Első pillantásra is feltűnik, hogy ez a játszótér messze áll a megszokott sablonoktól, de ha kicsit jobban körülnézünk, kiderül: az egész egykori szélkerekekből épült. Nem mostanában, hanem még 2008 októberében – azaz hamarosan 17 éves lesz.

A 1200 négyzetméteres játszóteret a fenntartható tervezésre specializálódott Superuse Studios álmodta meg, „Kinderparadijs Meidoorn” néven. A projekt célja az volt, hogy új életet adjanak egy elhasználódott játszótérnek – úgy, hogy közben a lehető legkisebb környezeti terheléssel járjanak.

A tervezők egy életciklusuk végére ért szélerőmű lapátjait használták fel. Öt leszerelt rotorlapátot helyeztek körbe egy betonfelületen, ezzel labirintusszerű játékteret hoztak létre. A közepén egy ötszögletű panna-pálya (kis fociaréna) kapott helyet. A lapátok vastag töveiből négy egyedi torony épült, melyeket a pengék elvékonyított darabjai kötnek össze. A tornyok közötti hálók mászásra is alkalmasak, miközben a focilabdákat is a pálya területén tartják.

Az újrahasznosított alapanyagok nem merülnek ki a rotorlapátokban: a játszótér rozsdamentes acél csúszdái és járdalapjai is szélerőműves eredetűek. A talajt mulccsal borították, ami nemcsak természetes hatású, hanem praktikus is: jól bírja a heves esőzéseket.

A Superuse számításai szerint az újrahasznosításnak köszönhetően nagyjából 90%-kal sikerült csökkenteni a CO₂-kibocsátást egy hagyományos építésű játszótérhez képest.

A játszótér egyik legnagyobb erénye az, hogy nem tematikus vagy előre megírt narratívára épül, hanem a gyerekek képzeletére bízza magát. A különös, absztrakt formák lehetnek akár kalózhajó részei vagy egy mesevilág kastélyának tornyai – mindenki azt lát bele, amit csak akar.

A Superuse azóta is aktív szereplője a fenntartható dizájn világának, sőt, 2021-ben egyik projektága külön stúdióvá nőtte ki magát: így jött létre a Blade-Made, amely kizárólag használt szélkerekek újrahasznosításával foglalkozik. Az évek során nemcsak játszótereket, hanem zajvédő falakat, köztéri bútorokat, virágtartókat, kilátókat, mászófalakat és buszmegállókat is létrehoztak ilyen anyagból.

Ez a kezdeményezés különösen időszerű, hiszen az elmúlt tíz évben világszinten 517%-kal nőtt a szélerőművekkel termelt áram mennyisége – ami azt is jelenti, hogy egyre több szerkezet ér az élettartama végére, és újrahasznosításuk sürgető kérdéssé vált.

És ha már újrahasznosítás: nem lenne meglepő, ha egy japán turista egy régi oszakai metrószerelvény anyagából készült táskával látogatna el a rotterdami játszótérhez – így fonódik össze két különböző kontinens ipari múltja egy fenntartható jövőképben.

Forrás: Superuse & Roadster
Képek: Denis Guzzo & Superuse