Érem és értetlenség és füttyszó
Egy sportesemény célja, hogy a sportteljesítményről, a csapatokról és a játék szépségéről szóljon, esetleg a közösségről, amely odagyűlik köré.
A klubvilágbajnokság döntője azonban a pályán látottaktól függetlenül sokak számára nem a gólokról, nem az eredményről, hanem Donald Trump-ról lett emlékezetes. Az amerikai elnök jelenléte, ahogy mondani szokás, elvitte a show-t, és ez nemcsak médiaérzékenységi kérdés, nem csupán sportkérdés, nagyon sok komoly dilemmát felvet, nyilván kommunikációsat is.
A Chelsea győzelme utáni díjátadón Donald Trump – díszvendégként – a trófeaátadásnál a pályán maradt, és nem hagyta, hogy a játékosok önállóan ünnepeljenek. Reece James és több csapattárs is értetlenül állt a helyzet előtt, végül Gianni Infantino intette távozásra. A közönség füttyszóval reagált, Trump pedig még egy játékosnak szánt érmet is zsebre tett – igaz, később visszaadta. Persze kapott Infantinoéktól épp elég kegyet, jutalmat így is.
Kié a narratíva?
Ha egy eseményt egy politikai figura dominál, akarva vagy akaratlanul is, a közéleti diskurzus kiszorítja a sporteseményt a saját értelmezési keretéből.
Ilyenkor a kommunikációs szakemberek legfőbb kérdése az lehet, hogy ki tudja kontrollálni a narratívát. A sportág képviselői, a klubok vagy a szponzorok? Esetleg maga a média?
A válasz gyakran az, hogy senki. Az ilyen szereptévesztések gyors, etikus és stratégiai szintű reagálást követelnének a szervezőktől.
FIFA-márka
Egy Trump-kaliberű megosztó szereplő tökéletes példája a kétélű médiának. Egyrészt megnöveli az esemény láthatóságát, milliós eléréseket hoz, másrészt polarizál, és érzékeny társításokat éget bele a márkába. Az ilyen helyzetek a márkastratégák rémálmai: szponzorációs érték vagy reputációs kockázat? A válasz mindig kontextusfüggő — de azt biztosan kijelenthetjük, hogy a sportesemény imázsa ilyenkor új, nem mindig kívánatos jelentésréteget kap. Itt épp a FIFA forogna kockán mint márka, de jól tudjuk, hogy sok esetben távol áll tőlük, hogy érdekelje őket, milyen imázsuk alakul.
A gond csak az, hogy sportolók és szurkolók szórakoztatóipari kielégülését is csorbítják ezzel sokszor, ez most is nagyon jól sikerült…
Amerikának fel kell készülnie…
A klub-vb döntője tanulságos annak kapcsán, hogy egy sportesemény mennyire sebezhető a külső szereplők figyelemkisajátítása által.
Kommunikációs szempontból az a kulcskérdés, hogy kik tudják visszanyerni a kontrollt a történet fölött, hogyan tudják azt kreatívan, reflektíven vagy akár iróniával visszafordítani az eredeti cél felé. Ha valami igazán hiánycikk manapság a válságkommunikációkból, az véleményem szerint az irónia.
Pedig nagyon sokszor humorral lehet ebben a túlságosan komoly világban a legkomolyabb rezgéseket kiváltani az emberekből, hiszen, ha minden komoly, akkor semmi nem tűnik annak. De ha valamit komolytalannak mutatunk be jókor, jól is időzítve ráadásul, akkor csak-csak elindul az emberekben, befogadókban egyfajta belső lázadás, hogy adott téma komolyságát vegyék észre ellenpontként. Én legalábbis így látom.
Amerika nagy kihívás előtt áll, mert 2026-ban világbajnokságot rendeznek a válogatottak számára (Mexikóval és Kanadával együtt), és több apró sportszakmai jel is utalt már arra a klubvilágbajnokság alatt is, hogy még van hová fejlődniük akár logisztikailag, akár minden más téren, de úgy tűnik, óriásit kell majd a rendezőknek kardozniuk Donald Trump-pal is, hogy ne legyen rossz az esemény pr-ja.
Kép: Transfer News Live / Facebook
