Ismét a gyermekek védelmére hivatkozva tervez akciózni a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), aminek elnöke, Koltay András a Magyar Nemzetnek adott interjút. A szerdai írásban rögtön felmerült a kérdés, tartják-e a kapcsolatot nemzetközi szervezetekkel, mire Koltay azt (is) felelte, sokszor jönnek Magyarországra szervezetek médiaügyekben vizsgálódni, és szerinte sok esetben szubjektíven, nem tényszerűen tesznek megállapításokat. Így szomorkodik:

„Sajnálattal tapasztaljuk, hogy Magyarország a különböző sajtószabadság-indexekben meglehetősen hátul helyezkedik el az EU-tagországok között.”

Szerinte egy tavalyi médiapluralizmus-jelentés nem vette figyelembe azokat a körülményeket, amik „a sajtószabadság védelme felé mutatnak”, és tele vannak ténybeli tévedésekkel. (Itt valószínűleg olyanokra utalhat, minthogy a Médiatanácsban csak kormánypárti delegáltak ülnek, vagy hogy a kormányhoz totálisan lojális médiakonglomerátum, a KESMA versenyhatósági vizsgálatot kikerülve jött létre, és gyakorlatilag állami-céges pénzekből él.)

Koltay azon is merengett, vajon az új médiumok elpusztítják-e a régieket (magyarán a digitális a tévét, rádiót, printet), és úgy összegezte, mindegy is, csak a tartalmak tájékoztassanak megfelelően és értékes kulturális végtermék is kijöjjön.

Zuckerbergék megkapják a magukét

Ezen a ponton felmerült a kérdés a kormányhoz húzó napilapban, hogy „a nemzetközi irányítás alatt lévő közösségi média” cenzúrázza a konzervatív véleményeket. Mit tehet ez ellen az NMHH? 

Koltay szerint átláthatatlan ezen oldalak döntési mechanizmusa, kit miért tiltanak ki, és ez a szólásszabadság rovására megy. (Példának Donald Trump esetét hozza fel, akit többek közt az – Elon Musk előtti – Twitter tiltott le, miután fennen hangoztatta megalapozatlan állítását, miszerint elcsalták az amerikai elnökválasztást 2020-ban.)

Megdicsérte az Európai Uniót, mert a digitális szolgáltatásokról szóló rendeletével fontos lépést tett a jó irányba. De azt már hibának rótta fel, hogy az EU nem foglalkozik a közösségi platformok mindenkinek személyre szabott tartalmaival.

 „Emellett nem törődnek a nemzeti szinten felmerülő sajátos kérdésekkel, nem finanszírozzák a magyar nyelvű tartalomgyártást, nem törekednek a magyar emberek megfelelő információkkal ellátására, és nem hoznak létre értékes tartalmakat, műveket sem, nem járulnak hozzá a társadalmi, nemzeti kultúra épüléséhez, ahogyan a hagyományos médiától elvárjuk” – fogalmazott Koltay.

Kiegyensúlyozottság és külföldi ármány

Az NMHH vezére, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem volt rektora azt is mondja az interjúban, 

szerinte kiegyensúlyozott a hazai médiapiac, mindenki össze tudja rakni „a maga számára a véleményformáláshoz szükséges képet”. 

Arról nem ejt szót, hogy hátrányos helyzetű, szegényebb térségekben ez mennyi akadályba ütközik (internet-előfizetés ára, csatlakozási-technikai nehézségek, több, ingyenesen vagy olcsóbban elérhető kormánypárti médium stb.).

Ezen a ponton kerül elő a kormányzat szélsőjobboldali narratívája az „LMBTQ-lobbiról”, és a gyermekvédelminek nevezett, homofób törvény betartatásáról. Koltay szerint a fő gond, hogy az uniós szabályok miatt a műsorszolgáltatók más országokban is letelepedhetnek, onnan sugározhatnak és az adott ország joghatósága alá tartoznak. Ez visszaélésekre adhat okot, ezt most vizsgálják is az RTL-es Való Világ kapcsán. Ha az emberi méltóságot sértő műsor miatt más ország nem lép fel, az NMHH-nak bizonyítani kell, hogy a szolgáltató szőröstül-bőröstül magyar.

Előkerül annak a pedagógiai asszisztensnek az esete is, aki a Tiktokon dicsekedett egy 15 éves diákkal fennálló viszonyáról. A kínai közösségi oldal azonban nem szedte le a videóit, mert magánéleti jellegűek. 

Koltay is pedzegeti, amit kormányzati szereplők már megtettek a napokban: érik egy jogszabály-módosítás az ügyben.

Szóba kerül még a hazai médiapiac külföldi tulajdonaránya is, Koltay szerint ez egyre kisebb, és ez jó. A reklámok ügyében arról beszél, nem jó, hogy a reklámbevételek jó részét a Meta (a Facebook és Instagram anyja) és a Google zsebelik be, valamint alig lehet a fizetett tartalmat és a hagyományost elkülöníteni (az influenszereket hozza fel példának).

Végül voltaképp megvédi azt a kábeltévés gyakorlatot, hogy rengeteg olyan csatornát is tartalmaznak az előfizetések, amiket a mezei néző nem követ, nem érdekli őt. Koltay szerint ez szimpla közgazdasági matek, a nagy számok törvénye alapján pedig csak lesz olyan csatorna, ami a néző számára értéket közvetít.

(Kiemelt kép: Bruzák Noémi / MTI)