Ahhoz, hogy jobban megértsük, miért ír valaki cikket arról, hogy miféle sajtóközleményeket kap munkaidejében, muszáj távolabbról indítanunk. Akit hidegen hagynak a médiaipari fejtegetések, ugorjon a szexpárnákhoz.

Figyelem, figyelem, szenzáció, szenzáció

Ennek a cikknek a címadásával és leadjével is pontosan ugyanazt szeretnénk megkapni, mint mindenki, aki a netnek nevezett, mára korántsem demokratikus káoszban dolgozik: figyelmet. A figyelemgazdaság fogalma a ‘70-es évek óta ismert és változik, a figyelmünkért folytatott verseny pedig a virtuális tér kiépülése óta folyamatosan gyorsul.

Egyik kedvenc szövegem, ami előrevetítette azt a mostani, végletekig széttöredezett, jórészt a kapitalizmus elvén működő online világot, amiben életünk jelentős részét töltjük, a CNN techrovatában jelent meg 1995-ben. A vidám – „Kritikusok szerint eljöhet a multimédia pokol” – címmel kitolt rövidhír egy Oszakában tartott, kommunikációval foglalkozó nemzetközi konferenciáról számolt be. 

„A pokol a magánéletünk elvesztését jelenti. Semmi sem hoz közelebb minket ehhez, mint a telekommunikációs technológia. Mindannyian a személyes adataink védelme (privacy) nélküli fogyasztóként fogunk élni egy technológiával átszőtt világban” 

– idézi az egyik szakértőt, egy bizonyos Delbert Smith-t a CNN. Kalaplengetés, Mr. Smith.

A cikk szerint a konferencián elhangzott az is, hogy amíg „az információs szupersztrádának nevezett térben az emberek könnyebben hozzáférhetnek az adatokhoz, mint korábban, addig ugyanez a tér tönkretehet szakmákat, izolálhatja a nőket vagy anarchiához vezethet”. Egy másik helyen a cikk a szenzációhajhászás és a propaganda veszélyeire is figyelmeztet. Amellett, hogy közel 30 éve még abszolút ért információs szupersztrádának hívni az internetet, a megfogalmazott félelmek finoman szólva sem voltak alaptalanok, de ismeretlenek sem. Inkább tűpontosak.

Ha a folyamatban egyedül a szakmák átalakulását nézzük, azok jobb esetben is csak lihegve tartják az iramot a technológia fejlődésével (a témát jó ideje satuban tartó AI még csak sejthető hatásairól nem is beszélve). Így van ezzel az újságírói és a PR terület is. 

Az a jelenség, hogy újságíróként tonnaszám kapunk nehezen értelmezhető, a célukat nem teljesítő, sokszor a paródia határáig rosszul megírt sajtóközleményeket, a fent leírt folyamat szerves része. 

Ebben a virtuális környezetben nem meglepő, ha egy reproduktív jogokkal foglalkozó újságíróhoz naponta tucatnyi zavaros e-mail érkezik, köztük például egy apák napjára időzített (!) fenékdugókról és péniszgyűrűkről szóló anyag. Nyilván nem a szexjátékokkal van a probléma. Probléma azzal a sajtóközleménnyel van, amit a Vice News kollégája kapott azzal a címmel, hogy „Top szexjátékok ajándékként életed férfijének idén apák napjára”. Gondolhatnánk, de angolul sem hangzik jobban.

Szexpárnát csak a hülye vesz nyáron

A vice-os Carter Sherman visszatérő témái között a szexualitás is szerepel. Mint a legtöbb újságírót, őt is sok sajtós keresi: készítsen interjút szakértőkkel, menjen el eseményekre, számoljon be új termékekről. Örül például, ha összefoglalót kap abortuszokhoz kapcsolódó friss jogi esetekről, vagy ha kutatási beszámolót küldenek neki arról, hogy hogyan hatnak az LMBTQ-ellenes törvények a queer fiatalokra – fogalmaz nemrég megjelent cikkében. Kevésbé releváns viszont a számára, hogy melyik celeb éppen milyen UGG-cipőt visel. 

Az újságíróknak, bármilyen szerkesztőségben is dolgoznak, alapvető feladatuk kiszűrni a számukra releváns történeteket, de a zavaros PR-pitchek mennyiségének és minőségének kellene, hogy legyen egészséges határa. Sherman beszámolója szerint ilyen típusú határ a szexualitással kapcsolatos ajánlatoknál nemes egyszerűséggel nem létezik.

A Vice újságíróját például – csak évszakok és szex tematikában – a következőkkel keresték már meg:

• olvassa el egy sexpert (that's a thing) elmélkedését arról, melyik évszak a legmegfelelőbb a kinti szexre (a nyár, mert akkor a szex vad, vagy a tavasz, mert akkor a szex tisztító hatású, de ősszel csak óvatosan a dologgal, mert a sok levélgereblyézésben könnyen elfáradhatunk – konklúzió: ősszel kell szexpárnákat vásárolni);
• nézzen meg egy erotikus filmet az őszi etikus pornó méltatlanul elhanyagolt műfajából (az egyik, Sherman figyelmébe ajánlott mozi Robot és Bellát mutatja be, akik „egy vidéki házikóba vonulnak el egymás társaságát élvezni, mikor a kinti világ épp meleg, vibráló színek palettájává alakul” – a Vice cikkében az angol eredeti tovább is megy a leírással, érdemes kattintani);
• számoljon be arról, hogy a nyár tökéletes alkalom arra, hogy a párok újrakapcsolódjanak, mivel „ilyenkor csomó D-vitamint kapunk, az izzadságunk pedig erős, potenciális partnereket bevonzó feromonokat áraszt magából”.

Remélem mindenki érzi a hírértéket. 

Meghitt anális augusztust

Az évszakok mellett az ünnepek adhatják meg még a vágyott aktualitást, mint azt mindenki jól tudja, aki valaha írt vagy olvasott már Wikipédián talált, senki által nem ünnepelt ünnepnapokról szóló anyagot. Sherman ebben a kategóriában a Boldog Anális Augusztust! címet viselő mailt emelte ki postaládájából, megjegyezve, hogy a köszöntést egy anális szexjátékokkal kereskedő cég küldte ki, szóval ha bárki más számára nem is, nekik valóban releváns lehet az ünnepi hónap.

A szexszel kapcsolatos PR-ajánlatok a Vice cikke szerint leginkább a februári 14-i ünnepnapot szeretik meglovagolni (bocs). Idén Valentin-nap alkalmából Sherman például arról kapott hírt, hogy egy új kutatás szerint New Jersey a legromantikusabb hely az Egyesült Államokban. Mindezt szintén egy szexjátékokat árusító márka állapította meg, miután a Google Trends segítségével összegyűjtötte, hol keresnek rá a legtöbben olyan kifejezésekre, mint a „romantikus étterem”, a „legközelebbi virágbolt” vagy a „randiötletek”. Hát New Jersey-ben! Hír. 

Miután Sherman cikkében részletes beszámolót olvashatunk a Csirke vs. Hot Dog nevet viselő emailről is, amit egy héten belül háromszor próbált eladni neki témaként egy sajtós (leütöm: csirkének és hotdognak álcázott, műpénisznek kinéző, potenciálisan előjátékot feldobó játékról van szó), a Vice anyaga kitér arra is, hogy természetesen érthető az igyekezet. 

„Én értem. Ahogy mindenki más, a sajtósok is csak a munkájukat végzik. Elismerem a lelkesedést és a kreativitást. Ezeknek az e-maileknek a könnyedsége segíteni is tud, mivel a munkám során egyre több és több tragédiáról kell beszámolnom. Viszont sajnos a Vice News-nál töltött több mint hat évem során egy alkalomra emlékszem csak, mikor PR-pitch alapján írtam meg egy sztorit.”

Karikába

A közlemények is csak a figyelmünket szeretnék megkapni, hogy aztán amit leírunk, az felkeltse az olvasók figyelmét. És így szaladgálhatunk körbe-körbe. Akár szaladgálhatnánk úgy is, hogy annak minden fél számára értelme legyen. 

Az eredmény pedig lehet egy boldog, az Anális Augusztust apák napján ősszel Csirke vs. Hot Doggal beindító, majd a még tavaly ősszel megvásárolt szexpárnákkal feldobó New Jersey-i pár is.

(Képek forrása: Adobe Stock)