyos médiumok bevételének 80-90 százaléka az államtól jön, ahogy az is, hogy az állam a legnagyobb hirdető. Ez mindenhol nonszensz, még Kelet-Európában is.” 

Elmondása szerint nem maga a gyakorlat meglepő, hanem a politikai preferencia alapján szabott költés mértéke. „Ez még sokat látott román barátaink számára is felfoghatatlan.” 2020-ban az állami reklámköltés 86 százaléka ment olyan cégekhez, akikről egzakt módon állítható, hogy kormányközeliek, vagy ahol a tulajdonosok személyesen is felvállalják a kötődést.

Amit külföldi kollégáiknak még nehezen magyaráznak a kutatók, azok az olyan esetek, mint például a Népszaváé. „Vannak szereplők, akik kormány kritikusnak tekinthetők, százból százan ezt mondanák róluk, mégis állami reklámköltésből élnek. Ennek klasszikus példája 

a Népszava, ahol tavaly a bevétel 78 százaléka érkezett az állami hirdetésekből. 

Ilyen történettel végképp egyedül vagyunk az Unióban” – mondta Urbán.

Becsusszanó hírblokk

A beszélgetésen szó volt a rádiópiac helyezértől is, ahol gyakorlatilag nincs kormánykritikus hang, a frekvenciák eloszlása mentén egyértelműen lehet befolyásolni a viszonyokat. „2010 óta többször is újjáépült a rádiópiac az aktuális politikai potentátok képére formálva, miközben nem érdemes lebecsülni a rádió szerepét a hírfogyasztásban. Komoly befolyásoló erővel bíró médiumról van szó” –  mondta Polyák. 

„Az, hogy két Neoton Família és három Aradszky László között becsusszan egy hírblokk, majdnem olyan jól használható, mint a focimeccsek szünetében adott egyperces hírek.” 

Jelenleg a Retro Rádió, a Rádió1 és a Karc FM is a KESMA-hoz tartozik, a Best FM pedig Mészáros Lőrinchez köthető. A helyi, kis rádiók gyakorlatilag megszűntek, a vallási rádiók pedig terjeszkednek.

Friss hír közben, hogy az EB kötelezettségszegési eljárást indított a Klubrádió miatt Magyarország ellen.

Közmédia: látványosan rosszul állunk

„A szomszédos országok anyagaiból kiderül, hogy mindenhol létezik szándék a közmédia befolyásolására” – mondta Urbán. A mindenkori vezetők leginkább a felügyelő szervek tesületeibe szeretnek saját embereket ültetni, viszont a közmédia szerkesztőségei jellemzően függetlenül dolgoznak, a felülről érkező nyomást alulról igyekeznek kimozogni. 

„Ez a működés nálunk is jól látszott 2010 előtt. Most viszont már nincs játéktér, teljesen kicserélődött a személyi állomány – ebben a vizsgált országokhoz képest is látványosan rosszul állunk. Már egzakt bizonyítékaink is vannak arra, hogy nem cél a kiegyensúlyozottság és az ellenzék emberei persona non grata-nak számítanak” – mondta Urbán a Szabad Európai korábbi feltáró cikkeit is  említve. A Mértéknek a közmédia működésével kapcsolatban is áll egy beadványa az EB-nél, amivel kapcsolatban Polyák azt mondta, nem várnak semmiféle politikai kinyilatkoztatást, csak azt, hogy az EB mondja ki: a magyar közmédia túlfinanszírozott, nincs fölötte hatósági kontroll és nem átlátható.

Ez egy ilyen ország

A kutatás kitért az újságírók általános, szakmájukkal kapcsolatos hangulatára is: a magyaroknál most senki sem borúlátóbb. „Határozottan nem a miénk a legvidámabb barakk” –  mondta Polyák. „Sehol máshol nincs ekkora megosztottság vagy reményvesztettség.” Az újságírók úgy érzik, nincs hatása annak, amit írnak, a kormányzati és a független oldal nem érti egymást, nem tud kommunikálni egymással. 

„A nem fideszes újságírók közül sokan nem vállalják fel az erős szavakat, próbálják menteni a menthetetlent. Mások viszont rögzítik a határt: aki pénzért politikai reklámot nyom, azokat ne nevezzük újságírónak.” A kutatásban megkérdezett újságírók közül ketten dolgoztak kormánymédiában, ők Polyák elmondása szerint önfelmentő hozzáállással magyarázták munkájukat. „Tudják, hogy amit csinálnak, az gáz, de azt mondják, 2010 előtt is ez volt, és pedig egy ilyen ország, itt mindenki így él.”

2022?

A változás lehetősége többek között attól függ, mekkora mozgástere lesz a mostani ellenzéknek, ha jövőre hatalomra kerülne. „Most olyan a piac, hogy még a német kisáruházláncok is meggondolják, hirdessenek-e a nem fideszes médiában. A média egy jóval nagyobb, komplex probléma része” –  mondta ezzel kapcsolatban Polyák. Szerinte ha a média területén kívül csökkenne a nyomás, akkor a hirdetési piac is új lendületet tudna venni. 

„Biztos, hogy nem oldana meg mindent egyszerre, de egy időre le kellene állítani az összes állami reklámköltést. Egyértelműen tisztítaná a piacot.”

Szerinte ugyan gigantikus vagyonok halmozódtak fel a Fidesz köreiben és minimum egy cikluson keresztül képesek lennének finanszírozni lapokat, az nem mindegy, hogy az állampolgárok fizetik a KESMA-médiumokat vagy a mostani kormánypárt támogatói. Polyák a közmédia finanszírozását is csökkentené, illetve szerinte szükség lenne egy közszolgálatot folyamatosan figyelő, minden jogsértést üggyé tevő független intézményre is. 

Urbán kiemelte még, hogy nincs precedens ez Unióban arra, hogy ilyen mélyről kellene felépíteni a közmédiát, ezért szükség lenne társadalmi vitára is: kell-e közmédia, és ha igen, mit kellene csinálnia? „Lehet propagandát csinálni, ha eltartja, aki hallgatja. De ha nincs rá piaci igény, akkor game over.”

A képek illusztrációk, forrás: Noam Chomsky - The 5 Filters of the Mass Media Machine, Al Jazeera English.