Mint azt nyilván sokan tudják, a reklámtörvény felhatalmazása alapján gyógyszert, illetve gyógyhatású készítményt „hirdetni, reklámozni, ismertetni” csak a miniszteri rendeletben „meghatározott módon és feltételek mellett” lehet. A rendelet talán legfontosabb utasítása, hogy „a vény nélkül nem beszerezhető gyógyszerek csak a gyógyszerek rendelésére vagy forgalmazására jogosultak részére és kizárólag szakmai céllal reklámozhatóak”, illetve, hogy „a vény nélkül is kiadható … gyógyszerek, … gyógyhatású készítmények a fogyasztók részére reklámozhatóak és hirdethetőek”.
Mindezt – természetesen, mivel törvényi előírásokról van szó – a rendelet módosítása sem érinti. Azt azonban már a Reklámetikai Bizottság észrevételezte, hogy a változás nem érintené a következő előírást sem: „A reklámban a gyógyszer törzskönyvezési eljárása során jóváhagyott és a betegtájékoztatóban felsorolt legfontosabb mellékhatásokat fel kell tüntetni”. A bizottság állásfoglalása leszögezi: ez a rendelkezés eleve nem felel meg a reklám „műfaji” szabályainak. Javasoljuk, hogy ezt a pontot az új rendeletből vagy kihagyni szíveskedjenek, vagy – ha a törlés semmiképp nem lehetséges – határozottabb, egyértelműbb módon (pl. egészségre veszélyes?) fogalmazzák meg.
Kifogásolta a Reklámetikai Bizottság állásfoglalása azt is, hogy a rendelet ki kívánja terjeszteni a nem reklámozható gyógyszerek körét. Az eredeti szöveg tilalmain túl a módosítás egyfelől a közgyógyellátási listán szereplő gyógyszereket, másfelől pedig a társadalombiztosítás által támogatott, de amúgy vény nélkül is beszerezhető gyógyszereket is ide sorolja. „Megítélésünk – és jogi szakértőink álláspontja – szerint ugyanis ezek az újabb tilalmak a gazdasági reklámozásról szóló törvény rendelkezéseinek újabb területekre való kiterjesztését, nem pedig alkalmazását vagy pontosítását jelentenék. Az ilyen jellegű szabályozást nem tekinthetjük piackonform megoldásnak” – fogalmazott a Reklámetikai Bizottság.
A rendeletmódosítás meg kívánja változtatni az ún. figyelmeztető szöveget is. Az eddigi megfogalmazás – „A kockázatok és mellékhatások tekintetében olvassa el a (beteg)tájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!” – helyébe a következő szöveg lépne: „A kockázatokról és további mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!”. A szövegbe beszúrt „további” szócskának – amennyiben a rendeletből törölnék a mellékhatások egy részének a reklámokban kötelező feltüntetését – nyilván elveszne az értelme.
Ehhez képest azonban sokkal nagyobb horderejű probléma, hogy a módosítástervezet a kötelező figyelmeztetés megjelenítésére vonatkozóan is tartalmaz – meglehetősen szerencsétlen – elképzeléseket: „A … figyelmeztetés szövegét a reklámnak az írott médiában szemből olvashatóan, jól látható helyen, a háttérből kiemelve kell tartalmaznia. A figyelmeztetés szövegének le kell fednie a teljes reklám területének legalább 10%-át. A lefedésnek legalább 20%-nak kell lennie, ha a figyelmeztetést a reklám két vagy kettőnél több nyelven tartalmazza… Az elektronikus médiában a reklámnak a figyelmeztetést a teljes reklámidő 10%-ában, de legalább 10 másodperc időtartamban kell tartalmaznia.”
Nyilvánvaló, hogy az utóbbi pontban foglaltakat a Reklámetikai Bizottság ismét a leghatározottabban kifogásolta. Az elektronikus médiumokban a reklámok döntő többsége 10–30 másodperc időtartamban készül, tehát a tervezett 10 másodpercnyi figyelmeztetés a reklámok aránytalanul és indokolatlanul nagy részét venné el a reklámozó érdemi mondanivalójától, adott esetben akár lehetetlenné is téve egy rövid, emlékeztető jellegű és költségkímélő hirdetést. (Nem mellékes körülmény az sem, hogy a figyelmeztető szöveg normál tempójú, jól artikulált felolvasása nem is igényli a tervezetben megadott 10 másodpercet.)
A másik oldalról közelítve: sajátos helyzet alakulna ki az esetleg jóval hosszabb időtartamban készülő reklámoknál is. Egy 3–5 perc időtartamú PR-filmnél például az előírt 10 százaléknyi idő már 20–30 másodpercet tesz ki… ennyi ideig húzni a figyelmeztetés szövegét lehetetlen.
A Reklámetikai Bizottság e vonatkozásban nemcsak kifogásait fogalmazta meg, hanem próbált szakmailag és jogilag elfogadható megoldást is kínálni. „Ha az elektronikus médiumok területén feltétlenül szabályozni kívánják a figyelmeztetés mértékét-időtartamát, akkor az alábbi szövegezést javasoljuk: „A figyelmeztetést hordozó reklámelem feleljen meg a tudatos észlelés feltételeinek.” E megfogalmazás előnye, hogy egyúttal megfelel a médiatörvény fogalmi rendszerének is.”
Ez utóbbi megjegyzéshez kapcsolódva a bizottság arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendeletben másutt is célszerű lenne a média- és a reklámtörvény fogalmi rendszerét alkalmazni. A médiatörvény pl. nem „elektronikus médiáról” beszél, hanem rádiózásról és televíziózásról, a reklámtörvény nem használja az „írott média” fogalmát, hanem plakátról és sajtóhirdetésről tesz említést.
Állásfoglalásának záró mondatában a Reklámetikai Bizottság köszönetét fejezte ki, hogy az Egészségügyi Minisztérium illetékesei lehetőséget adtak a tervezett rendeletmódosítás véleményezésére, és reményét fejezte ki, hogy az állásfoglalás segítséget adhat egy jó és egyben valamennyi érintett számára megfelelő rendelet megalkotásához.
