Jelen lehetne koncepciózusan, beágyazva, integrálva, sőt, új jelentésrétegeket és célcsoportokat aktivizálva és interaktivizálva, de nem, mégsincs: csak '80-as évekbeli kvarcjátékokat nyomkodunk online, és kiszámoljuk hány kupak még a robogó? Kevés jó kísérlet van.

A web végre lehetőséget ad arra, hogy szofisztikált módon megszólítson egy szofisztikált közönséget, miközben építhetnénk a közös webes kultúrát, valamint az online community-t. Ehhez képest mindenütt márkajelek lebegnek, gurulnak és másznak keresztül a képernyőn, miközben jobbra-balra ikonok és betűk villognak, lapozódnak ki és gördülnek le, és mászni vagy görögni kezdenek menten, bármit is kezdünk csinálni az oldalon. Esetleg villognak tovább új, képernyőnyi vagy láthatatlan ablakokban, és már csak egy lépés, de lehet, hogy már megtörtént, hogy kisebb docking programocskákat installáljanak a későbbi élvezetek kedvéért.

Üdvözlünk az új médiában látogató, ezt neked csináljuk, te pedig naponta többször is megnézed, változott-e valami.

Mindezen figyelemfelkeltő vagy éppen elterelő kísérletek ellenére az új média nem nőtt még fel, nem lett nagykorú, keresőképes, hiszen nem képes önálló életre gyakorlatilag semelyik nagy online médiaszereplő. Az új médiumok hiába nőttek nagyra, mert a felhasználószám növekedése nem hozott minőségi változást. Nem javult meg a jövedelemtermelő képesség, a mennyiség pedig nem csapott át minőségbe, a méretgazdaságossághoz nem látszik a megfelelő méret.

A létező de nem működő üzleti modell alapja a régi nyomtatott struktúrában gyökerezik, amit az elektronikus média még okosan iterált, de a digitális média már nem tud vele mit kezdeni. Előfizetési díjak, reklámbevételek, elektronikus kereskedelemi jutalék, ismételgetjük, mint a miatyánkot. Pedig sajnos az utóbbi csak virtuális mennyiségű, az elsőt nem fizetik be se csekken, se máshogy, a középső pedig nem tart el. Látjuk, hogy a szolgáltató jellegű, pl. okos kis programokat, link- vagy képgyűjteményeket tartalmazó oldalak egyre inkább megélnek, sőt, fejlődnek; ám ettől még nem tettünk egy lépést sem a már emlegetett közösség szofisztikálása ügyében, sem az internetes kultúra építése terén.

Eltekintve attól, hogy egy maroknyi csapat tagjai elszántan adják és veszik az online reklámfelületeket, 2002 elején nem beszélhetünk progresszív online reklámozásról Magyarországon. Közelről nézve mindenki szépen költ "az online-ra", távolról, az összképen viszont már az látszik hogyan mennek tönkre az online médiumok, amelyek mögött vagy sosem állt, vagy elfogyott, vagy kilépett a tőke. Hiába növekszik tehát az online reklámpiac bevétele évről évre, ha a befolyó jövedelem egy nagyságrendben sincs a költségekkel, a jövedelem növekményéről nem is szólva. Az online média igazi újdonsága a fenntarthatatlan üzleti modell lett.

Eközben az interneten - melynek rövid gyermekkora az ingyenességről és a szabadságról szólt -, az emberek nem kezdenek el egykönnyen fizetni, főleg azért, mert nincs meg a bizalom az infrastruktúrában. Még senki sem tudta elmagyarázni nekik, hogy a "bankinternet" az nem a "pornóinternet", vagy a "hekkerinternet". Sőt, olyan alapvető kérdésekre sincs válasz, mint az információ ára és árazása, hogy mint a termékeknél, miért lenne hajlandó fizetni a fogyasztó.

Mindezek ellenére, sőt, egyre inkább, létezik az a szofisztikált döntéshozói csoport, amit annyira el kellene érni mindenféle üzenetekkel, (amit a médiamenedzserek az old médiában nap mint nap meg is próbálnak), miközben itt van egy olyan médium, amin keresztül a lehető legpontosabban lehetne őket megtalálni, csak éppen nincs nagyon kitalálva, hogyan is, illetve hogyan úgy, hogy az megérje.

Majdnem minden, ami és ahogy ma látható a fogyasztói interneten a régi világból táplálkozik, legyen az üzleti modell, hirdetési alapelvek, mutatók vagy árazás, miközben az így kialakuló "offline internet" nem tudja fenntartani magát; az üzleti modell stabilan veszteséges, és mégsem érezhető az-az át- és újragondolás, ami hajlandó lenne egy hálózati perspektívából megközelítve az alapoktól felépíteni egy valóban új média struktúráját.

Az internet jó lenne vélemények ütköztetésére, termék-összehasonlító fórumokra, online büdzsétervezésre, infotainmentre és info-advertekre, de eddig nagyon kevesen tudták az üzletet szerencsésen összehozni a community-kkel, valamint azoknak a szokásrendszerével, akik magas pozícióban is nap mint nap használnák a webet. Nincsenek kihasználva az info-advertising lehetőségei, pedig talán épp ebből fakadhatna az a bizonyos hőn áhított folyamatos bevételi forrás, netán egy fenntartható üzleti modell.

Hiába volna a legfontosabb és a legértékesebb minden community-ben a felhasználó, ha ehhez képest az interneten, - legyen szó portálokról, vagy brandsite-okról -, rengeteg minden van egymás hegyén-hátán, akár szükség van rá, akár nincs, aminek kitalálásába, kialakításába, elhelyezésébe és természetesen folyamatos csiszolásába csak egy valaki nem kerül bevonásra: a felhasználó maga, a leendő látogató. Emiatt nincs is kihasználva a web mint a folyamatos kapcsolat "kézreálló" eszköze, hiszen a testreszabás technológiai megoldásai vagy túl drágák az üzleti modellhez, vagy nem működnek.
"Clickstream analysis", "Usability testing"? Hallott már Ön ilyenről?

Gondolkozott Ön már azon, hogy például miért nézne meg valaki, mondjuk éppen Ön, egy úgynevezett brandsite-ot, és ha megnézte már egyszer, miért nézné meg még egyszer?