„Jelenleg várakozó állásponton vagyunk, az a nagy kérdés, hogy mi történik ebben az átmeneti időszakban. Ugyanakkor muszáj, hogy meglegyen a kontinuitás, hogy tudjuk azt, hogy strukturálisan mi marad, mi lesz a vezetőséggel, hogyan épül majd fel az átmeneti rendszer. Az a célunk, hogy szeptemberre legyen egy kész javaslatcsomag, ami mentén lehet haladni” – mondta el a Kreatívnak Ugrin Julianna producer a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesületének (MADOKE) elnöke. 

A szervezet már tavaly nyáron elkezdett dolgozni a reformjavaslatokon, akkor egy nagyon strukturált és részletes tervet kezdtek kidolgozni. Ezt először az elnökség kezdte megfogalmazni, majd a MADOKE tagsága elé terjesztették. „Nagyon részletes, hosszadalmas munka és metódus volt. Mire elérkezett a 2025 novemberi Verzió Filmfesztivál, akkor és ott bemutattuk a white paper fő vonalait a MADOKE napon” – mondja az elnök, hozzátéve, hogy a legoptimálisabb most az lenne, ha felállna egy átmeneti vezetés az NFI élén, a régi működés mellett. 

Ahogy a MADOKE elnöke mondja, „ki van éhezve a szakma” arra is, hogy meghallgassák. Ám a kiéhezettség a normális keretek újrahúzására is vonatkozik: ahhoz, hogy újra értelmes munka és működés induljon el, az kell, hogy újra beérkezzenek értelmezhető összegek a rendszerbe: így például a 30 százalékos adójóváírás kereteit fel kell tölteni. A pályázati keretek feltöltésén túl számos más alapvető strukturális és finanszírozási problémát is meg kell oldani.

A reformok egyik célja, hogy a pillanatnyilag anyagi okok miatt egymásnak feszülő szerviz és a filmművészet egymást erősítse, és azokat együttműködő rendszerként és iparágként is egységként kezeljék. Nem készül annyi magyar film, hogy több tízezer szakembert ellásson. Az új javaslatok szerint meg kellene tehát határozni azt, hogy a költségvetésből mennyi jut magyar filmre, erre forrásokat kellene elkülöníteni, hogy azt „ne vihesse el a szerviz”.

A MADOKE elnöke a támogatások átalakításának és az európai keretekhez igazításáról és a koprodukciós alkotások pontos szabályozásának igényéről is beszélt. A jelenlegi koprodukciós támogatási rendszer, főleg dokumentumfilmek esetében ugyanis csak kiskapukat hagy arra vonatkozóan, hogy a hazai alkotók szabályozottan tudjanak csatlakozni egy nemzetközi produkcióhoz. Ugrin Julianna a stream és a televízió helyzetének rendezéséről is beszélt. Ahogy mondja, a többablakos filmes támogatási rendszerek jelentenek jó megoldást, mivel azok sokszor egymást erősítve vannak jelen a rendszerben. „Ezek rendszerszintű problémák, amiket sürgősen meg kellene oldani.” 

Az európai rendszerhez igazítás egyik példájaként a tőlünk nyugatabbra működő televíziós csatornák commissioning editorok munkáját hozza fel. „A különböző csatornák commissioning editorai már a pitch fórumokon tájékozódnak a filmekről, és akár be is szállnak az alkotásokba, amelyek a csatornájuk profiljába illenek, így téve jóval kiszámíthatóbbá a filmkészítők munkáját. Ez a gyakorlat például nálunk nincs jelen. Ezeket a problémákat meg tudjuk oldani, megvan hozzá nálunk is a szaktudás, de nem egyik napról a másikra.” 

A számos kérdőjel között az egyik legnagyobb, hogy ki is lesz az új struktúra vezetője. Korábban a szakmában elhangzottak nevek, mint Petrányi Viktóriáé a Protontól, vagy Sipos Gáboré. A filmesek szerint mindenképpen olyan valaki kell a filmintézet élére, aki átlátja a teljes működést, érti a filmművészetet és a szervizt is: a komplex folyamatot, a teljes filmes ökoszisztémát átlátja. „Működő kereteket kell felállítani, de mindenképpen időt kell hagyni a változtatásokra, nem lehet azokat lezavarni két hét alatt” – fogalmazza meg Ugrin Julianna. 

Az egyik döntő kérdés persze az, hogy végül milyen pozíciót kap a támogató és nagyívű ígérteteket megfogalmazó Nagy Ervin.

A demokráciát alaposan és sokszor idegesítően kell művelni

Önszerveződéséről, kiszámíthatóságról és szakmaiságról egy új, demokratikusabb filmes struktúráról beszélnek a Filmreform 2026 készítői. A fokozatos átmenettel és a fontolva haladással ért egyet Donáth Péter rendező a Budapest International Film Festival (BIFF) művészeti igazgatója is. Ahogy fogalmaz, túl gyorsan nem érdemes és nem is szabad rendszereken változtatni, mert az nem biztos, hogy hosszú távon működőképes szisztémához vezet. „Figyelni kell arra, hogy ne csússzunk át a gát alatt, anélkül, hogy a szakmai párbeszéd tiszta lenne.” Szerinte a demokráciát alaposan és sokszor idegesítően kell művelni, reméljük, hogy van ehhez kedve a szakmának. A legfontosabb most, hogy a szakma egészsége, mentális egészsége helyreálljon – mondja.  

A rendező szerint izgalmas hangok szólaltak meg a filmszakmában, és izgalmas időszak elé is nézünk, ám szükség van a tisztázásra és az elszámoltatásra a filmszakmában is: meg kell nevezni felelősöket. 

Sok minden fog kiderülni szerinte ebben a következő bizalomépítési időszakban: az NFI új vezetésétől kezdve, egészen addig, hogy a szakma mennyire is van biztonságban.

Hozzá vannak szokva a hosszú, nehéz folyamatokhoz

Becz Péter rendező és a Klip Egylet képviselője szerint most kezd kialakulni egy olyan szakmai kultúra, amelyben a különböző filmes „buborékok” – szervizesek, alkotók, színészek és a különböző generációk is – elkezdenek egymással kommunikálni. A folyamatot bázisdemokratikusnak és az európai normákhoz közelítőnek írta le: fórumokkal, moderált vitákkal és szakmai párbeszédekkel jön létre, ahol mindenki képviselheti a saját szempontjait.

„A dokumentumfilmes közeg különösen szolidáris, érzékeny és közösségi alapú. Hozzászoktak a hosszú, nehéz folyamatokhoz, ezért kitartóan tudtunk dolgozni azon, hogy létrejöjjön egy új szakmai együttműködés. Így a folyamatban különösen fontos szerepet játszott a MADOKE.” 

A rendező úgy fogalmaz, hogy most nem egy történet vége, hanem egy új folyamat kezdete zajlik, és párhuzamot von az SZFE-foglalás tapasztalataival is, ahol szerinte hasonló közösségi és önszerveződő energia jelent meg.

A Klip Egylet képviselője alapvetően optimista, ugyanakkor ahogy mondja, a dokumentumfilmes szakma hosszú ideje „szélmalomharcot” folytatott a magyar filmes intézményrendszerrel, különösen az NFI-vel, és az elmúlt tíz évben nagyon nehéz volt érdemi párbeszédet kialakítani a döntéshozókkal. A filmesek gyakran inkompetenciával találkoztak, miközben a szakmai tudás és a nemzetközi kapcsolatok inkább a független filmes közegben koncentrálódtak. 

Fordulópontot jelentett, hogy 2025 novemberében készült el a „white paper” első változata, amely mögött rengeteg érdekvédelmi és közösségi munka állt.  

Az egész társadalom számára mintát adhat

Becz is hangsúlyosan beszélt a nemzetközi jelenlét problémájáról. A rendező azt írja körül, hogy magyar alkotóként rendszeresen részt vett fesztiválokon, workshopokon és pitchfórumokon, de gyakran hiányzott a projektek mögül a hazai támogatás, így a nemzetközi finanszírozók és koprodukciós partnerek is bizonytalanul tekintettek a magyar projektekre. Sok rendező emiatt más műfajok – például reklám vagy videóklip – felé fordult, mert a dokumentumfilm finanszírozása és gyártása túlságosan nehézzé vált.

A MADOKE a nemzetközi filmes világ felé gyakorlatilag a magyar dokumentumfilm képviseletét látta el. Ami még a változások kapcsán hangsúlyosan előjön, hogy újra be tud kapcsolódni a szakma a nemzetközi vérkeringésbe. Becz szerint ez a fajta együttműködési modell és közösségi tudás, ami most kialakul a filmes szakmában, akár az egész társadalom számára mintát adhat. Az alkotás, a történetmesélés és a közös problémamegoldás társadalmi szinten is fontos.