– A Magyar Reklámszövetség a legrégebbi – és hosszú-hosszú éveken át egyetlen – szakmai szerveződés volt. Ön, aki igen régóta elnökségi tagja a szövetségnek, s ily módon vagy két évtizede belülről ismeri azt, milyen képet alkot-alkotott a szövetségről?

– Ahogy az ember egyre idősebb és tapasztaltabb lesz, annál inkább keresi saját gyökereit. Én úgy emlékszem viszsza a korai reklámszövetségre, mint ahol valamilyen szakmai pezsgés volt. A szövetséget olyan emberek működtették, akik akartak tenni valamit a szakmáért, s bár nagyon gyakran szélmalomharcot folytattunk (például a médiakutatások megindításáért), de összességében az aktivitásra emlékszem elsődlegesen. Mindez számomra leginkább az érzelmi gyökereket jelenti.

– Ez nagyon szépen hangzik, de vajon jelenti-e azt is, hogy a reklámszövetség említett korszakában kialakultak volna megőrzendő és fontos értékek?

– Visszakérdezek: amikor az Unilever megérkezett Magyarországra és megvásárolt itt gyárakat, üzemeket, vajon mi volt ezekben az ő számára érték? Nyilván nem a lepusztult épületek vagy gépek, hanem a brandek, a márkák, amelyeket fel lehetett frissíteni, amelyekbe életet lehetett lehelni.

A Magyar Reklámszövetség a hetvenes-nyolcvanas évek nyüzsgő-pezsgő szakmai életéhez képest kicsit megszürkült ugyan, de 1100 egyéni és 450 szervezeti tagja van! Ez az érték! És ez az, amiért elvállaltam az elnöki teendőket.

A szövetséget is fel lehet frissíteni, és a sikerhez gyakorta nem is feltétlenül pénz kell, hanem az, hogy jó célokat tűzzünk ki, és azokat igyekezzünk jól, szervezetten megvalósítani. Az elmúlt tíz évben nem csak szakmai tapasztalatokkal lettem gazdagabb, hanem megtanultam a modern menedzsmentet is. Ezt a tudást igyekszem most a szövetség javára is kamatoztatni. Ki kell jelölnünk a pályamódosítás főbb irányait, majd sok és összehangolt munkával meg kell kezdenünk az offenzívát.

– Ha az új elnöknek mindenre kiterjedő munkaterve egyelőre nyilván nincs is, de alapvető elképzelései bizonyára vannak már az említett pályamódosítást illetően.

– A legfontosabb kérdésnek a reklámszövetség három oldalának (reklámozók, ügynökségek, eszköztulajdonosok) egyensúlyát tartom. Lényeges, hogy a szakma fő területeit tagságunkban a legnagyobb, legjelentősebb cégek is képviseljék. A magas taglétszám mellett ez adja meg ugyanis a szövetség igazi súlyát.

Ismereteim szerint e tekintetben a médiatulajdonosok terén közelítünk leginkább az ideális állapothoz, hiszen a legrangosabb és legjelentősebb hirdetéshordozók jó részét tagjaink között találjuk. Az ügynökségeket tekintve már felemás a helyzet: bár a legnagyobbak közül sok cég tagja a szövetségnek, ugyanakkor sokakat hiányolok is. A legnagyobb problémákat a megrendelői oldalon látom: itt nagyon komoly szervezőmunkára lesz szükség, hogy a piac meghatározó résztvevőit megnyerjük.

Mindez persze újabb kérdéseket vet fel: miért is érné meg ezeknek a hatalmas cégeknek, hogy belépjenek a szövetségbe? A meglévő szolgáltatások korszerűsítésével, illetve újak kidolgozásával kell vonzóvá tennünk a tagságot.

– Ön a közgyűlésen megtartott „programbeszédében” igen hangsúlyosan említette, hogy a legnagyobb (jobbára külföldi) reklámozóktól és reklámügynökségektől megszerzett tudás továbbadható a kisebb cégeknek. Hogyan jelenhet ez meg a reklámszövetség munkájában?

– Ennek fontossága az általam elképzelt programban közvetlenül az előbb említettek után következik. Komolyan úgy gondolom, hogy a hatalmas rutinnal és nagyon profi módon dolgozó cégek tapasztalatait, tudását tovább kell áramoltatni, s ennek vannak is számottevő előzményei már a szövetség életében, hiszen eddig is számos tanfolyamot, work shopot szerveztek.

Persze ezen a téren is lehet fejlődni: ki lehetne alakítani például a meglévő alap-, közép-, felsőfokú képzéseken túl egy abszolút magas szintű képzést, ahol a nemzetközi szakmai világ legnevesebb képviselői adnak elő.

Nagyon fontosnak tartanám azt is, hogy a felsőoktatás és a szövetség között szoros együttműködés alakuljon ki. Ennek keretében a gyakorlati szakemberek megoszthatnák tapasztalataikat az oktatókkal, és információkkal, esettanulmányokkal segíthetnék a képzést. A főiskolai, egyetemi oktatók pedig az elmélet újabb eredményeit közvetíthetnék a szakmának.

– Mindez rendkívül vonzóan hangzik, ugyanakkor nyilvánvalóan sok munkát jelent. Ön két évvel ezelőtt igen kemény bírálatot fogalmazott meg (ha jól emlékszem, éppen ebben a lapban) az elnökség hozzáállását és tevékenységét illetően. Várható-e, hogy az Ön vezetésével másként dolgozik majd ez a testület is?

– Az elnökség és azon belül az ügyvezetés akkor fog jobban működni, ha nem díszletfunkciókat tölt be, hanem valós feladatokat old meg. Teszem hozzá: felelősséggel és meghatározott határidőkre. Az ügyvezetésnek abban is elsődleges szerepe lesz, hogy az elnökség elé érdekes problémák kerüljenek, az elnökségi tagoktól viszont méltán elvárható, hogy felkészülten és érdemben foglalkozzanak majd az eléjük kerülő ügyekkel.

Nagyon remélem, hogy kialakulhat az a gyakorlat, amelyben bizonyos feladatokra az elnökségi tagok egyike-másika önként vállalkozik, és – megfelelő szakembereket gyűjtve maga köré – vizsgálatokat folytat vagy javaslatokat dolgoz ki az elnökség számára.

– Bár Ön a korábbiakban leszögezte, hogy a sikerhez nem feltétlenül kell sok pénz, azt azért mindketten tudjuk, hogy a reklámszövetségben bizonyos fejlesztések azért maradtak el vagy történnek csak nagyon lassan, mert évek óta nem jutott rájuk pénz.

– Kétségtelen, hogy a szövetség általam is kívánatosnak tartott átköltöztetéséhez vagy a könyvtár fejlesztéséhez és még egy sor dologhoz pénz kell. Ezek a pénzek azonban, megítélésem szerint, előteremthetők. Piacképes szolgáltatásokat kell kínálnunk, s akkor még több szervezettől származik majd bevételünk, méghozzá a jelenleginél akár jelentősen nagyobb tagdíjak formájában. Ha sikerül a Magyar Reklámszövetséget presztízsszervezetté alakítanunk, ha nemcsak a legnagyobb, hanem a legjobb szakmai szövetséggé válik, akkor nem lesznek filléres gondjaink.

– Gondolja, hogy mindez megvalósítható az Ön által hangsúlyozottan csak két esztendőre vállalt elnöki ciklusban?

– Biztosan nem. Ennyi idő alatt legfeljebb megindulhatnak a kedvező tendenciák. Éppen ezért javasoltam azt az alapszabály-módosítást (amit utóbb a közgyűlés el is fogadott), amely szerint az alelnökök egyike legyen a következő elnök, hiszen aki maga is részese volt valamilyen munkának, az nyilván tovább akarja és tudja folytatni azt.

Ha már szóba került a közgyűlés: számomra megdöbbentő tapasztalat volt, hogy mennyire nem működik a szövetség PR-munkája. A közgyűlésről – amely a hazai reklámszakma két évéről is szólt, amelyen a szakma legnagyobb szervezete személyi és szervezeti változásokról is döntött – mindössze két helyen jelent meg pár soros hírecske. Nem a sajtó érdektelensége miatt, hanem mert a szövetség nem tartott tájékoztatót, nem adott ki közleményt, nem hívott meg újságírókat. A PR-en is sürgősen változtatni, javítani kell.

– Az utóbbi években számos új szakmai szervezet alakult. Valós vagy vélt okok folytán ezek némelyikével a szövetségnek nem felhőtlen a viszonya.

– Ahogy az egypártrendszert követően természetes volt a pártok tucatjainak megalakulása, úgy természetes a differenciált szakmai szervezetek létrejötte is. Ahogy az idő múlásával a politikai palettán is tisztult a kép, úgy idővel a szakmai szerveződésekről is kiderül, hogy melyik életképes.

Megítélésem szerint a reklámszakma jól felfogott érdeke azt kívánja, hogy a különböző szakmán belüli szervezetek ne rivalizáljanak egymással. Éppen ezért a reklámszövetség elnökeként barátságos, nyílt együttműködésre akarok törekedni a többi szakmai szövetséggel.

A Magyar Reklámszövetség Etikai Bizottságának közleménye
A Magyar Reklámszövetség Etikai Bizottsága sajnálattal tapasztalja, hogy a hazai rekláméletben elharapózni látszik az erotikus, sőt erősen szexuális motívumok használata.

A Reklámetikai Kódex tiltja „az erotika, a szexualitás öncélú – a reklám tárgya, témája által nem indokolt – felhasználását”. Ami azt jelenti, hogy egy sor terméknél – pl. fehérnemű, kozmetikum stb. – az erotikus megjelenítés önmagában nem baj. Ezt erősíti, hogy a kódex azt is leszögezi: „az emberi testnek a jó ízlés határai között történő ábrázolása nem kifogásolható”. A Reklámetikai Bizottság tehát nem valamiféle szemellenzős prüdéria nevében kíván fellépni, de ugyanakkor fel akarja hívni mind a reklámozók, mind pedig a reklámalkotók figyelmét, hogy a szexualitás öncélúsága és némely megoldás már-már alpári jellege joggal irritálja a társadalom nagy részét. A Reklámetikai Bizottság ezzel párhuzamosan a médiumok szerkesztőit, újságíróit is felhívja: ne gerjesszenek viharokat az ilyen és hasonló reklámok körül, hiszen egyes hirdetőket éppen a botránnyal elérhető óriási ingyen publicitás ösztönözhet az egyre drasztikusabb megoldásokra.

MRSZ Etikai Bizottsága
Budapest, 1998. október