Én, mint pr-es, elsősorban azt várom az Európai Uniótól, hogy tényleg lehessen mákos gubát enni. (Az nem érdekel ilyen mértékben, hányféle méretük lesz az óvszereknek.) Tapasztalatom ugyanis ellentmondani látszik a magyar EU-reklámkampánynak.

Lipovecz Iván közkeletű újságírói vélekedést fogalmazott meg, amikor nemrégiben egy szakmai konferencián kijelentette, hogy a pr-nak és a sajtónak nincs és nem lehet köze egymáshoz. A pr-nek az a dolga, hogy próbálkozzon, a sajtónak meg, hogy elhajtsa. Hatásos kijelentés ez – kár, hogy a kötőszók kivételével semmi sem igaz belőle.

Amióta a föníciaiak a pénzt föltalálták, igazán nem kell különösebb tudományos szimpóziumokat tartani arról, hogy mi a legjobb módszere a bér- és juttatásrendszernek. Igaz? Nem igaz. A viszonylag új HR-kutatások eredményei szerint ugyanis ez nagy tévedés. A pénz mint a teljesítmény értékelésének egyetlen, hangsúlyozzuk, kizárólagos módsze-re éppenséggel nem segít: demotivál.

Amint az előző részben kifejtettem, az információs technika, különös tekintettel pedig a világháló, nem a marketing vagy a PR alapkoncepcióját változtatja meg, hanem az eladók és vevők hagyományos viszonyát, méghozzá gyökeresen. Ezért nem az a fontos, hogy az E-commerce átveszi, kiszorítja-e a hagyományos kereskedelmi csatornák egy részét (vagy egészét), hanem hogy miként változik a kommunikáció a 21. században.

New York városában 1997-ben ezer alá csökkent az elkövetett gyilkosságok száma. 1968 óta először. 1990-ben pedig még több mint kétezren haltak meg a New York-i utcákon. A New York Post szerkesztősége előtt egy hatalmas táblázatot csodálhatott meg a nagyérdemű, amelyen decemberben napról napra emelkedtek vagy csökkentek az arányszámok. Végül is a mutató 978-nál megállt. Ez a 978 áldozat számára nyilván nem nagyon vigasztaló, de New York rendőrsége mégis rekordot döntött. Mindez a tudatos munkának köszönhető, és nem utolsósorban a jól alkalmazott PR-stratégiának.

Vadonatúj, még a világ kommunikációs szakirodalmában sem elterjedt fogalom.