Az alapötlet – vagy elsődleges üzenet – az elbizonytalanítás, a forma az összehasonlítás. A Vodafone markánsabb és gyorsabban fejlődő cég képét mutatja, mint a Westel.

A Westel mintha lépéskényszerben volna, ugyanis a Vodafone a kezdetektől határozottan fordult a fiatalok felé. A Westel koncepciójának hátterében kutatás állhat, amely szerint nyitni kell a 20 év alattiak felé. Ez indokolja az új arculatot is, hogy érdemes ebbe az irányba is elmennie, hiszen még sokan bizonytalanok a várható mobilfelhasználók közül. Érezhető a kigondoltság, de az is, hogy sok minden kényszerűségből került a kommunikációba. Azt képzelem tehát, hogy az alapötlet a megbízótól származik. A feladat bonyolult, a kampány kimenetele kiszámíthatatlan. A szövegíró előtt emelem kalapom, ő megoldotta a feladatát.

Mit gondol a megvalósításról az alapötlethez képest?
A film első része felidézi a Vodafone világát, karaktereit, de az utolsó 10-15 másodpercben érthetően vissza kell jönni a Westel-imázzsal. Ez a megoldás talán túl sokat vár el a fogyasztóktól, nevezetesen azt, hogy jól emlékezzenek a Vodafone ajánlataira, hiszen csak akkor értelmezhető számukra a paródia. A Westel világa az utóbbi időben –nem tudok jobb szót – plasztik, amolyan játékbolti képet mutat. Érzem a törekvést, hogy újszerű legyen, de az a sokféle arc, amit a Westel az elmúlt másfél év során bemutatott kommunikációjában, komoly odafigyelést igényel a célcsoporttól. Ellentmondást látok az átgondolt designban megelevenedő műanyag, idealizált világ, és a vele szemben verbálisan megjelenő emocionális üzenet között: „Westel szív”. Ezt erősíti a főszereplő lány választása, aki megelevenedő Barbie-ként jelenik meg a történetekben.

Mennyire tartja újszerűnek a szpotot?
A film nem újszerű: az összehasonlító reklámoknak bőven vannak előzményei (például a Matáv madaras filmje). A nézők megszokták már ezt a formát, ezért úgy gondolom, hogy újdonságereje kicsi.

Mennyire lehet hatékony a szpot (mennyire teljesíti a célokat)?
A Westel imázsszpotja a Vodafone promóciós ajánlataira válaszol. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy kinek szól? Ez a Westel-film nem célozza meg egyértelműen a saját fogyasztóit, tehát elsősorban nem nekik szól, bár a célok között szerepelhetett, hogy megerősítse őket korábbi választásukban. Szólhat a konkurens szolgáltatók felhasználóinak, de szólhat a még választás előtt állóknak is. Az üzenetdömping azonban túlságosan bonyolult. Nem hiszem, hogy a fogyasztók többsége felfogja a rengeteg információt. Többször is elhangzanak elbizonytalanításra alkalmas utalások: „kiszállok”, „szakítottam”, „vigyázz, csalnak!”. Ezek azt sugallják, hogy bolond vagy, be vagy csapva, „ne dőlj be”! Vajon hiteles lehet-e az a szolgáltató, aki a szakértelmét és kvalitását csak egy ilyen viszonyrendszerben tudja értelmezni? Elég vonzó és meggyőző ajánlat az, hogy a másik a rossz, én meg a jó? Ez a kampány és ez a film akkor volt sikeres, ha jelentős számú új szerződést eredményezett. Előfordulhat azonban, hogy a két cég csatájából egy harmadik került ki győztesen.

Mi ragadta meg a szpotban?
Nincs, amit különösebben kiemelnék.

Van-e hiba az ötletben, illetve a szpotban?
Probléma szerintem a túl sok információval, valamint a hitelességgel lehet. Akarok-e ahhoz a szolgáltatóhoz tartozni, aki imázsfilmje kétharmadát arra szánja, hogy a másik szolgáltatót támadja, és ezek után, mintegy tíz másodpercben beállítja magát egy minőségi szolgáltatónak? Az arányok megváltoztatása talán segíthetett volna ezen.