Egyszer megszerzett lexikális tudás, vagy biztos tájékozódó képesség a tengernyi információban – ősi dilemma ez, amely digitális világunkban talán még inkább felerősödött. Mi is válik igazán a javunkra, ha naphosszat magolunk és ezzel egy biztos alapú tudásra teszünk szert, vagy, ha elsajátítjuk a keresés tudományát, és nagy magabiztossággal szörfözünk az adatbázisok között?

Az internetes adatbázisokhoz való ingyenes hozzáféréssel alapjaiban változott meg viszonyunk a tényekhez. Míg korábban egy-egy fontos információ beszerzése, vagy éppen ellenőrzése hosszas utánajárást igényelt és esetenként komoly költséget is jelentett, az információszabadság korában már elég csupán az „enter” megnyomása, és a szükséges adatmennyiség letölthető, kimásolható, használható. Kérdés persze, hogy erre a rendszerezett adathalmazra, információmennyiségre, azaz tényanyagra a mai fiatal generáció igény tart-e. Vagyis a könnyű és költségmentes hozzáférés vajon arra csábítja-e a mostani egyetemistákat, főiskolásokat, hogy igénybe is vegyék ezt a felhalmozott tudást. 

Én úgy látom, hogy a tanulni vágyó fiatalok – és teszem  hozzá az oktatás is - manapság többre becsülik az analitikus gondolkodást, ugyanakkor ehhez kevéssé társul a tények tisztelete. Sokszor anélkül szeretnének kreatívak, innovatívak lenni, hogy ennek a tudásbeli alapjait megteremtették volna; a tények megismerése helyett inkább az intuícióra hagyatkoznak. Az ő szemükben nem igazán értékes már a kanonizált tudás, nincsenek kulturális bálványok vagy alapművek.. Helyette tapasztalati úton, innen-onnan szerzik meg azt a tudásanyagot, amire épp aktuálisan szükségük van. Önállóak, a készen számukra felkínált tudást nem is vonzza őket. Persze még így is válogatniuk kell a rendelkezésre álló hatalmas információmennyiségben, és ehhez pedig szempontok kellenek. Ebben lehet irányadó, orientáló szerepe a tanárnak. 

A mai oktatási rendszer célja, hogy a tanulók minél hamarabb megfelelő szakképesítést szerezzenek és ennek birtokában gyorsan lépjenek is ki a munkaerőpiacra. Ez a törekvés viszont mintha némileg ellentmondana az élethosszig tartó tanulás sokszor hangoztatott magasztos elvének.

Ez csak részben van így. Én sokkal inkább azt tapasztalom, hogy egyre jobban kitolódik az iskolában, jellemzően a felsőoktatási intézményekben töltött idő végső határa. Ismert az úgynevezett „mamahotel” intézménye: a fiatalok, ha tehetik akár harminc éves korukig is a szülői házban maradnak .

Persze az anyagi kényszer az egyetemistákat, főiskolákat is gyakran kihajtja a munkaerőpiacra, de ez többnyire nem akadályozza meg őket abban, hogy jelentősen elnyújtsák tanulmányaikat. Általános tapasztalat, hogy a felsőfokú intézményből kikerülők általában találnak még maguknak egy külföldi ösztöndíjat, amivel újabb éveket nyerhetnek, és aztán néhányan ezt még egy doktori iskolával is megpróbálják megfejelni.

Ez az élethosszig tartó tanulás szerintem egyébként mostanában kezdi elnyerni igazi értelmét. Manapság ugyanis nem létezik lezárt ismeretanyag, minden tudás, ami folyamatosan keletkezik, azonnal hozzáférhetővé is válik a digitális térben. Minél inkább haladunk a társadalomtudományi diszciplínák felé, az előbbi megállapítás annál inkább igaz lesz. Egyre frissebb tudásanyagból kell dolgozni, ami viszont korlátozás nélkül hozzáférhető már ma is. Itt pedig nem léteznek korosztályi korlátok.

A már egyszer megszerzett tudás, főleg, ha az évtizedekkel ezelőtt került a birtokunkba, hogyan konvertálható a digitális térbe?  Vagyis, régi tudásunkat hogyan tudjuk ma is hasznosítani?

Építkezni csak valamilyen alapra lehet. A tudás nem egy olyan valami, ami csak úgy jön-megy, az új tudásnak mindig egyfajta multiplikátor szerepe van. Az újonnan szerzett tudás ugyanis nem felváltja a régit, hanem megsokszorozza azt. 

Szerintem nincsen elavult, csak nem-karbantartott tudás. Vagyis, ha nem tanulunk, nem sajátítunk el újismereteket, az a régen megszerzett tudásanyagot is erodálni fogja, és viszont: az új ismeretek felfrissítik a régieket, aktiválják, megsokszorozzák azok hatását. Ezért van egyre nagyobb jelentősége a fejlett európai társadalmakban a felnőttoktatás legkülönfélébb formáinak, mindenféle korosztályi megkötés nélkül.  

Szponzorált tartalom, a cikk megjelenését a TV2 támogatta.