Barátaim, jogosan megelégelvén, hogy rendre „légharmonikázással” szórakoztatom őket, megleptek egy hangszerrel. A gesztuson túl viszont kész helyzet elé akartak állítani, ezért füzetekkel és kottákkal felszerelve beírattak három hónapra egy tanárhoz is. Ennek lassan húsz éve. Azóta minden héten órám van.
Húsz év alatt már nagyon jól kéne tudnom harmonikázni, gondolhatná bárki. Ez sajnos nincs így. Ahogy Yehudi Menuhinról szóló viccben a cigányprímás megjegyzi: jó-jó, de asztalnál meghalna. Asztalnál meghalnék és nem csak azért, mert külső szemlélőben fel sem merül, milyen irgalmatlan súlyos jószág egy ilyen harmonika (figyelem, nem tangóharmonika!, nincs szükség jelzőre: harmonika). Hanem mert a konok kitartás, kötelességtudat, szorgalom és az ingadozó, de kétségtelenül fellelhető lelkesedés megléte mellett valami hiányzik. A ritmusérzék és a hallás például mindenképp.
Pedig felnőtt fejjel több évig még összhangzattanra (aka szolfézs) is jártam – eredmény nélkül. Az én zenéimhez ugyanis nincsenek kották, a terv az lett volna, hogy hallás után leírom a legendás Balaton együttes, az Európa Kiadó, a Neurotic, vagy a Vidámpark számait és a magam örömére játszom őket. Hát ez hiú remény volt.
Na, de hol is van akkor a magam öröme? Vagy a re-charge, amiről ez a kis jegyzet szólna? A magam öröme búvópatakként buggyan elő a zenében. Például akkor, amikor rájöttem, hogy gitárkottából is tudok ám harmonikán játszani. Ezzel szélesre tágult a tér, sokkal több zeném lett hirtelenjében. Jó, a 8 óra munka, a Szerelemvonat, meg az Adj helyet magad mellett nem egy Balaton együttes szint, de azért mégsem a francia sanzon és más (eggyel korábbi) századelős örökzöldek, amikből persze rogyásig állnak rendelkezésre kották.
Munkám során gyakran találkozom emberekkel, mondta a kultikussá váló reklám. Én szavakkal és mondatokkal foglalkozom munkaidőmben, nem tudok kibújni a bőrömből azon kívül sem: a szövegcentrikus dalokat hallgatom, játszom szívesen. Miközben a zene egy egészen másik kommunikációs regisztert is megnyit, ahol a szavak és sorok sokszor csak illusztrációk, mintegy mellékes elemek.
Talán éppen ez a vetület segít legjobban eltávolítani a napi feladatoktól, elkalandozni, töltekezni. A Hajnóczy Péter-féle „rettenetes üres, fehér papír” megtöltése okozta napi kín és torokszorító félelem időleges kikapcsolása: ötvonalas papír, rajta ma már ismerős kottafejek, ütemvonalak. És persze a szünetjelek, szó szerinti és átvitt értelemben is. És még csak nem is én írom.
Bőhm Kornél kommunikációs szakértő, kríziskommunikációs tanácsadó, a Magyar Public Relations Szövetség (MPRSZ) Kríziskommunikációs tagozatának alapítója. A BGE-n, a Pécsi Tudományegyetemen, valamint a Corvinuson szerezte diplomáit. Fő szakterülete a kríziskommunikáció, hírnévmenedzsment, személyes márkaépítés és a karaktergyilkosság. Rendszeresen publikál hazai és nemzetközi szakmai folyóiratokban, magazinokban, illetve gyakori előadója konferenciáknak, szakmai workshopoknak, üzleti eseményeknek és felsőoktatási intézményeknek. Első könyve, a „Sem megerősíteni, sem cáfolni…” 2018-ban jelent meg a HVG
Kiadónál, Új kötete, a Karaktergyilkosság – Lejáratás a gúnynévtől az álhírig 2021 őszén jelent meg.
Fel is bátorodtam az utóbbi időben, ezzel szintet lépett a napi-heti újratöltekezésem. Zenekart csináltunk, hetente próbálunk, kottákat és hangfelvételeket küldözgetünk egymásnak: nagy a lelkesedés. Harmonika, szaxofon / klarinét, gitár – mindent játszunk, amire a jelenlegi hangszerelés predesztinál: ír, klezmer, blues, ne adj Isten, talán még Balaton is lesz. Van még kiadó helyünk is benne, hegedűs és énekes, esetleg egyszemélyben még jöhet. Ahogy az LGT énekli a Szól a rádióban: „a nagyzenekar hangzásában éppen az a szép, / ha középen ülsz, és jól figyelsz, már teljesebb a kép.” Akár kommunikációs krédó, alapvetés is lehetne.
Bőhm Kornéllal a Kreatív áprilisi számában jelent meg hosszabb interjú legújabb kötetének apropójából. Már abban az interjúban is kérdeztük a választási kampány tanulságairól, de már az eredmények tudatában is kikértük a véleményét.
A Recharge rovat támogatója a Yettel.
