A lapzárta finisét kolléganőmmel Cannes-ban töltöttük, a Lions-ról tudósítva. Így épp csak célfotóval tudtunk belőle ebbe a print számba anyagot tenni, de az annál jobban sikerült: Balkányi Nóra írása a csillogó külcsín mögé, alá nézett, és nagyon elgondolkodtató, amit látott.

A borítónk ezúttal egy bejárat. És ezt a borítót most nagyon szeretem (Földi Viktor munkája). Kollégáim (Bicsérdi-Fülöp Ádám és Győri Zsófia) kísérletet tettek arra, hogy megmutassák, mi vár ránk a metaverzumon belül, hogyan készülnek a márkák, az ügynökségek a belépésre, és mik a már kézzelfogható lépések, trükkök.

Szeretem Tóth Olivér anyagait. Olyan váratlanul mélyülnek, mint egy bányató. Az aktuális számban Holló Mártát kérdezte, aki hosszú tévés karrier után vállalta el egy telkocég vállalati kommunikációjának vezetését. Szerettem a válaszát, ami így kezdődött: „Bajban vagyok, hogyan is beszéljek erről az időszakról…” És mégis beszélt. Megnyugtató olyan interjút olvasni, ami után az az érzésem marad, mintha én is ott lettem volna a beszélgetésen.

Örülök annak a típusú őszinteségnek, amire Molnár Kinga interjújában Mazzag Izabella volt képes. Beszélt arról, milyen kezdőnek lenni a filmes pályán, milyen reklámokat készíteni a filmes pálya mellett, és milyen borderline-ban érintettként létezni a szakmában.

A mostani lapszámba két vendégírás is érkezett a „szakmától”, az egyik a stratégák hiányáról, a másik a tendereztetés szépségeiről szól. Még több ilyet! Szakma, írjatok!

A hatvan oldal maradék részét pénzügyi eredmények teszik ki. Hagyományosan összegyűjtjük az ügynökségek és médiacégek pénzügyi mutatóit. Idén azonban sokat bosszankodtunk amiatt, hogy a törvényi határidőt figyelmen kívül hagyva több cég nem adta le a kötelezőt.

Jó böngészést! Jó nyarat!