A csütörtök elég húzósnak tűnt. Eleve kvázi utolsó nap, tehát a belünket is húztuk (pun intended!), volt magyar fronton esélyes kategória, celeb, netvörkölős ebéd, és több érdemesnek tűnő panel is. Eközben még be sem jártuk rendesen a tengerparti standokat, hogy egyszer végre bekajáljunk rendesen ingyen és beszerezzük az aktuális legmenőbb mörcsöket (nem sikerült egyik sem, bár én zsebrevágtam vagy hat külön csomagolt minisütit és eltettem egy óriás multi által szétmárkázott palackot, hogy zöldebb legyek). 

Szóval csütörtök délelőtt érkezett a sajtólistára egy levél, miszerint Spike Lee (Malcolm X! Inside Man! Oldboy! BlacKkKlansman!) délután egy kissé messzebb eső, egyszerűen csak White House-nak nevezett villában a rendelkezésünkre áll a Black at Cannes csoport szervezésében. Emellett Lee nyerte az idén először kihirdetett Creative Maker of the Year díjat, így az eseménnyel hype-olni akarták ezt a lionsös kezdeményezést is.

Nyilván regisztráltunk. Odafele úton a lépésben haladó, utolsó pillanatban elcsípett taxiban még azt tippelgettük, tényleg ott lesz-e az ember. Végül egy mindenféle sztereotípiának megfelelő, gyönyörű fehér villánál szálltunk ki, ahol kabóca több volt, mint újságíró – de az ember ott volt. Úgy 30-40 médiaipari dolgozót ültettek ki egy teraszra, hogy először a Black at Cannes csoport számoljon be a munkájáról (hogyan igyekeznek _valóban_ inkluzívvá tenni a fesztivált és segíteni a fekete kreatívok helyzetét), majd Mr. Lee standupolgasson kötetlenül. Aztán jött a lényeg: Spike-ot bármiről lehetett kérdezni.

Ilyesmiket jegyeztem fel a válaszaiból:

• Remélhetőleg azért vagytok itt, mert szeretitek a munkátokat, ez fontos.
• A TikTok nem fenntartható.
• Mélyedjetek el a szakmátokban, tanuljátok ki minden oldalát, ne tegyetek úgy, mintha mindent tudnátok.
• A járvány alatt tele volt a tévé gyorskaja reklámokkal.
• Gyerünk emberek, ébresztő, igyunk valamit?
• Ahhoz, hogy reklámokon dolgozzak, nem kell más, minthogy ugyanazt akarjuk az ügynökséggel – ha van lehetőségem arra, hogy kilőjem a Nike-t a sztratoszférába, akkor miért ne?
• Sok sportot nézek, és ezek a műsorok mindig meg vannak tömve reklámokkal – sokszor akadok ki, mégis ki a franc írja ezeket? 

Mivel úgy éreztem, hogy Leeből nem vagyok jobban felkészülve, mint egy átlagos bölcsész és a Black at Cannes munkáját sem ismerem behatóan, bedobom az atomot: megkérdezem mit gondol a mester az Idei Buzzwordről, az AI-ról. 

Íme széttartó válaszának összes lényeges pontja:

• Idővel ez az egész túl messzire fog menni, el fogjuk veszíteni a kontrollt.
• „Én nem fogok babrálni vele, az olyan lenne, mintha istent játszanék.”
• Különösen trükkös a helyzet, ha a művészettel vetjük össze: honnan fogjuk tudni, mi az eredeti, és mit alkotott AI?
• Mi lesz a vége annak, ha a nagy stúdiók és tévék mind AI-generált forgatókönyvekkel akarnak majd dolgozni?
• „Az egész egy nagy katyvasz, és nem vagyok tőle boldog.”

A borítókép nem a villában tartott sajtóeseményen, hanem a hivatalos program panelbeszélgetésén készült. (Fotó: Mariann Branelly)