A címben megfogalmazott kérdés a Kreatív két cikke kapcsán merült fel bennem. Ha valakinek elsőre nem világos, megmagyarázom: egy szakmai orgánum talán megengedheti magának, hogy az adott szakma véleményét, gyakorlatát tükrözze (még ha az amúgy helytelen is), de egy igazi szaklap példamutató, értékcentrikus, elvszerű – legalábbis szerintem.

A Kreatív 2005. októberi számában egy meglehetősen terjedelmes, ám minden részében elhibázott dolgozat jelent meg Révész Emese művészettörténész tollából [Egészséges erotika című cikk – A Szerk.]

Nagyszerű, hogy a Kreatív hasábjain több-kevesebb rendszerességgel felbukkannak a reklámozás jogi (és-vagy etikai) hátterével foglalkozó írások. Nagyszerű, hiszen a szakmában – egyébként nem is igazán érthető módon – e tekintetben igen nagy hiányosságok tapasztalhatóak.

Éleződő feszültségekről érkeznek a hírek. Először januárban hallottam, hogy az Önszabályozó Reklámtestület (ÖRT) ez évi munkatervében állítólag szerepel: offenzívát indítanak a Magyar Reklámszövetség (MRSZ) Reklámetikai Bizottságának szerepcsökkentése érdekében.

Már sokszor és sok helyütt „dicsekedtünk”, hogy a Magyar Reklámszövetség Etikai Bizottsága nem csak a szakmán belül, hanem azon kívül is mind nagyobb elismertségre tesz szert. Egyre gyakoribb, hogy a piacfelügyeleti vagy versenyjogi eljárások során az illetékes hatóságok kikérik a bizottság véleményét a vitatott hirdetésekkel kapcsolatban. Ennél is örvendetesebb azonban, ha a reklámszakma képviselői már a készülő jogszabályok tervezeteit is észrevételezhetik. Ilyen esetre adott példát az Egészségügyi Minisztérium illetékes főosztálya, amikor – véleményt kérve – megküldte a Reklámszövetségnek a gyógyszerek és gyógyhatású készítmények reklámozásáról szóló 24/1997. NM rendelet módosítására kidolgozott tervezetét.

A Magyar Reklámszövetség 1998. október 27-i közgyűlésén Csepregi Miklóst (55 éves) választották meg az MRSZ elnökének. Az új elnök 1964-ben kezdte szakmai pályafutását a Magyar Hirdetőben, ahol szaktanácsadóból vezérigazgató-helyettessé emelkedett az évek során. Jelenlegi munkahelyére 1988-ban került: az Ogilvy & Mather Budapest alapító vezérigazgatója. Szívügye a társadalmi célú kommunikáció; doktori diszszertációját is e tárgyból írta. Különös büszkeséggel tölti el, hogy az utóbbi tíz évben képes volt megújulni és a reklámozás professzionális gyakorlatát megtanulni. „A szakma az életem!” – mondja magától értetődő természetességgel, minden patetikus felhang nélkül.