Mi inspirált abban, hogy ezt a szakmát válaszd?

Németh Viktor: Nem mondom, hogy már kiskoromban Ogilvy-mezben fociztam, de azért mindig közel éreztem magamhoz a média világát. Olyan szakmát akartam választani, ahol az ember nincs szorosan beszabályozva. Természetesen szükségesnek érzem, hogy bizonyos keretrendszer szerint dolgozzunk, de az izgalmas dolgok létrejöttéhez szerintem szükséges az egészséges lazaság, ami azért nevezhető a reklámszakma sajátosságának. Ügyvédnek meg unalmas lett volna megtanulni.

Jelenleg mi a legizgalmasabb számodra ebben a szakmában?

Az, hogy nem tudom, mi lesz holnap. Vagy délután. A pályafutásom kezdete óta elég szorosan összekapcsolódik a munkaköröm a méltán híres adatalapú döntéshozatallal.

Vegyük például a harmadik féltől származó sütiket, amire a tökéletes helyettesítő megoldás még készülőben van, de mondhatnám az AI-szappanoperát is: ezek és a hasonló újdonságok és bizonytalanságok szerencsére segítenek, hogy az elkényelmesedés még egy pajzán gondolat szintjén sem merüljön fel. Ez a fajta izgalom és megújuláskényszer szerintem kevés más szakmában van így.

Mi volt az eddigi legnagyobb szakmai kihívás és hogy oldottad meg?

A legnagyobb kihívásokat általában a nagyon rövid határidős, akár egynapos sprint feladatok jelentik, ugyanakkor ezek számomra a legmotiválóbb és legizgalmasabb projektek. Többek között a magyar előválogató versenyt Cannes-ra is ilyen struktúrában rendezték.

Az ilyen jellegű feladatok megoldásában az a jó, hogy nem lehet rájuk előre felkészülni. Ilyenkor az segít, ha olyan emberek vesznek körül, akikkel működik a kémia köztetek, illetve megvan benned az az egészséges lazaság, ami által rugalmasan és gyorsan lehet döntéseket hozni. 

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Egy digital analystre sokszor csak kampányok után számítanak, ahol a munka kimerül a riportálásban és operatív feladatokban. Csapatunkkal ezen szerencsére változtatni tudtunk, és mélyebb részt vállalunk a kampányokban a kezdetektől.

Hatalmas kihagyott ziccer, ha az elemző szekció nem kapcsolódik be már a tervezési fázisban, így ugyanis – részben a korábbi adatok és tapasztalatok alapján – az utólagos értékelést felváltja a menet közbeni optimalizálás, ahol az eredmények kialakítására van ráhatásunk, nem csak a prezentációkra, amelyekben értékeljük azokat.

Így tudtuk elérni, hogy a Wavemaker egyik legnagyobb ügyfele, a MOL profitáljon ebből, és effektívebb kampányokat tudjunk futtatni, amik jó eséllyel pályáznak díjakra is.

Mi az, amit kevésbé kedvelsz a munkádban és hogyan változtatnál rajta?

Kicsit globálisabban látok problémát, ami le tud gyökerezni a magyar szintre is. A cannes-i győztes pályaművek valóban szinte minden esetben hatalmas hírverést tudtak generálni, sokszor feszegették azt a definitív határt, amiben a reklámokat képzeljük el. 

A valóban díjnyertes teljesítmények mellett azonban sokszor nehezen találtam meg bennük a konkrét üzleti hasznot; a hírértéken és/vagy társadalmi felelősségvállaláson túl néha másodlagosnak érzem a profitabilitást mint mozgatórugót. Ezt igyekszem észben tartani akkor is, mikor lokálisan dolgozom: úgy hozzunk létre izgalmas projekteket 1 forintból, hogy abból másnap 2 legyen.

Milyen szakmai terveid vannak a következő évekre nézve? 

Belátható időn belül egy olyan csapatot szeretnék vezetni, ahol jól megfér egymás mellett a hagyományos értelemben vett szakmai munka és a szabad kreativitás. Ez az a környezet, ahol én is szívesen dolgozom. Ehhez azonban minél több területen szeretném képezni magam, mélyíteni a tudásom, és tapasztalatot szerezni a lehető legszélesebb spektrumban. Nem szeretnék megúszni semmit.

És természetesen, mivel az élet egy multiplayer játék, a legfontosabb, hogy továbbra is boldog, kedves és vicces emberekkel dolgozzak együtt, mert ha ez találkozik a szakmai felkészültséggel, akkor maradandót alkotunk.