A klub négy évre partnerségre lépett a Kongói Demokratikus Köztársasággal, amelynek „RD Congo – Coeur de l’Afrique” (Kongó – Afrika szíve) szlogenje a csapat mezének hátoldalán lesz látható. Az üzlet évi 11 millió eurót hoz a katalán klub konyhájára, összesen 44 milliót – nem mellékes tétel egy pénzügyi nehézségekkel küzdő sportszervezetnek.
A partnerség kulturális szintre is lép: a Camp Nou stadionban létrejön a Casa de la RDC, amely kongói sport- és kulturális kiállításnak ad majd otthont – a klub ezzel egy globális kulturális hidat igyekszik építeni.
A nemzetközi reakciók viszont korántsem ennyire pozitívak. A kritikus hangok szerint a lépés újabb példája a „sportswashing” jelenségének – amikor
politikai vezetők a sport és márkakommunikáció eszközeivel próbálnak pozitív képet festeni önmagukról.
A Kongói DK-ban ugyanis a lakosság több mint 70%-a mélyszegénységben él, az alapvető szolgáltatásokhoz – oktatás, egészségügy, tiszta ivóvíz – való hozzáférés sokak számára elérhetetlen.
A lépés a Visit Rwanda – Arsenal együttműködést idézi, de míg Ruanda évek óta turisztikai márkaépítésbe fektet, Kongó esetében a kontextus egészen más…
Ez újfent felveti a kérdést: hol húzódik a határ a márkaépítés és az etikai felelőtlenség között?
A futballklub célja világos: szponzori bevételek segítségével megfelelni a pénzügyi fair play szabályainak, új játékosokat regisztrálni, és végre stabilizálni a klub pénzügyeit. Az üzlet rövid távon nyereséges lehet, de hosszú távon akár a klub márkaimázsát is rombolhatja – épp egy olyan időszakban, amikor a Barcelona újra szerethető arcot mutatna. Ráadásul a sportágra sincsenek jó hatással az ilyen üzletek, ami a megítélést illeti.
A Barcelona imázsa az elmúlt hosszú években lejtmenetben van; sportszakmai problémáikat egy ideje sikerült rendezniük, de a klub kirakatát, szellemiségét sajnos továbbra sem.
Források: AS, Barca Blaugranes, Mundo Deportivo, Football-Espana, Cadena SER
Kép: La Liga Loca / Facebook
