Véletlenül lettem újságíró, minden vágyam volt színházban dolgozni, de a dramaturg szakra nem vettek fel. Három évet kellett volna várni, mire újra indul a képzés, így inkább – egy magyar szakos csoporttársam tanácsára – a médiaszakra adtam be a jelentkezésemet.

Ha azt kérdezik, miért mentem médiaszakra, ezt a sztorit mesélem. Ha azt kérdezik, miért lettem újságíró, azt a médiaszakra fogom. Olyan világ nyílt ki a számomra, amiről nem tudtam, hogy az enyém, de pillanatok alatt egyértelművé vált. Büszke vagyok rá, hogy azt tanultam, amit mindennap csinálok, és ezért nagy hálát érzek az ELTE Média tanárai felé.

Néha visszajárok én is tanítani oda, de az állandó első kérdésemre (ki akar újságíró lenni?) egyre kevesebb kéz lendül fel. Logikusan szomorú reakció az egyre szűkülő magyar médiatérre. 

Amikor egy éve, a 30 éves lapszámunkhoz kerestünk 30 év alatti sikeres kommunikációs szakembereket, több ügynökség is azzal hárította el a jelöltállítást, hogy attól tartanak, ha címlapra tesszük őket, másnap csőstül kapják majd az ajánlatokat a konkurensektől, ők meg kereshetnek új tehetségeket. Az még hagyján, de nevelhetnek ki másokat.

Már akkor éreztük, komoly utánpótlásválság látszik kirajzolódni a szakmában, és ennek csak egyik oka, hogy az utódlási sorban álló Z generációt nehéz a több évtizedes keretekbe beilleszteni. Nem a reklámszakma a legfőbb álma egy mai egyetemistának, pláne középiskolásnak; és tulajdonképpen érthető: a jövő slágerszakmái között előbb látszik felsejleni egy AI-kezelő, mint egy copywriter. Már ha tudunk bármit a jövő szakmáiról.

Biztos nem segít az sem, hogy közel egy évtized alatt drasztikusan csökkentek a kezdőfizetések a kommunikációs területen, ez jól látszik abból a részletes adatsorból, amit a következő oldalakon böngészhettek. Nem mehetünk el amellett sem, hogy az erre szakosodott egyetemeken nagy hiány a gyakorlati tudás átadása, aminek megfejtése lehet, hogy a képzők is kettészakadtak: gyakorló szakemberek egyre ritkábban állnak fel a katedrára. Más tanítja a jövő nemzedékét, és más lesz a főnöke.

Szerettük volna, ha az utánpótlás kérdését nem csak kesergéssel tálaljuk, így az alapproblémák felvillantásán túl működő megoldásokat is hoztunk nektek. Ügynökségi, vállalati gyakornoki programok és rengeteg mainstreamen kívüli képződési lehetőség – ezekkel igyekeznek a piaci szereplők visszahozni az aranykort. Lehet utánuk csinálni!

Amit mi teszünk hozzá, hogy ezt a lapszámot soron kívül sok-sok egyetemistához is eljuttatjuk. Gyertek!

Alul bele is lapozhatsz az újságba! (Ez nem a teljes magazin, csak betekintő. Ha előfizetőnk vagy, postán érkezik a lap. Ha nem vagy, nézz körül az előfizetéseink között!)