„Az AI területén pedig hasonló gondolkodású demokráciákkal együttműködünk annak érdekében, hogy végül ne kényszerüljünk választani a hegemónok és a hiperskálázók között” – hangzott Mark Carney hatalmas méltatást kapott davosi beszédében a mesterséges intelligenciát érintő startégiáról szóló mondat. Érdemes viszont kibontani, hogy mire gondolt Carney, amikor a hegemónok és a hiperskálázók közötti választást emlegette.
A CBC-n, a kanadai közszolgálati média online felületén olvasható beszéd eredeti írott változatában így hangzik a mondat: „And on AI we're co-operating with like-minded democracies to ensure we won't ultimately be forced to choose between hegemons and hyperscalers.”
Ezt szó szerint valóban a fenti fordítás adja vissza, ebben a formában azonban talán jobban érthető: „…nehogy végül választanunk kelljen a hegemónok és a hiperskálázók között.”
Kik azok a „hegemónok”?
A hegemónok alatt a világ vezető nagyhatalmait értheti, amelyek az AI-t stratégiai eszközként kívánják használni geopolitikai befolyásuk növelésére. Ide tartozhat elsősorban az Egyesült Államok és Kína. Bár a beszédben nem mondja ki, azt sugallja, hogy ezekben az országokban nem csupán technológiát fejlesztenek, hanem világpolitikai befolyást építenek mesterséges intelligenciával: katonai, gazdasági, megfigyelési, szabályozási előnyöket kihasználva.
Ebben a modellben az AI nem pusztán technológia, hanem hatalmi tényező: aki birtokolja, az diktálja a szabályokat. Ebből áll a hegemón modell:
- államilag kontrollált AI
- az AI geopolitikai kihasználása
- technológiai, tartalmi blokkosodás
(pl. „amerikai AI” vs „kínai AI”; lásd még írásunkat a Grokipediáról)
Kik a „hiperskálázók”?
A hiperskálázók a globális techóriások – mint a Microsoft, a Google, az Amazon, a Meta vagy az OpenAI –, amelyek a mesterséges intelligencia működéséhez szükséges alapinfrastruktúrát uralják.
Ők rendelkeznek:
- a hatalmas számítási kapacitással,
- a felhőszolgáltatásokkal,
- az alapmodellekkel,
- és gyakran magával az adattal is.
Ma szinte minden AI-megoldás valamilyen módon ezekre a vállalatokra épül, ami komoly függőséget hoz létre az államok és a gazdaságok számára.
Miért probléma a „választás” kényszere?
A kanadai vezető mondata arra utal, hogy a világ könnyen két rossz opció közé szorulhat:
- vagy elfogadja a nagyhatalmak geopolitikai befolyását az AI területén,
- vagy teljes mértékben kiszolgáltatja magát néhány globális technológiai cégnek.
Mindkét esetben sérülhet:
- a demokratikus ellenőrzés,
- az adatbiztonság,
- a nemzeti és gazdasági szuverenitás,
- valamint az állampolgárok érdekeinek képviselete.
Mi lehetne Kanada és más demokráciák célja?
A nyilatkozat lényege, hogy Kanada nem szeretne egyik oldalhoz sem teljesen igazodni, ehelyett demokratikus országok közös együttműködésében látja a megoldást.
Ez azt jelenti, hogy törekszik a következőkre:
- közös AI-szabályozás,
- etikus és átlátható fejlesztési elvek,
- nyíltabb technológiai ökoszisztéma,
- valamint saját döntési mozgástér megőrzése.
A cél egy olyan mesterségesintelligencia-környezet kialakítása, ahol nem politikai hatalmi érdekek vagy vállalati monopóliumok döntenek kizárólagosan a technológia jövőjéről.
Digitális szuverenitási nyilatkozat
Kanada miniszterelnökének mondatát érthetjük digitális szuverenitási nyilatkozatként.
Arról szól, hogy a mesterséges intelligencia nem válhat sem geopolitikai fegyverré, sem korlátlan vállalati hatalommá, hanem olyan technológiává kell válnia, amely demokratikus keretek között, társadalmi érdekeket szolgálva működik. Azaz, a jövő kérdése nem az, hogy lesz-e mesterséges intelligencia, hanem az, hogy ki irányítja – és kinek az érdekében.
Nyitókép: Mark Carney, Kanada miniszterelnöke (Forrás: Lea Kim / Wikimedia)
