A kereskedelmi tévékre az elmúlt években több tízmillió forint bírságot szabott ki az Országos Rádió és Televízió Testület burkolt reklámok közzétételéért, aminek következményeként a műsorszolgáltatók ma már igyekeznek szinte minden reklámjellegű feliratot kitakarni a műsorszámokban, és a cégnevek említésétől még akkor is tartózkodnak, ha az amúgy nem minősülne reklámnak.

„Az ügyfélnek bíznia kell az ügynökség szakértelmében és tisztességében, a médiumnak pedig abban, hogy az ügynökség nem szubjektív tényezők, hanem elsősorban az objektív tények alapján választ a médiumok közül.”

Az elmúlt évben a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) több mint féltucat lapot marasztalt el valótlan példányszámok közléséért az építészeti-lakberendezési lapok piacán. Így végre a hatósági eljárások során is fény derült a szakmában mindeddig bevett gyakorlatként, illetve nyílt titokként kezelt jogsértő magatartásokra.

Budapest legforgalmasabb helyein vagy a nagyvárosok központjában végigsétálva az ember egyre több új típusú újságospavilonnal találkozik. A kiadók a megváltozott formától kezdetben azt remélték, hogy ezáltal még hatékonyabbá válik a terjesztés.

A decemberi számban megjelent „Mérni a mérhetetlent” című cikkben, amely a hazai szponzorációs kiadásokkal foglalkozik, a számomra eddig ismeretlen „szponzorált tartalmú cikk” fogalmával találkoztam.

Mindenekelőtt örömömet és elismerésemet szeretném kifejezni az októberi számban „Tűrt, tiltott, támogatott” címmel megjelenő, a „pr-cikk” fogalmát tisztázó írással kapcsolatban, amely remélhetőleg segít abban, hogy az alapvető szakkifejezéseket legalább a szakemberek helyesen használják. Feltétlenül hiánypótlónak tartom, mivel még az oktatók egy része sem ismeri a „pr-cikk” kifejezés pontos jelentését, hiszen egyetemi jegyzetben is szerepel a „pr-cikk” mint a hirdetések egyik típusa.