A 2026-os Brain Bart szeptember 17–18-án tartották a Magyar Zene Házában. Öt színpadon több mint száz beszélgetés, előadás, művészeti produkció és workshop várta a látogatókat. A program tematikája az oktatás és a munka jövőjétől a geopolitikán és a mesterséges intelligencián át egészen a biológiai óráig, a gazdasági válságokig és az emberi intuícióig terjedt. Volt az előadók között viharvadász, miniszter, befektető, sakkmester és pszichológus - a sor pedig hosszan folytatható.
Önmagában már a programlista végigolvasása is erős FOMO-t okozhat, hiszen ennyi színes és izgalmas előadást két napba sűríteni szükségszerűen azt jelentette, hogy akár all access jeggyel rendelkezve is fizikai képtelenség eljutni mindenre, ami az embert érdekli.
Erős limitációval így is eljutottunk pár népszerű előadásra, amelyekből hasznos továbbvihető gondolatokat tudtunk leszűrni.
A Love Brand halott, éljen a Relationship Brand!
Egy kerekasztal-beszélgetésen a Lidl, a Vátes és az Amigos a Gyermekekért Alapítvány képviselői járták körül a modern márkaépítés, a közösségformálás és a munkáltatói márka legégetőbb kérdéseit. A szakértők egyöntetű tapasztalata, hogy a hagyományos, statikus „Love Brand” koncepció helyét átvette a „Relationship Brand” (kapcsolati márka) megközelítése. A hangsúly a puszta fogyasztói szimpátiáról a hosszú távú elköteleződésre, az érzelmi kötődésre és a folyamatos, közös élményekre tolódott át.
A legfontosabb ügynökségi és marketinges tanulságok:
- Nem a márka hozza létre a közösséget, hanem az értékrend: A márkák nem a semmiből teremtenek közösséget; a sikeres stratégiák a már meglévő társadalmi vagy kulturális értékrendeket azonosítják be és karolják fel. Legyen szó az irodalom és a művészet utcára viteléről (Vátes) vagy a kórházi gyermekek segítéséről (Amigos), a közösséget az azonos értékek és a közös ügy tartja össze.
- Gen Z reality check – Zéró bullshit, valódi bevonás: A fiatalabb generációk elvárják az abszolút transzparenciát és a következetességet. Lényegesen alacsonyabb a „bullshit-tűrésük”, és elutasítják a felülről irányított márkaüzeneteket. A hatékony elérés kulcsa a felhatalmazás (co-creation) és a kortárs kommunikáció: a leghitelesebb az, ha maguk a Gen Z kollégák szólítják meg a saját korosztályukat.
- A hype nem elég a túléléshez: Egy gyorsan felkapott trend vagy kampány csak akkor alakul át tartós márkaértékké, ha a cég alapműködése, termékminősége és szolgáltatási színvonala szilárd. Működési alapok nélkül a hirtelen jött figyelem elszáll, és a márka gyorsan visszahull a mélybe.
- Emberi arcok a vállalati misztikum helyett: A fogyasztói és a munkáltatói márkaépítésben egyaránt felül kell kerekedni a személytelen vállalati kommunikáción. A sikeres márkák a valódi vezetőiket és munkatársaikat mutatják meg a kampányaikban. Ahogy a HR-es aranyszabály tartja: „A logó miatt csatlakozik a munkavállaló, de a vezető miatt marad vagy távozik”.
Az innovációt nem lehet egyszerűen megvásárolni
César Hidalgo fizikus-közgazdász, az Infinite Alphabet szerzője a Why Money Can’t Buy Innovation című beszélgetésben abból a látszólagos ellentmondásból indult ki, hogy a gazdag országok és nagyvállalatok hiába költenek jelentős összegeket innovációra, ettől még nem válnak automatikusan sikeres újítókká.
A pénz ugyanis megvásárolhat eszközöket, infrastruktúrát vagy akár szakemberek munkaidejét, de nem képes egyik pillanatról a másikra létrehozni azt a felhalmozott tudást, bizalmat és együttműködési kultúrát, amelyből az új ötletek megszületnek. A tudás jelentős része nem tankönyvekben vagy adatbázisokban található, hanem emberekben, közösségekben és kapcsolati hálózatokban él.
Az innováció ezért Hidalgo megközelítésében nem elszigetelt géniuszok teljesítménye, hanem kollektív folyamat. Annak van valódi előnye, aki képes különböző tudásterületeket és tapasztalatokat összekapcsolni, valamint olyan közeget kialakítani, amelyben az emberek egymástól tanulhatnak. A tőke szükséges lehet az ötletek megvalósításához, de önmagában nem helyettesíti a megfelelő közösséget és tudáshálózatot.
Ez a kreatíviparban is ismerős helyzet, ahol nem feltétlenül érvényesül a „kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci” elve. A nagyobb költségvetésből nem fakad szükségszerűen az, hogy eredetibb kampány, jobb film vagy erősebb médiatermék lesz az output. A pénz akkor válik kreatív teljesítménnyé, ha megfelelő szakemberek, eltérő nézőpontok, kísérletezési lehetőségek és biztonságos szakmai viták társulnak hozzá.
Hidalgo gondolatmenetéből egy másik fontos következtetés is adódik: az innováció nem gyorsan importálható termék. Egy ország vagy vállalat nem válhat tudásalapúvá pusztán attól, hogy technológiát vásárol. Ehhez hosszú távon kell építeni azokat az intézményeket és kapcsolatokat, amelyek képesek a tudás megtartására, átadására és újrakombinálására. Az előadás hivatalos ismertetője szerint éppen az volt a beszélgetés egyik központi kérdése, milyen szerepet játszik ebben a hálózattudomány.
„Ezúttal másképp lesz” – baljós és reményteli egyszerre
A nap másik, gazdasági-technológiai fókuszú beszélgetésében Hian Goh, a szingapúri Openspace Ventures alapítója Iain Lindsay korábbi budapesti brit nagykövettel értékelte a globális gazdaság és a technológiai piac helyzetét.
A pódiumbeszélgetés címe angolul “This Time is Different” volt (kb. “ez egy másmilyen kor”), amit Goh rögtön az elején kiegészített egy betűvel: “This Time It's Different", vagyis „ezúttal ez másmilyen”. Szerinte ez így egyszerre a gazdaságtörténet egyik legveszélyesebb és legbiztatóbb mondata. Veszélyes, mert minden technológiai fellendülés idején könnyű azt hinni, hogy a korábbi válságok törvényszerűségei már nem érvényesek. Ugyanakkor biztató is, mert egy új technológia valóban képes alapjaiban átalakítani a termelést, a szolgáltatásokat és az emberi lehetőségeket.
A befektető rövid távon bizonytalan időszakra számít: a geopolitikai konfliktusok, az amerikai–kínai versengés, a növekvő védelmi kiadások és az infláció egyaránt fokozhatják a gazdasági feszültségeket. Hosszabb távon azonban optimistább. A mesterséges intelligenciát az „intelligencia közkinccsé válásaként” értelmezte, amely szerinte a mobilinternet elterjedéséhez hasonló, akár 10–15 éves innovációs ciklust indíthat el.
A mobiltelefon korábban az internethez való hozzáférést tette szinte mindenütt elérhetővé. Goh szerint az MI most az elemzési, alkotási és problémamegoldási képességeket teszi szélesebb körben hozzáférhetővé. A kérdés így nem csupán az, mire képes a technológia, hanem az is, kik tudják azt gyorsan, értelmesen és társadalmilag hasznosan alkalmazni.
A beszélgetésben Szingapúr példája is előkerült. Goh szerint a kisebb országok egyik előnye a rugalmasság lehet: ha sikerül világos stratégiát választaniuk, képesek gyorsabban végrehajtani azt. Magyarország számára ebből azt a tanulságot fogalmazta meg, hogy a rendelkezésére álló legfontosabb erőforrás az emberi tudás. A versenyelőnyhöz azonban fókuszált stratégia és következetes megvalósítás szükséges.
Mit vihet magával ebből a kreatív- és médiaipar?
Bár az alábbi állítások jó részét szakmabeliként nap mint nap tapasztaljuk, megerősítés gyanánt jó volt hallani más iparágak szakértőitől is. Jöjjön tehát öt továbbgondolásra érdemes tanulság az általunk meghallgatott előadásokból:
- A kreatív teljesítmény és színvonal nem nő egyenes arányban a rendelkezésre álló pénzzel. A megfelelő csapat, a tudásmegosztás és a szakmai bizalom legalább ilyen fontos erőforrás.
- Az AI nem csupán új eszköz, hanem a tudáshoz és alkotói képességekhez való hozzáférés átalakulása. Ettől azonban az emberi ítélőképesség, ízlés és kontextusismeret értéke nem csökken, hanem felértékelődhet.
- Az ötletek önmagukban ritkán elegendők. Az innovációhoz olyan hálózat kell, amely képes azokat kiegészíteni, megkérdőjelezni és megvalósítani.
- A technológiai optimizmust gazdasági józansággal kell párosítani. Attól, hogy egy technológia hosszú távon átalakító erejű, még kialakulhat körülötte rövid távú túlértékeltség és buborék.
- A gyorsaság önmagában nem stratégia. A kisebb piaci szereplők előnye akkor érvényesül, ha világosan kiválasztják, miben akarnak jók lenni, majd következetesen építik hozzá a szükséges tudást és kapcsolatokat.
A pénteki előadások talán legfontosabb közös üzenete az volt, hogy a jövő nem pusztán technológiai kérdés. Az eszközök gyorsan változhatnak, a tartós előnyt azonban továbbra is az teremti meg, ahogyan az emberek tudást építenek, együttműködnek, döntenek és jelentést adnak a körülöttük zajló változásoknak.
A Brain Bar Európa legnagyobb jövőfesztiváljaként 2015 óta hív Budapestre tudósokat, technológiai szakembereket, művészeket, vállalkozókat és közéleti szereplőket, hogy a közönség bevonásával vitassák meg a jövő nagy kérdéseit. A szervezők adatai szerint az elmúlt bő évtizedben több mint ezer előadó fordult meg a fesztiválon; köztük Peter Thiel technológiai befektető, Ted Chiang sci-fi-író, Mariana Mazzucato közgazdász és Chris Hadfield űrhajós. A rendezvény mára egész éves tudásközösségi kezdeményezésekkel, podcastokkal és könyvkiadással is kiegészült.
Borítókép: Lakos Boglárka
