Nem sok mindenre fogunk emlékezni Ron DeSantis republikánus elnökjelölt-jelölt nyúlfarknyi kampányából, hacsak nem arra a történelmi tettre, ahogyan elsőként vetette be a mesterséges intelligenciát egy karaktergyilkos támadás szolgálatában. 

A törülközőt máris behajító floridai kormányzó gyorsan be is sorolt épp amögé a Donald Trump mögé, akinek lejáratását kísérelte meg egy hamisított videóval. 

Az ominózus felvételen Trump öleli-csókolja Dr. Anthony Faucit, az Egyesült Államok koronavírus-elleni küzdelmének emblematikus vezetőjét, akit egyébként rengeteget szidott és kárhoztatott korábban. Trump támogatói legalábbis ambivalensen viszonyulnak a koronavírus témájához, nem kis részben az akkor regnáló elnök felelőtlen és inkonzisztens viselkedése miatt, így valóban nagy megütközést kelthetett volna körükben egy ekkora pálfordulás Trump részéről. Legalábbis akkor, ha a képsor valódi lett volna.

A valós képek felhasználásával, de mesterséges intelligenciával generált tartalmak kiszabadultak a palackból, és minden elemző, vagy csupán laikus hírfogyasztó joggal tart attól, hogy a 2024-es globális választási év kampányai világszerte részben erről fognak szólni, pontosabban a hamis tartalmak áradatáról, kiszűréséről, az AI által generált megtévesztésről, lejáratásról. 

Hát, ez nem lehet igaz

Mesterséges intelligenciát természetesen eddig is használtak a kampányok során – a technológia döbbenetesen gyors fejlődése pedig egyre kiterjedtebb adaptálást tesz lehetővé. Óriás adatbázisok számítógépes elemzésével azonosítják be a társadalom mikroinfluenszereit, az MI kínálta elemzéssel lehet szegmentálni a legszűkebb célcsoportokra, perszónákra a testre szabott üzeneteket, és kézenfekvő módon tobzódni lehet az olcsó és gyors, SEO-gazdag szövegírás nyújtotta előnyökben is. Ezzel párhuzamosan a technológia egyre egyszerűbb – és szintén egyre olcsóbb is. A csúcstechnológia, ahogy az lenni szokott, lecsorog a hétköznapi felhasználókhoz, radikálisan csökken a kontroll lehetősége, praktikusan „az internetezők” legendás jóérzésén múlik, milyen tartalmakkal lepik el a világhálót. Korántsem megnyugtató.

A legnagyobb MI-fejlesztők próbálnak persze ilyen-olyan megoldásokkal előállni, hogy a csalárdul használható tartalmak generálását valamelyest megnehezítsék. Erre több iskola is létezik: 

van, ahol közismert politikusokról nem lehet képet feltölteni, mások a digitális vízjelek elhelyezésében hisznek, és természetesen felmerül, hogy a közösségi média szolgáltatók – a fake news-hoz hasonlóan – próbálják meg jelölni, hogy az egyszeri felhasználó épp egy AI generált tartalmat lát. 

Teljesen nyilvánvaló, hogy mindig némi spéttel ébredő jogszabályalkotó környezet is gyors alkalmazkodásra kényszerül, ráadásul nemzetközi térben kellene megugrania valamiféle betartható (és betartatható!) regulációt.

AI-AI, fekete vonat

Csekély és csak ideig-óráig kitartó vigasz, hogy egyelőre némi elemzéssel (szemrevételezéssel, vagy technikai vizsgálattal) kiszűrhető, ha egy tartalmat AI segítségével generáltak, és, minden bizonnyal egy darabig ez esetleges bírósági eljárások során segítség lesz. De hát a választásokat nem a bíróságon szokták – jó esetben – megnyerni, és a jogerős bírósági döntések amúgy is annyit váratnak magukra, hogy a legtöbben (legyen az cég vagy közszereplő) inkább bele sem vágnak abba, hogy a jog erejével védjék jó hírnevüket. 

A károkozás gyorsasága és a jóvátétel lehetetlen lassúsága pedig az egyik legvonzóbb kombináció lehet, ami az AI által generált lejárató szándékú, karaktergyilkos tartalmak előállítására csábíthatja azokat, akinek ez a kenyere. A hazug tartalom ugyan lelepleződhet, de a kártétel, vagy csak a zavarkeltés már megtörténik addigra. (Elég arra gondolnunk, amikor Zelenszkij ukrán elnök az orosz támadás másnapján fegyverletételre szólította fel övéit egy deepfake videóban – itt egy példa.)  

A deepfake (hamisított képmás, hang, esetleg szöveg) használata persze egyáltalán nem új jelenség. Jákob vendéghaj (vendégszőr) segítségével tévesztette meg apját, Izsákot az elsőszülötti áldás elcsaklizására. Marie Antoinette-nek öltözött kurtizán a királyné nevében szerzett meg – és lopott el – egy alig felbecsülhető értékű nyakláncot, ezzel a királyné amúgy sem gránitszilárdságú reputációját véglegesen romba döntve. Shakespeare, később akár Caragiale színművei dúskálnak hamisított, véletlenül „elől felejtett” levelekben, titkos üzenetekben, vagy farsangi álarcokban, jelmezekben elkövetett bűncselekményekben. Jófelé gondolkozunk, ha ide soroljuk a – jobbára valódi politikai gyilkosságokat követő – retusálásokat is a Hitlert, vagy Sztálint ábrázoló fotókról. A tehetséges hangutánzók, a telefonbetyárok ma is sorra szedik áldozataikat, ebben sincsen törés a telefon elterjedése óta.

Elvis él

Egyúttal érdemes gondolnunk rá, hogy az AI felhasználásának csak kisebb része esik majd a fekete tartományba. Nehezen megválaszolható jogi-etikai kérdéseket ugyan felvet, de miért ne örülhetne bármely Beatles rajongó, ha ismét énekel John Lennon, vagy ha „új” filmekben tűnik fel Marlon Brando, esetleg – mint a régi viccben – újra összeáll Michael Jackson? Sőt, még akár az is elképzelhető, hogy 

a zsúfolt politikai kampányidőszakban egy időben tart beszédet Biden Iowaban és Massachusetsben – és persze mindkét helyen helyi ügyekkel foglalkozva. 

Vagy miért ne szólhatna egy politikus sokkal szegmentáltabban, perszónákra bontott tartalommal, személyesen egy-egy választóhoz? Végtére is, a deepfake-kel akkor van baj, ha szándékosan megtévesztő – egy bevallottan AI által generált tartalom esetében aligha kéri vissza valaki a jegyét, hogy nem élőben énekelt Elvis a koncerten.

Mire számítsunk tehát 2024-ben? A lejáratás-célú AI tartalom mennyisége bizonyosan exponenciálisan növekszik. A nagy kérdés, hogy a legnagyobb játékosok esetében ezek a kísérletek meghaladják-e a vicces mémek hatását, és ténylegesen alkalmasak lesznek-e dezinformálásra. A nagyobb veszélyt én a kisebb halak esetében látom: lehet, hogy Trump, vagy Biden stábja azonnali monitorozással és határozott fellépéssel tudja töröltetni, cáfolni a hamis tartalmakat, de a kevésbé frontvonalban küzdő politikusok, helyi polgármesterek, vagy akár vállalatvezetők, üzletemberek sokkal kitettebbek az ilyen radar alatt futó támadásoknak.

Hajrá, Kovács néni!

És, ha már lejáratás, a kibertéren szorgoskodó trollhadseregek mellett szerepet kaphatnak a virtuális influenszerek, AI által generált és futtatott megmondóemberek, akik még sokkal költséghatékonyabban is felmondhatják a megbízó által rájuk bízott leckét, mint a most busásan megfizetett politikai civilek, hangadók.

Mondjunk valami biztatót is a végére. Mennyire vagyunk fegyvertelenek a lejáratással, karaktergyilkossággal szemben, amikor már a mesterséges intelligencia is beszáll az adok-kapokba? Értelemszerű, hogy technikai, technológiai értelemben mindenki ki van téve annak a veszélynek, hogy fotójából, hangmintájából, kézírásából, akár médiaszerepléséből ollózva hamis tartalmat állítsanak elő. Kiemelten fontossá válhat a fent említett real time monitorozás, ami lehetőséget ad a minél gyorsabb fellépésre. Szerencsés ilyen esetekben a minél szélesebb körű nyilvánosság bevonása is, és persze az sem árt, ha a generált tartalmat meggyőzően cáfoló tények állnak rendelkezésre. 

Végeredményben a személyes integritás megőrzése, a kikezdhetetlenség továbbra is a legjobb gyógyszer marad a karaktergyilkossági kísérletek ellen.

Bőhm Kornél, kríziskommunikációs tanácsadó, a Karaktergyilkosság című könyv szerzője.

Borító: hamis kép Donald Trumpról és Dr. Anthony Fauciról