Nemrég olvashattátok első nagyobb beszámolónkat az idei Cannes Lions slágertémájáról, a mesterséges intelligenciáról. Nem kevés előadás és beszélgetés foglalkozott ezzel a forró krumplival (és amelyiknek nem ez állt a fókuszában, abban is gyakran kitértek rá, akár újságírói kérdésre, mint ez alant látszik majd). Ezért mi is két cikkre bontottuk a cannes-i AI-élményeinket. 

Az említett első darabból megismerhettétek, mit gondolnak a Google, a Pinterest és az Open AI fejesei a témáról, meg úgy eleve a mostani internetről, technológiáról, újfajta munkavégzésről. A második anyagunk inkább személyek köre szerveződik. Következzen hát Will.i.am önreklámja és David Shing analógidilije (meg egy rövid kitérő Spike Lee-vel).

Where is the lóvé?

Ugyan rögtönzött Black Eyed Peas-koncertet nem kaptunk, ahogy a Run DMC-s Darryl McDaniels esetében, de fejtágítást és önreklámot annál többet, amikor Will.i.am lépett a színpadra. A popsztárt popsztárhoz méltó taps köszöntötte, majd brit beszélgetőpartnerével, Jonathan Mildenhallal (a TwentyFirstCenturyBrand alapítója, vezérigazgatója) nekiláttak kivesézni Will.i.am bizniszét, az FYI-t.

A zenész egy 13 éves videót is bemutatott, amiben a Black Eyed Peas-tagoknak magyaráz a mesterséges intelligencia csodájáról, Fergie, a csapat akkori énekesnője pedig rendkívül szkeptikus volt az egészet illetően. Kritikája lényege az volt, hogy az AI a kreatív munkákat is elveszi. 

Will.i.am erre előhozta azt a sokat hangoztatott érvet, hogy lehet, de újakat is teremt majd (azt nem fejtette ki, hogy az oktatás, a munkaerő képzése lépést tud-e majd tartani az exponenciálisan fejlődő technológiával).

Will.i.am így lassan rátért a saját területére is: szerinte a mesterséges intelligencia a zeneszerzésben is sok új utat nyit majd meg. 

A jövőben mindenki olyan zenét alkothat, ami valóban a saját érzéseire reflektál. A zenészeknek ma rengeteg eszközre van szükségük a fájltömörítő-küldő appoktól a csevegőprogramokon át az online meetingeket lehetővé tévő alkalmazásokig. Will.i.am 2020-ban indul projektje, az FYI ezeket szeretné egy alkotóplatformba gyúrni, hogy a kreatív elmék számára mindenható eszközt teremtsen. 

Bemutatta vizuálisan is, hány eszközt egyesít az FYI, ahol a projekten dolgozó emberek egymással is chatelhetnek, de a chatablakban az FYI saját AI-át is megkérdezhetik, merre induljanak el, akár egy termék színvilágáról vagy egy dalszöveg részleteiről van szó.

Will.i.am dalszövegek testreszabásának lehetőségét is bemutatta némi dudorászás mellett (ami szerinte ezáltal szerzői jogilag a mi szellemi tulajdonunkká válik, bár ugye ez még erősen szürkezóna, az AI általi alkotás még nincs teljesen leszabályozva). Ekkor már egyre meredekebb kéréseket pötyögött be telefonján a mesterséges intelligenciának, 

pl. a Black Eyed Peas Where Is The Love? slágerét íratta vele újra egy ukrajnai vagy szír menekült kisgyerek szemszögéből. 

Küldetését úgy summázta, hogy mindenkinek uralnia kell a saját arcát, hangját, esszenciáját, hogy ne a (big) tech uralja azt. Ez pedig szerinte pont az új technológiákkal lesz lehetséges. 

(M.Z.)

B*ssza meg az AI, csináljuk analóg!

„Azta, jó sokan vagyunk.” A kedvesen őrült hajú csávó, aki tartotta a panelt, meglepődött, hogy nem csak nyolc ember nézi őt, hanem legalább ötven. Úgy tűnik, a fenti cím vonzó volt a happy hour előtti, hagyományosan ficergő utolsó sávban is. 

A programot ráadásul a Palais egy félreesőbb helyszínén tartották, ahol az előadókat silent discósan csak fülesen keresztül lehetett hallani. Nem véletlen viszont, hogy sokan kerestük ezt az előadást. Az analóg már rég nem az underground kúl hobbija, a téma beszivárgott a mainstreambe. David Sax Az analóg bosszúja című könyve például nagyot futott pár éve, a vinyl reneszánszát éli, a filmes fényképezők kereslete szokványossá vált. 

David Shing – ismertebb nevén Shingy, a digitális próféta – panelje azt ígérte, hogy a fejünk felett lebegő AI-bűvölet helyett az emberi kreativitás analóg alapjaihoz vezet vissza. 

Őrületes újdonságokat végül ugyan nem hallottunk, de Shing messze az egyik legszórakoztatóbb figura volt Cannes-ban. Az ausztrál  futurista művész egyben kreatív, stratéga és tanácsadó, engem Jaron Lanierre, a szintén emlékezetes hajáról ismert netkritikus tudós-művészre emlékeztetett.

Na de mit tudtunk meg az analóg kreativitás bugyrairól?

Shing szerint például nem jó, ha a főnök egy brainstroming session elején arra az apróságra kéri a kreatívjait, hogy lepjék meg őt („Mégis mivel? Minden tudható, ott az egész internet!”). 

Ezután mondta azt, hogy vegyünk elő papírt és tollat, ami mókás következményekkel járt: a telefonjaihoz 0-24 tapadó közönség tanácstalanul kezdett kutatni a totebagjeiben, majd mindenki a mellette ülőt kérdezgette, hogy nincs-e tolla, véletlenül, olyan golyós féle. Miután legalább a társaság fele megfelelő eszközhöz jutott, Shing egy játékot mutatott, amit amúgy a hétéves unokaöcsémmel sokat játszom: az egyikünk rajzol egy absztrakt firkát, amit aztán a másiknak kell befejeznie úgy, hogy valami felismerhető kép legyen a vége (a szürrealisták például előszeretettel alkalmazták az ehhez hasonló, szintén gyerekjátékként is ismert cadavre exquis, azaz kiváló holttest gyakorlatot). 

Shing szerint ez például remek icebreaker technika egy-egy brainstorming előtt. 

Egy ponton megkérdezte tőlünk azt is, kinek mikor jönnek a legjobb ötletei? Az amúgy jellemzően sablonos válaszok – az álmokban, a vécén, a fürdőben, ha fúj a szél, kutya- és gyereksétáltatás közben – alapján Shing levonta a konklúziót: akkor, amikor nem _kell_ nekik. 

Ezután beszélt a zen írásról (mikor pár percig csak magától, minden megkötés nélkül hagyjuk magunkat írni, a technika – megint – hasonlít szürrealisták egy játékára, az automatikus írására) és a mind mappingről (mikor egy központi témából kiágazva rajzoljuk fel az ötleteinket). Többször emelte ki a színes ceruzák, tollak, kiemelők előnyeit, és megjegyezte, hogy minden technika csak akkor lesz működőképes, ha sokat gyakoroljuk. 

Shing mutatott még néhány eszközt, de ezek a tömegben kissé zavarosan jutottak el hozzám (az tuti, hogy volt bennük post it), viszont feljegyeztem tőle még néhány erős, a Lions közegében üdítően ható mondatot:
 

• „Kérlek benneteket, ne szóljatok rá George kollégátokra, mikor tátott szájjal bambul kifelé az ablakon. Valamit épp megold.”
• „Amit ti csináltok, az az, hogy a márkáitokért tönkreteszitek az embereket – najó, najó, csak viccelek.”
• „Tudom, hogy amellett, hogy dögös vagyok, elég káoszosnak tűnök, de bármikor olyan designokat készítek nektek, hogy megőrültök.”
• „Ha szeretnétek kiborítani, mondjatok céges bullshit mozaikszavakat! De hát mindenki azért jött Cannes-ba, hogy jól érezze magát, nem? Hallhatok egy áment? Ámen!”
• „Ki tanult rajzot, táncot, festészetet, drámát a suliban? Nem sokan, mi? Itt vagytok, kreatívok, és egész nap egy francos gép előtt ültök és preziket gyártotok. Ez a baj.”
• „Kissé mindenki bekattant az AI-tól. Ne őrüljünk meg, beszéljünk inkább a kreativitásról!”

(B. N.)

A Spike Lee-kitérő

A nagyteremben tartott hivatalos panelbeszélgetés mellett Mr. Spike Lee-t egy villában meghirdetett, szűkebb körű sajtóeseményen is el lehetett elcsípni. Itt kérdeztük meg tőle, mit gondol az Idei Buzzwordről, az AI-ról. A válaszait itt foglaltuk össze.

(Kiemelt kép forrása: Marian Brannelly / Cannes Lions)