hero
Mi a média szürkezónája és miért érdemes foglalkozni vele?
A hagyományos újságírás szakmai-etikai keretein kívül működő antidemokratikus kontent új lendületet kapott a járvánnyal és a háborúval.

A rosszal sokszor jár együtt a még rosszabb: a világjárvány és Vlagyimir Putyin Ukrajna ellen indított inváziója tovább erősíti a szélsőségesen nyugatellenes, összeesküvés-elméletekben hívő közösségeket – ezek a csoportok pedig jellemzően kéz a kézben járnak a hibrid vagy autoriter rezsimekkel. A Political Capital részt vett egy nemzetközi projektben, ami itthon, Csehországban és Szerbiában vizsgálta az úgynevezett szürkezónás (grey zone) médiát. 

Az elnevezés nem ismert vagy berögzült kategória, de pontosan írja le a területet: a szürkezóna kívül esik az intézményesült, fősodorbeli média keretein és szabályain, viszont szintén tömegek számára hozzáférhető. A kutatás tavaly ősz és idén tavasz között vizsgálta a területet –  február végéig abban a hitben, hogy „csak” piszkos választási kampányok médiaelemzéséről szól majd a projekt. A Political Capital kutatása alapján a szürkezónás média napi szinten legitimálja a háborút. 

1949, 1984, 2022

A szürkezónás média fogyasztóinak alapélménye az elnyomottság, a kisebbségi érzés: a hálózatuk az őket fennmaradásuk érdekében tápláló autoriter rezsimeknek köszönhetően viszont egyre befolyásosabb. 

A töredezett médiatér és a még mindig kezdetleges netes tartalomszabályozás kombinációja mellett a szürkezónás média olyan könnyen terjed, mint a pletyka a helyi kisboltban. Egy jól olajozott kommunikációs gépezet pedig azt is el tudja adni, hogy kettő meg kettő az valójában öt. George Orwell egész pontosan írt erről még a negyvenes években: az orwelli kommunikáció nem egyszerűen az elnyomó rendszerek erőből leuraló, megfigyelő hálózatát jelenti, hanem a nyelv tudatosan megtévesztő és manipulatív használatát (ha jobban érdekel a téma, például ezt a 2019-es írást javasoljuk a 444-ről). 

Itthon mindez egyszerre zajlik a mainstreamen belül és azon kívül, a szürkezónában is. Ismerős lehet a migráns-ellenségkép legyártása a korábbi évekből, vagy frissen az amúgy oroszbarát kormány „Fidesz egyenlő béke, ellenzék egyenlő háború”-üzenetének fejekbe masszírozása.

Az új szélsőségesek meg a régiek

A szürkezónás média jellemzően a már említett okok mellett (minden különösebb aggály nélkül használ fel összeesküvés-elméleteket, figyelmen kívül hagyja az újságírás szabályait) egy-egy pártot hardcore rajongóként támogat és meghatározott, stratégiai céllal kommunikál. Az ilyen, a hagyományos médiacégektől magukat távol tartó tartalomgyáraknak érdeke homályban maradni: elrejthetik, kikből áll a szerkesztőség, kik a tulajdonosok, hogyan működik a cég. 

A propaganda így anélkül terjedhet, hogy lenne beazonosítható forrása. A területre jellemző még Moszkva és Peking támogatása, a clickbait címek használata vagy a kapcsolat a gongókkal (Government Organized Non-governmental Organization – ilyen például itthon a CÖF. Bővebben például az Átlátszó írt a témáról). 

A Political Capital kutatása alapján a szerb és a magyar hibrid rezsimekre ugyanúgy jellemző, hogy a szürkezónás források részei lehetnek a kormánypárt vagy az ellenzék kommunikációs stratégiájának is.

Ugyanaz az ok, a mainstream médiatér kormányzati leuralása nyomja a szürke terület irányába a hatalommal rendelkezőket és az ellenzékieket is: a kormány még többféle módon szeretné saját narratíváját kommunikálni, az ellenzék pedig kényszerből van jelen. 

Érdekes még, ahogyan a cseheknél és nálunk is kialakultak az oltásellenes mozgalmak saját szürkezónái, és ahogyan ezek organikusan kapcsolódnak össze az összeesküvés-elméletekben hívő, nyugat- és elitellenes csoportokkal. Ezeket az etikai vagy átláthatósági korlátok nélkül működő tereket könnyen irányítják kívülről: a kutatás több esetben találkozott oltásellenes csoportokba beszivárgó orosz ügynökökkel. Vagyis az új szélsőséges mozgalmak megörökölték a korábbiakat.

A kutatás hiperlinkek és posztok követésével a szürkezóna hálózati feltérképezésével is foglalkozott. Ezek szerint a cseheknél az új oltásellenes média áll a középpontban, erős kapcsolatban az összeesküvés-elméleteket közlő szájtokkal. Itthon az említett, pártok mellett vakon elkötelezett oldalak a legerősebbek. Az oroszbarát narratíva nálunk ugyan marginálisan jelenik meg, de a kormánypárt melletti hangok minden esetben Moszkvát támogatják (például). A szerbeknél ezzel szemben politikai oldaltól függetlenül érvényesül a putyinista narratíva. 

A Political Capital kutatói országonként 50-100 oldalt azonosítottak, a választások szempontjából érdekes kampányüzenetek száma a vizsgált időszakban közel tízezer volt. A hálózat Csehországban és Magyarországon hasonló nagyságú (a cseheknél minimum 805, nálunk 616 csomópont működik), Szerbiában kisebb (168).

Az eredetileg a választási kampányokat vizsgáló, majd a háború hatásait is kutató projektet bemutató teljes beszélgetést itt tudjátok megnézni.

Borítókép: illusztráció TED-Ed: What "Orwellian" really means - Noah Tavlin