Aranyszínű szoboralak ül a Magyar Képzőművészeti Egyetem Andrássy úti főbejáratának lépcsőjén. Mihály, Strobl Alajos egykori szoboralakja több mint száz év után tért vissza erre a helyszínre: az eredeti bronzfigura digitális másolatát 3D-nyomtatással készítették el.

Az installáció az egyetem A halhatatlanság forrása – Strobl Alajos (1856–1926) című kiállításának egyik kiemelt eleme. A projekt egyszerre kapcsolja össze a szobrász történeti örökségét a digitális technológiával, illetve köztéri figyelemfelkeltő eszközként is működik.

„Amikor Mihály leült a lépcsőre, azt vettem észre, hogy az Andrássy úton lelassítanak az autók. Akkor tudtam, hogy megszületett az a kapcsolat a város és a szobor között, amit szerettünk volna létrehozni” 

– mondta Erős Apolka szobrászművész, a kiállítás egyik kurátora.

Szoborral hirdetik a szobrászt

Az installáció koncepciója Erős Apolkától származik. A kurátor szerint Strobl Alajos köztéri munkái ma is meghatározó részei Budapest városképének, ezért a kiállítást sem hagyományos táblával vagy grafikai megoldással szerették volna népszerűsíteni.

„Strobl Alajos köztéri szobrai között élünk. Ezek az alkotások ma is meghatározzák Budapest arculatát. Nem szerettem volna egy egyszerű táblával vagy grafikai megoldással felhívni a figyelmet a kiállításra. Szobrászt hirdessünk a szobrával!” 

– fogalmazott Erős Apolka.

Az eredeti terv szerint a fennmaradt Strobl-szoboralakot ideiglenesen az egyetem főbejáratához helyezték volna. Miután ennek megvalósítása akadályba ütközött, a szervezők úgy döntöttek, hogy digitális technológiával készítik el a figura mását.

Hat nyomtatón, 48 elemből készült el

A 3D-nyomtatott alkotás annak a bronzfigurának a méret- és formahű mása, amely eredetileg a Mechwart-emlékműhöz tartozott, jelenleg pedig a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény kertjében áll.

Az 1913-ban felavatott emlékmű alakjaihoz Strobl Alajos a Ganz-gyár dolgozóit kérte fel modellnek. Az ülő figura Pospischil Mihály öntőmunkásról készült.

A rekonstrukció során először digitálisan beszkennelték a fennmaradt szobrot. Az így létrehozott virtuális modellt olyan részekre bontották, amelyek külön-külön kinyomtathatók, majd egymáshoz illeszthetők voltak. Mihály új teste összesen 48 elemből állt össze, amelyek hat különböző nyomtatón, két hét folyamatos gyártással készültek el.

A szobrot az Epreskertben, Strobl egykori műtermének helyszínén állították össze.

„Különleges élmény volt, hogy a digitális pontfelhőből létrejött szobor éppen abban a térben kapott újra testet, ahol Strobl annak idején maga mintázta Mihály alakját” 

– mondta Borovi Dániel kurátor.

Az „epreskerti várúr” öröksége

Strobl Alajos több mint négy évtizeden keresztül tanított a Magyar Képzőművészeti Egyetem jogelődjén. Az Epreskertben kialakított műhelyvilágában a szobrászati munka, az oktatás és a közösségi események szorosan összekapcsolódtak.

Kortársai „epreskerti várúrként” is emlegették. A róla fennmaradt történetek szerint érkezését olykor kürtszó jelezte, történelmi jelmezes estélyeket rendezett, tanítványai pedig a múlt különböző korszakainak szereplőiként jelentek meg az eseményeken.

„Strobl Alajos nemcsak kiváló szobrász volt, hanem különleges atmoszférateremtő is. Az Epreskertben olyan világot hozott létre, ahol a művészet közösségi élmény, látvány és ünnep volt. A jubileumi év egyik célja, hogy ezt a szellemiséget a mai közönség számára is átélhetővé tegye” 

– mondta Dr. Erős István, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora.

Fehér Ildikó művészettörténész, az egyetem általános rektorhelyettese és a Strobl-évad vezetője szerint a jubileumi programsorozat az életmű kevésbé ismert részeire is ráirányíthatja a figyelmet. Ahogy fogalmazott:

„Strobl Alajos életműve jóval több, mint néhány ikonikus köztéri szobor. A kutatások során újra felfedezett alkotások, a műhelyvilág dokumentumai és az Epreskert története mind azt mutatják, hogy egy rendkívül gazdag, ma is inspiráló örökséggel állunk szemben. A Strobl 170 Jubileumi Évad célja, hogy ezt az örökséget minél szélesebb közönség számára hozzáférhetővé tegye.”

Miért lett aranyszínű Mihály?

Az új szobor aranyszíne Strobl látványos, ünnepi művészi világára, valamint A halhatatlanság forrása című kiállítás gondolatiságára utal. A választás a maradandóság és a halhatatlanság jelképrendszerén keresztül kapcsolja össze a több mint százéves alkotást a kortárs installációval.

Az eredeti Mechwart-emlékművet 1913-ban avatták fel, de a szoborcsoport a második világháborúban szinte teljesen megsemmisült. Egyedül Pospischil Mihály alakja maradt fenn épségben.

A figurát 1970-ben állították fel ismét a Ganz egykori öntödéjében megnyílt Öntödei Múzeum kertjében. A múzeum zárva tartása miatt az eredeti szobor jelenleg csak kívülről tekinthető meg.

Több mint 45 alkotást mutatnak be

A halhatatlanság forrása – Strobl Alajos (1856–1926) a Magyar Képzőművészeti Egyetem Strobl 170 Jubileumi Évadának egyik kiemelt programja. A tárlat több mint 45 művön keresztül mutatja be a szobrász életművét.

A kiállításon hosszabb ideig rejtve maradt alkotások, valamint olyan művek is szerepelnek, amelyeket a közelmúlt kutatásai alapján azonosítottak Strobl munkáiként. A tárlat a Strobl Alajos Emlékhely Alapítvánnyal együttműködésben valósul meg.

Borítókép: Forrás: MKE, Fotó: Kádár Viktor, MKE