A gazdaságtörténelem tele van példákkal arra, hogy egy forradalmi technológia valódi értékét a piac csak késve és több korrekció után ismeri fel. A 2000-es évek elején a dotcom-lufi kipukkadásakor nem az internet technológiája omlott össze, hanem a túlzó, gyakran megalapozatlan üzleti modellekre épülő befektetői eufória. Amikor 2000-ben összeomlott az internetes biznisz, világszerte mindössze 400 millió ember volt online; tíz évvel később viszont már több mint 2 milliárd. A romokból pedig olyan óriások emelkedtek fel, mint a Google vagy az Amazon, amelyek megértették, hogyan lehet valódi értéket teremteni, és arra fenntartható üzletet építeni. Az internet maradt.
Hasonló dinamikát mutat – bár jóval kisebb léptékben – a Nokia és az iPhone története. A Nokia már a 2000-es évek elején fejlesztett egy iPhone-szerű, érintőkijelzős okostelefont, ám nem lett átütő siker – hiányzott a koncepció. Az ötlet megvolt, a vízió hiányzott. Az Apple nem a technológiát találta fel, hanem ökoszisztémát és kultúrát épített köré. A valódi áttörést nem az hozta, aki elsőként érkezett, hanem az, aki a technológiát emberközelivé és nélkülözhetetlenné tette.
A metaverzum: rossz válasz jó kérdésekre
Ezzel szemben a metaverzum (Mark Zuckerberg-féle valami) a rossz alapokra épített vízió tökéletes példája. Itt nem az időzítés volt a probléma, hanem maga az elképzelés. Egy olyan alternatív valóságot próbáltak ránk erőltetni, amelynek sem valódi gazdasági, sem emberi alapja nem volt. A metaverzum a technológiai optimizmus félreértelmezése volt: a VR- és AR-technológiák mögött valóban van potenciál, ám a teljesen mesterséges világ ideája inkább baromság.
De emberek, ne említsük már egy lapon a mesterséges intelligenciát és a metaverzumot.
Az AI nem termék, hanem infrastruktúra
Ezekkel a példákkal szemben az AI teljesen más kategória: nem termék, hanem egy új, alapvető infrastruktúra. Ahogy Andrew Ng AI-szakértő már 2017-ben megfogalmazta: az AI az új elektromosság. Nem egy alkalmazás, amit letöltünk, majd elfelejtünk, hanem egy réteg, amely mindenre képes ráépülni. Éppen ezért a kérdés nem az, hogy „használjuk-e”, hanem az, hogy mikor és hogyan válik életünk láthatatlan, de megkerülhetetlen részévé.
Mindeközben a tőzsdén
A kritikusok ugyan joggal mutatnak rá a túlfűtött tőkepiaci folyamatokra. Az Nvidia legyártja a chipeket, a nyereségéből pénzt fektet az OpenAI-ba, amely óriási szerverparkokat épít, az Oracle pedig biztosítja az infrastruktúrát, szintén Nvidia chipekre támaszkodva – a pénz látszólag egy zárt ökoszisztémán belül köröz. Ez azonban nem a technológia hibája, hanem a 21. századi kapitalizmus természetrajza. Az innováció ma már olyan tőkeigényes, hogy csak néhány óriás képes finanszírozni. Elkerülhetetlen, hogy lesznek cégek, amelyek elképesztő veszteségeket könyvelnek majd el. De ha az AI-ra infrastruktúraként tekintünk, a kép azonnal árnyaltabb: a gazdasági hullámzások mögött egy stabil, hosszú távú technológiai forradalom áll.
A buborékok eldurrannak, az AI marad
A pénzpiaci lufik jönnek és mennek, ki is pukkadnak. De nem szabad összekeverni a pénzügyi ciklusokat magával a technológiai fejlődéssel. Az sem kizárt, hogy a túlértékelés világgazdasági válságot idéz elő. A technológia azonban nem tűnik el attól, hogy egy árfolyamgrafikon lefelé indul. Az internet, az elektromos autó, a streaming és a megújuló energia mind átestek ezen a fázison.
A valódi kérdés tehát nem az, hogy kipukkan-e az AI-lufi, hanem az, milyen mélyen és visszafordíthatatlanul épül be az AI a társadalom szövetébe, mire egy esetleges piaci korrekció bekövetkezik. Ez a folyamat pedig nem hype, hanem a következő ipari forradalom kíméletlen nyitánya. A tőzsdei buborékok elpattannak. A forradalmak azonban velünk maradnak, és örökre megváltoztatják a világot.
Ahogy Roy Amara jövőkutató évekkel ezelőtt megfogalmazta: hajlamosak vagyunk túlbecsülni egy technológia hatását rövid távon, és alábecsülni a hosszú távú következményeit. Az AI esetében sincs ez másként.
Erdős Ákos a Hello Agency marketingkommunikációs ügynökség vezetője. Szakmai pályafutását a 90-es évek végén az Index.hu-nál kezdte webfejlesztőként, majd fejlesztésvezetőként. Ezt követően megalapította az egyik első hazai online utazási portált. Rendszeres előadó a Budapesti Gazdasági Egyetemen és a Werk Akadémián.
