A cikk eredetileg a Kreatív decemberi számában jelent meg. A Kreatív decemberi számában sok oldalon foglalkoztunk a podcastokkal, ezeket az írásokat online is megtaláljátok, teljes egészében előfizetőink számára elérhetők, de ízelítőt előfizetés nélkül is kaptok belőle. Az első részben a podcastek definíciós kérdéseivel, a médiában betöltött szerepével, a podcastkínálat változásaival foglalkozunk. A második részben a podcastokban való hirdetés lehetőségét jártuk körbe. A ráadásban pedig izgalmas podcastokat ajánlunk.

Nemrég a hallgatói kérdések megválaszolására műsort építő Csúnyarosszmajom podcast azt a kérdést kapta, vajon elég-e egy podcast sikeréhez, ha „néhány ismertebb ember erőltetetten nyerít az alig vicces sztorikon”. A három műsorvezető – mindnyájan évtizedes tapasztalattal a virtusból podcastolás terén – szomorú egyetértésben, kórusban vágta rá az igent.

Először azt kell tisztázni, mitől jó egy podcast. Mármint ha elfogadjuk a feltételezést, hogy azok a podcastok lesznek sikeresek, amelyek jók is, legalább valamennyire.

A megfelelő hangminőség elérése olcsó és egyszerű. A felismerhető tartalmi koncepció szükséges, de már a régről ismert „stúdióbeszélgetés”, illetve a „híreket magyarázunk” megközelítések is működnek. Ám ha ezt sem sikerül maradéktalanul megugrani, még mindig megértő a hallgató, ha a műsorvezetők személyisége magával ragadó – merthogy az a lényeg. 

A podcast intim és személyes műfaj, ahol a téma szinte csak apropó a műsorvezetők csillogásához. A podcast az élő beszéd miatt fésületlenebb lehet, mint egy írott szöveg, az on-demand jelleg pedig lehetővé teszi, hogy ne akarjon mindenkinek megfelelni. A podcast tehát jó esetben érdekes személyiségek szabad szájú beszélgetése, ahol a hallgató lehet a boldog kibic.

De van egy másik, üzleti megközelítés is: a podcast egy olyan csatorna, amin korábban kihasználatlan időszeletekben érhetjük el a tartalomfogyasztót. Zöldmezős felület, és bármit lehet rajta csinálni, ami képes reklámot hordozni, bro-talkot, kereskedelmi rádiós tartalmat vagy éppen a telefonkönyv felolvasását akár. Ha megfelelő büdzsénk birtokában elég fület tudunk rávezetni a hallgatására, igazi versenytársa, sőt legyőzője lesz a fáradó rádiózásnak. Jól márkásított szereplőinket ide is bedobhatjuk, legfeljebb felolvassák a telefonkönyvet, követőik jönnek majd mindenképp. S ha lesz elérés, lesz reklám is, ez ilyen egyszerű. Jó podcast tehát az, amire tömegek kíváncsiak.

E két – érvényes! – megközelítés találkozik félúton, és csattanásuk felidézi a blogok és a portálok ezredfordulós ütközését, aminek vége a blogoszféra totálkárja lett. Az üzletileg értelmezhető médium beemelte a hobbisták legjobbjait, a többi blogger pedig lassan kiszorult. Történhetett mindez azért, mert a kereskedelmi média nemcsak a vezérbloggereket, hanem stílusukat, formátumukat is magáévá tette, az online újságírás eltanulta a blogoktól a személyes, ironikus hangot, s egy idő után megkaptunk a tömegmédiától valami hasonlót, mint amit annyira élveztünk a blogoszférában – profibb körítésben, habár konformistább tartalommal.

Ugyanez történhet most a podcasttal is. Az elérése kezd elegendő lenni ahhoz, hogy reklámfelületet lásson benne a szakma, ami azonban nem akarja az őshonos amatőrökre bízni az ipari termelést. A profik sietős átképzésében főleg meglévő kereskedelmi médiás tudására épít, azzal tölti ki a podcast teremtette formai kereteket. A podcast pedig szépen a decens reklámfelület elvárásrendszeréhez alakul, szabadszájúságát kivasalják, fésületlenségét jingle-ökkel fazonírozzák.

A podcast színtér előtt azonban ott van a blogoszféra példája, amiből okulhat, és az immár teret nyerő új finanszírozási modellek, amiket használhat. Elkerülhetetlennek látszik, hogy az üzlet átvegye az irányítást, de a tömeges elérés mellett ma már létezik a réspiacok minőségi kiszolgálásának modellje is, ahol a fogyasztó akár fizet is a tartalomért. Emiatt dönthetünk úgy is, hogy nem leszünk reklámfelület, és a szponzorálásra is alkalmas tömeges elérés helyett pár ezer lelkes, támogatni is hajlandó hallgatónak készítünk műsort. Egyelőre elférünk egymás mellett.

Pohly Ferenc, digitalizációs tanácsadó, podcaster