Először, egy paródia akkor igazán jó, ha színvonalában nagyjából egyenértékű az általa kifigurázott témával. Másodszor, egy reklámfilm akkor igazán jó, ha eléri a minimális (film)szakmai szintet. Harmadszor, egy reklámüzenet akkor (lehet) igazán hatásos, ha a benne kódolt, valóban vonzó információk dekódolhatók a célközönség által.

Fenti kritériumok alapján bátran leszögezhetem: a Westel „merész”, ám hatóelemek és kódolt információk tekintetében elképesztően kaotikus válasza a Vodafone-reklámokra nem igazán jó és nem igazán hatásos. Röviden: gyengécske.

A kipellengérezett Vodafone-szpotok a szerkezeti felépítésnek, ábrázolásmódnak köszönhetően erőteljesen különböznek a Műmájer Mosolyok Országában játszódó, papírmasé figurákat felvonultató sztenderd hazai reklámoktól. Megdöbbentően valósághű, finom iróniával átszőtt, ám komor felhangokat sem nélkülöző magyar életképek, kvázi riportfilmek. A szituációk és sztereotip figurák (közöttük az inkriminált nagydumájú taxisofőr, a „fogyózó” férfi stb.), csakúgy, mint a díszletek és jelmezek, egytől egyig remekek. Nagyon fontos dramaturgiai elem – és többek között ez az, ami lenullázza a Westel paródiáját –, hogy a szereplők nem a Vodafone előfizetői körét hivatottak reprezentálni, éppen ellenkezőleg. Hőseink a különféle kedvezmények, tarifák útvesztőjében eltévedt, megzavarodott kisemberek, akik szeretnének végre tisztán látni, esetleg horribile dictu, egyszer nyerni valamin. A Vodafone filmjeiben szó sincs arról, hogy a szereplők tényleg átpártoltak ehhez a szolgáltatóhoz.

Mit is látunk a paródiában? Feldúlt taxisofőrt, felháborodott súlyzós embert és a többit, akik azért berzenkednek, mert felültek a Voda „hamis és simlis” ígéreteinek, és puff neki, pórul jártak. Ezért aztán sürgősen behúzódnak (visszamenekülnek?) a Westel-akol melegébe és egymás vállára hajtják a fejüket.

A paródia képi világával kapcsolatban egyetlen megjegyzés. A RoA-nak meg kéne egyszer próbálkozni azzal, hogy reklámfilmjeiben ne jelenjenek meg éppen belehúzó kerékpárosok, műanyag kabátos szőke lányok, görkorcsolyázó srácok. Gyakorló forgatókönyvíróként nekem is vannak visszatérő rémálomkliséim, de ezeket a világért sem osztanám meg megrendelőimmel-nézőimmel.

Végezetül egyetlen etikai kitétel. Semmi kivetnivalót nem találok abban, ha egy cég parodizálja konkurensét. Azt viszont picit furcsállom, hogy a paródiában az a szolgáltató marasztalja el a Vodát az apró betűs, megcsillagozott megjegyzések alkalmazása miatt, amelynek reklámjaiban a leggyakrabban találkozunk valóban csak nagyítóval olvasható lábjegyzetekkel. Aki nem hiszi, számoljon utána.

Minden tiszteletem a Vodafone-filmeket létrehozó csapatnak! Végre valami mást alkottak. Nem kis aggodalommal, a legutóbbi szpotokban a koncepció kifáradásának jeleit vélem felfedezni, de könyörgöm, ne adjátok fel! Van még kraft ebben bőven.