A szöveg maga számos érdekes megállapításra ad lehetőséget. Egyfelől szabatos megfogalmazású, információgazdag, világos gondolatvezetésű posztot olvashatunk. Másfelől a forma közigazgatási intézményhez mérten szokatlanul hisztérikusnak vagy inkább kétségbeesettnek, frusztrálnak tűnik. Erről a megszámlálhatatlan kicsi és nagy felkiáltójel, az időnként „beragadt” Caps Lock és sok egyéb kifejezés tanúskodik. És leginkább persze az a tény, amit közölnek a vízügyes szakembereket pocskondiázó, megalázó, trágár kifejezésekkel illető hozzászólásokkal kapcsolatban.

A megszólítás is beszédes: „Tisztelet kommentelők!”. Elírás, kapkodás vagy frappáns nyelvi bravúr? Mindegy is, az egyértelműen átjön a megnyilvánuláson, hogy az OVF-nek – tökéletesen érthető módon – óriási nyomás alatt kell helytállnia, ami nem csak a munkatársakat, de láthatóan a kommunikációs stábot is frusztrálja. Egy árvíz az egész régiónak hatalmas krízist jelent, a kríziskezelésért felelős intézményre ilyenkor extrém nyomás nehezedik. 

Önmagában egy intézményi poszt miatt nem volna érdemes klaviatúrát ragadni – de talán érdemes megvizsgálni pár idetartozó kríziskommunikációs aspektust. 
 

Kommunikáció a munkatársak védelmében

Krízishelyzetben a károk megelőzésén és elhárításán megfeszítve dolgozók felé minden esetben szimpátiával fordul a közvélemény, erre építhet, ezzel számolhat a kommunikációs csapat. Apró momentumként elég felidézni azt a túlbuzgó futóbolondot, aki a covid alatt felnyomta a főnökeiknél a gyrosért sorban álló mentősöket, akiket aztán a közvélemény szeretetáradata vett körbe. 

Ugyancsak indokolt átgondolni a szervezet munkatársainak online és offline védelmét. Épp ezekben a hetekben fut a posta átfogó kampánya, amit azért indított, hogy felszólaljon a postásokat ért fizikai atrocitásokkal szemben, és az sem véletlen, hogy – ha nyelvtani megbicsaklás árán is – a BKK bemondója minden esetben hangsúlyozza, hogy ellenőreik közfeladatot látnak el. Kulturáltabb szervezetek szerte a világon védik munkavállalóikat, és ezeknek az üzeneteknek természetesen felbecsülhetetlen értékű belső kommunikációs üzenete, hatása is van. 
 

Lopakodó krízis

Nem szabad elsiklani ugyanakkor egy, a fentieknél húsbavágóbbnak tűnő problémakör mellett, amit szakmai szempontból lopakodó krízisként, azaz „issue”-ként azonosíthatunk. Megkockáztatom, hogy velem együtt vagyunk még maroknyian, akik csak viszonylag ritkán böngésszük békeidőben az Országos Vízügyi Főigazgatóság online csatornáit. Akik hozzám hasonló cipőben járnak, azoknak talán nem a kommentek törlésével való fenyegetőzésen akad meg a szemük, hanem egy mélyebben rejlő vitán és az ehhez tartozó, kevéssé ismert szakkifejezéseken: vízvisszatartás, tározás, beszivárgás növelése, tájhasználatváltás, vízkivételek tudatos használata, vízpótlás, talajvízdúsítás. Kibontakozik előttünk egy elkeseredett vita, amelyben a szakemberek és a megélhetésüket joggal féltő, „elsivatagosodó” területeken gazdálkodók kölcsönös frusztrációja és – tegyük hozzá –, kölcsönös eszköztelensége sejlik fel. (Utóbbira példa a posztban is több helyen fellelhető felelősséghárítás, elvárásmenedzsment: „rendelkezésre álló területen”, „lehetőségeihez képest” stb.)

Hasonló, bár tényleges hatásában nem összevethető összefeszülés volt megfigyelhető két évvel ezelőtt az aszály miatt a jégkármérséklő rendszert okoló gazdák és az Agrárkamara között is. Bonyolult technológiai edukáció és komplex szakmai magyarázatok állnak szembe a gazdák elkeseredésével és a legaszályosabb talajon is szárba szökkenő konteókkal, viruló összeesküvés-elméletekkel. 

Az árhullám leküzdése mellett ez a legnagyobb kihívás, a bántó kommentek törlése csak a jéghegy csúcsa.

Fotó: Facebook/OVF