A narratíva a fontosabb, de a felület nélkül mindegy, mit mondasz, hiába vagy frappáns a négy fal között. Egy jó kreatív csapatnak át kell tudni lendülnie azon a problémán, hogy kevesebb a felület, ahol kommunikálni tud.” – mondtad nekünk néhány héttel ezelőtt (ez a beszélgetés a választásokat a nyomdában töltötte, tehát később lesz olvasható -  a szerk). Tartod ezt az állítást? Nem a felületeken múlt az eredmény? A kormánypárt hálózata óriási pénzeket ölt digitális hirdetésekbe vagy a Megafon tartalmaiba. A mostani választást mennyiben befolyásolta ez a szőnyegbombázás?

A választási kampány utolsó másfél-két hete egyetlen, óriási érzelmi hullámokat okozó kérdésre szűkült le: háború vagy béke. Ez a téma teljesen kizárólagossá vált, feledtette a korrupcióval, járványkezeléssel, egészégüggyel, tanársztrájkkal, nagycsaládos kedvezményekkel kapcsolatos korábbi vezető kampánytémákat is. 

Ez a felállás a kormányoldalnak és az ellenzéknek is elfogadhatónak tűnt: nyugat vagy kelet, EU vagy Putyin, Oroszország vagy NATO, illetve béke vagy háború osztatban támadta egymást a két legnagyobb tömb. A kormányoldal brutális médiatúlsúlya és csillagászati médiaköltése természetesen egyoldalúbbá tette a küzdelmet, de az ellenzéket megsemmisítő győzelem nem a közmédiának, vagy a Megafonnak köszönhető. És általában is csak kisebb részt a kommunikációnak.

Lázár János a választások előtt azt nyilatkozta, a választás napján este tízre Márki-Zay Péter politikai hulla lesz. Mit gondolsz, ez megtörtént? Az ellenzék miniszterelnök-jelöltje mindenesetre az ellenzéki pártok képviselői nélkül állt a színpadra, amikor elmondta vesztesbeszédét.

Egy brutális választási vereség, ráadásul az előzetes várakozásokat jócskán alulmúló szereplés magával hozza, hogy a vesztes fél vezetője rendkívül meggyengül, ellehetetlenül. Különösen igaz ez, ha nincs olyan hátországa a listavezetőnek, amely ki tud állni mögötte. MZP mögül azonnal szétszéledt a hatpárti koalíció, ami nem elegáns, de nagyon jellemző a hazai politikai kultúrára. Ettől függetlenül MZP középvárosi polgármesternél jóval nagyobb mozgásteret vívott ki magának, amivel a jövőben akár kezdhet is valamit. 

Tegnap is elhangzott kritikaként Márki-Zay Péter beszéde után, hogy egy politikus még vereség esetén sem keltheti a rögtönzés látszatát, márpedig az ellenzéki miniszterelnök-jelölt tegnapi megnyilvánulásai is néha követhetetlennek tűntek. Mi számít jó megnyilatkozásnak vereség esetén?

Higgadtság és méltóság, ez lenne a vereség esti beszéd vezérfonala – megjegyzem a győztes beszédé is. Egy tapasztalt politikus tudja, hogy minden helyzetben stratégiai jelentősége van annak, hogy mit mond – olyan kitüntetett pillanatokban, amikor valamiféle sorsforduló alkalmából beszél, akkor meg különösen. 

Ugyanakkor az kommunikációs szempontból is helyes, ha egy vezér rezonál arra a lélektani állapotra, ami amúgy is körülveszi, ami a sajátjait éppen jellemzi. Amúgy sosem értettem, amikor politikusok az urnazárás után, de még az eredmények érkezése előtt nagyívű nyilatkozatokat tesznek. Ilyenkor meggyőzni már nem fognak senkit, az eredmények pedig megérkeznek pár órán belül – csak mellé nyúlni lehet egy túl korai értékeléssel. 

Az ellenzéki oldalon a vereség után azonnal elindult a bűnbakkeresés. Valóban rossz kapitány benyomását keltette Márki-Zay Péter? Megnyilatkozásaiból milyen kép rajzolódott ki róla a választók számára?

Az ellenzéki összefogás megsemmisítő vereséget szenvedett, ráadásul egy pártokon kívüli vezető irányításával – így tulajdonképpen nem lehet váratlan, hogy az egymással csak átmeneti érdekszövetségre lépő szervezetek gyorsan kiszerettek egymásból. 

A választási koalíció korábban is recsegett-ropogott, volt sok kibeszélés, vádaskodás, árulózás – de az utolsó másfél-két hónapban úgy tűnt, sikerült egységet teremteni és a közös célért összefogni a kommunikációt is. 

MZP mint kintről jövő, szabálytalan figura izgalmat keltett az ellenzéki táborban, akiről azt lehetett gondolni, markáns megfogalmazásaival elér oda is, ahová a korábbi „baloldal” sosem érhetett el. A választás napjára kiderült, hogy a kormányoldal sikeresen tolta be őt a „baloldal” vezetőjének, így azt a pluszt, amit a jobboldali-konzervatív értékrendje hozott volna az ellenzéki koalícióba, már nem tudta megjeleníteni.  

Sok ismert ellenzéki politikus szenvedett vereséget. Van értelme szerinted egyenkénti karakterhalálokról beszélni, vagy csak egyben: ellenzéki veszteségről?

Egyéni körzetben el lehet veszíteni egy választást, ez nem kell egy politikai karrierút végét jelentse. Aki megnyeri a körzetét, az nagyon nagy fegyvertény, ahogy erre Lázár János például már jó előre felhívta a figyelmet a maga esetében. 

De ha 106 körzetből kevesebb, mint húszat tud megnyerni az ellenzék, akkor azért ott inkább földcsuszamlás-szerű vereségről beszélünk, nem arról, hogy egyik vagy másik jelölt személy szerint mit csinálhatott volna másképp. A felépített politikusi karakter, a reputáció, önmagában attól nem sérül, hogy az illető nem nyer a körzetében, pláne, ha alig akad olyan, aki nyerni tudott. 

Volt, aki valamiféle gesztust hiányolt Orbán győzelmi beszédéből az ellenzéki szavazók felé. Egy ilyenfajta gesztus idegen lenne a Fidesz jelenlegi narratívájától?

Amennyi beszédre vissza tudok emlékezni, mindig is hiányzott bármiféle gesztus a miniszterelnök részéről, és mindig sokan hiányolják belőle. De a – belföldre szóló - háborús retorikába nem fér bele a gesztus, a gyengeség, csak a győzelem és az úthenger.