A szélesebb közönség a Sziget Fesztivál fotóiról ismerhette: Benkő 1993-tól fotózott itt rendszeresen.
Így vallott magáról: „hosszú távú sorozatokban, fotóesszékben gondolkodom, a fekete-fehér vizuális álomvilág foglalja egységbe szubjektív korlenyomataimat. Mindig csak szórt fényekben találok rá jelentéssel bíró arcaimra, sajátos hangulatokra"... A hírszerű pillanatokat elmondása szerint sosem érezte magához közel, őt az események mögötti csendesebb, de izgalmasabb világ érdekelte.
Számos díjjal jutalmazták, 1975-ben elnyerte a World Press Photo pályázat ezüst- és aranyérmét, majd 1978-ban ismét aranyéremmel tért haza, 1991-ben Pulitzer-emlékdíjat kapott. Hazai díjai közül kiemelkedik a Balázs Béla-díj (1981), a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díj (2004) a Magyar Fotográfiai Nagydíj (a Magyar Fotóművész Szövetség díja, 2004), a Magyar Fotóművészek Szövetségének Életmű-díja (2013), a Prima Primissima díj (2016), 2025-ben Kossuth-díjat kapott. 2013-ban Simonyi Balázs Történetek szórt fényben címmel dokumentumfilmet is készített Benkőről.
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központtól 2021-ben kapott fotóriporteri életműdíjat: "Benkő Imre képeit a hazai kortárs fotográfia egyik legfontosabb dokumentarista életművének tartja. Az általa készített fotográfiák a magyar fotóművészet csúcsán helyezkednek el, megkerülhetetlenek és összetéveszthetetlenek. Emberközpontú, következetes, egyéni formanyelvvel rendelkező alkotó, akinek fotóesszéi immár sok évtizedet bemutató hiteles és mély kordokumentumok. A szakma egyik példaképévé emeli őt a fotográfia iránti alázata, rendkívüli kitartása, a témái iránti mély elkötelezettsége."
Benkő Imre 1943-ban született Kispesten. 1968-tól tizennyolc éven át az MTI fotóriporter munkatársa volt. 1986–1990 között alapításától megszűnéséig a Képes 7, majd 1992-ben az Európa Magazin főmunkatársa. Szabadfoglalkozásúként a párizsi Wostok Press fotóügynökségnek, a Griff, a Vasárnap és a HVG lapoknak is dolgozott.
Borítókép: facebook/Pictorial Collective, Pályi Zsófia
