Mi vezetett benneteket a kreatíviparba?

Speier Vikó: Visszagondolva már gyerekként is volt bennem egyfajta alkotói vágy, hiszen egy saját kézműves boltot indítottam otthon és már a 2000-es évek közepén weboldalt készítettem a “vállalkozásom” promotálására. Később egyetemen is gazdasági irányába mentem, de a multis karrierem során picit eltávolodtam a kreativitástól. Közben elvégeztem egy fotós sulit is, és ahogy ez a szenvedélyem kezdett egyre komolyabbá válni, rájöttem, hogy a megrendelők nem fognak bekopogtatni, így bele kell tanulnom a marketingbe. Bánhalmi Norbert fotós kollégám mentorálása mellett 2018-ban elkezdtem felépíteni a személyes márkám és még nem is voltam tudatában, de ekkor terveztem először kampányt az első saját fotókiállításom apropóján. A tárlat az Almádi Borfesztiválon került bemutatásra, ahol a képek elárverezése után a befolyt összeggel a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot támogattuk. 

Ez olyan meghatározó élménnyé vált, ami aztán a marketing irányába terelt, így elmentem a Corvinuson egy ilyen irányú mesterképzésre. Ezután jókor voltam jó helyen, hiszen belefutottam a Mito Strategy Bootcamp hirdetésébe, aminek a leírása alapján azt éreztem, hogy ezt nekem találták ki. Innentől pedig egyenes út vezetett a Mito stratéga csapatába.

Czebe Adél: Igaziból a véletlen. Van művészeti és design hátterem, de meg sem fordult a fejemben, hogy a reklámszakmában dolgozzak. Őszintén nem is tudtam, hogy ez micsoda. Aztán a Saatchihoz sodort az élet, ahol megfordultam az accountok és a HR-esek között is, majd viszonylag gyorsan kiderült, hogy a kreatívok közé kéne beülnöm. És akkor ott is maradtam. 

Mi szerepel a szakmai bakancslistátokon?

S.V.: Nagyon szeretnék abba az irányba elindulni, hogy a két szakmai énemet, a stratégát és a fotóst jobban összefűzhessem. Megtervezni kampányokat és utána a megvalósításukban is részt venni egyszerre kihívás és elképesztő flow élmény is lenne. Van még egy hasonló, de merészebb bakancslistás tételem is: egyszer szeretném a Times Square-en viszontlátni egy fotós munkám. Ezen túl nagyon örülnék, ha dolgozhatnék majd egy általam fontosnak tartott társadalmi ügy kampányán, ami képes tömegeket megmozgatni, a figyelemfelhíváson túl megoldást is kínálni, és hosszútávú, valós változást elindítani.

Cz. A.: Még nem éltem át azt az érzést, hogy egy proaktív ötletünk megvalósul. Szóval ez mindenképpen a bakancslistámon szerepel és remélem hamar ki is tudom majd pipálni. Emellett amíg még 30 alatt vagyok, ki szeretném használni a versenyek adta lehetőségeket. Úgy gondolom, hogy ezekből nagyon sokat tudnak tanulni a fiatalok és szuper, hogy itthon és nemzetközi szinten is tartanak ilyeneket. Én mindenkit biztatnék arra, hogy addig vegyenek részt amíg tudnak, mindegy hogy kreatív vagy más munkakörben dolgoznak.

Milyen feladatot kaptatok Cannes-ban, és hogyan oldottátok meg?

S.V. & Cz. A.: Egy marokkói, hajléktalanok társadalomba való visszaintegrálását segítő szervezet adta a briefet. Nekik kellett az első fundraising PR kampányukat megtervezni hogy egy olyan éttermet hozhassanak létre, ahol képzést és munkát tudnak biztosítani a hajléktalanoknak, hogy új életet kezdhessenek. A célcsoportunk a céges döntéshozók voltak, akik bár státusz szempontjából nagyban eltérnek a hajléktalanoktól, de mégis találtunk egy olyan közös fájdalompontot, ami mindkettőjükre igaz: a családdal töltött idő hiánya. Az őszi büdzsé tervező meetingekre időzítettük a kampányindulást, hogy a pénzügyi döntéshozás pillanatában személyesen kötelezhessük el a vezetőket az anyagi támogatás mellett. Ezeken a megbeszéléseken meglepetésszerűen szolgáltak fel személyre szabott, gyerekkort idéző kedvenc fogásokat a szervezet által kiképzett feltörekvő séfek, ezzel előhívva a vezetők családi emlékeit, amikből a munka miatt egyre kevesebb jut számukra.

Melyik munkátokra vagytok a legbüszkébbek és miért?

S.V.: Nem feltétlen tudnék egyet kiemelni. Attól is lehet kedves számomra egy projekt, hogy nagyon sokrétűen ki tudtam benne használni a készségeimet, vagy a kreatívok inspirálónak találták a javaslataimat, esetleg sikerült az ügyfelet meggyőzni róla, hogy a bevállalósabb iránnyal menjünk. Az igazi örömöt nem csak a célok elérésében, hanem az oda vezető út milyenségében élem meg és inkább arra fókuszálok, hogy személyesen miben tudtam meghaladni önmagam, illetve tudtam-e másokat is segíteni ebben.

Cz. A.: Én sem tudnék egy konkrét munkát kiemelni. Sok kampányon dolgoztam, amikre büszke vagyok. Ami meghatározó volt számomra és az is marad, az a Samsungnak készített Pillanatok kampány volt, amin még viszonylag az art directorkodásom elején volt szerencsém dolgozni. Szeretem az őrült ötleteket is, amiket a Young Glory-ra adtunk le Buzás Lellével és a printet, amit a Mitós próbafeladatomra csináltam. Minden munkában lehet találni valamit, amire büszke az ember. Ha ez nem is a végeredmény, akkor a csapatmunka, problémamegoldás, első körös ötletek stb. 

Milyen projekteken dolgoztok jelenleg? Meséltek róla?

S.V.: A legizgalmasabbakról egyelőre annyit árulhatok el, hogy a Telekommal az elmúlt időszakban több employer branding témájú projekten dolgoztunk. Számomra azért is volt inspiráló ez a folyamat, mert korai fázisban bevont minket az ügyfél a közös gondolkodásba, nem csak a kommunikáció tervezésétől kapcsolódtunk be. Így megszülethettek olyan berögződéseket megkérdőjelező megoldások, amikor nem csak beszélünk a márka innovációjáról, de ezt a konkrét tettei is igazolják. A Mitós melók mellett pedig az őszi New York-i fotós utam megszervezésén pörgök. Mind a reklám, mind a fotózás kapcsán a nemzetközi színvonalat tekintem mércének, így igyekszem minden alkalmat megragadni, hogy ebbe az irányba fejlesszem magam.

Cz. A.: Nagyrészt Telekomon dolgozom most. Egy nagy központi employer branding kampányt csinálunk épp. Emellett rajta vagyok itthoni employer branding kampányokon és a Marsra Magyar! univerzumon is. Nem rég volt egy nagyon izgalmas fotózásunk. Igaziból épp egy szünetet tartok amíg írom erre a választ és utána folytatom is a vizuálok összerakását. Nemsokára ti is összefuthattok majd velük a városban, szerintem tök menő lett a koncepció!

Hogyan látjátok az újonnan belépő fiatalok helyzetét a hazai reklámiparban?

S.V.: Bevallom, frusztrálóan sokat hallani mostanában, hogy már nem olyan vonzó az ügynökségi karrier a fiatalok körében és régen minden jobb volt. Közben viszont a kihívások mellett azt is látom, hogy a mi generációnkból is nagyon sok az ambiciózus fiatal, akit inspirál, hogy mennyire sokrétű tudásra lehet szert tenni a szakmánkban. Az Ügynökségek Éjszakáján és a BGE-n is volt már alkalmam az utánpótlásnak a stratéga munkáról mesélni, és már-már zavarba ejtően nagy érdeklődést váltottak ki az előadások. Itthon ez a pozíció még mindig kevésbé ismert és elterjedt, pedig sok olyan ember imádná ezt a munkát, aki nem elég “kocka” az egész napos exceles elemzéshez, és nem is elég elborult kreatív (a szó legjobb értelmében természetesen), de mindkét típusból van benne valamennyi.

Cz. A.: Én azt látom, hogy egyre kevesebb fiatal választja a reklámszakmát. Ennek lehet az az oka, hogy nem tudnak róla, már nem olyan menő vagy szimplán más szakmák vagy akár a szabadúszóság vonzóbb. Szerintem ezt már minden ügynökség felismerte, ezért is születnek olyan kezdeményezések ahol egyetemekkel működnek együtt. Minél több ilyenre lenne szükség, hogy friss arcok kapjanak lehetőséget a szakmában.

Borítókép: A két szakember a 71. Cannes Lions fesztiválon