Hosszú listát lehetne készíteni világszerte az extrémnek vagy bizarrnak számító megmérettetésekből, amelyeknek sportértékét messze felülmúlja fun factora. Az összeállításból kimaradt a T-rex futás, az árokbúvárkodás, a trambulinon ugrálást röplapdával kombináló „bossaball”, a sajtgurítás, a kutyaszörf, a feleségcipelés, az extrém vasalás és a hollandok nemzeti sportjának számító árok-rúdugrás. 

Ellenolimpia, délről 

Az atlantai játékok adták az inspirációt az első Redneck Olympics megrendezéséhez 1996-ban a georgiai East Dublin városában, de a sikeren és népszerűségen felbuzdulva a szervezők azután évente hirdették meg a szórakoztató eseményt, egészen 2013-ig, amikor a csökkenő bevételekre hivatkozva törölték. Az alapötlet az olimpiai játékok paródiája mellett a déli kultúra előtti tisztelgés volt, bár kritikusai szerint sokkal inkább ráerősített a „redneck” jelzőhöz kapcsolódó sztereotípiákra. A megnyitón a fáklyát sörösdobozokból készítették, és természetesen a díjak is ugyanebből az alapanyagból indultak ki, a zenei programot pedig távolról sem Grammy-díjas előadók nevei fémjelezték.

Az évek során olyan versenyszámok hódítottak itt, mint például a wc-deszka dobálás, a magköpködés, a szemétben való turkálás, a hónalj-szellentés vagy épp a hasasugrás a sárba. A közönség kedvence azonban a „bobbing for pigs feet” volt, aminek során egy vízzel teli akváriumból hátrakötött kézzel, szájjal kell kihalászni minél több malaclábat.  

Lovaglás vesszőparipán 

Bármennyire is bizarrnak tűnik, a hobby horse-nak már külön nemzetközi szervezete van, számos gyerek és felnőtt versennyel, és itthon is kipróbálható.  

A sportolók a lábuk között tartott, botra erősített lófejjel szaladnak és utánozzák a lovas versenyek kihívásait, legyen szó díjlovaglásról, díjugratásról, ügyességi versenyről, lovas derbyről, tereplovalásról vagy lovastusáról. A sport eredete a középkorra nyúlik vissza, a feledésbe merült hagyományt a finnek élesztették fel, és nemrég itt rendezték az immár 11. világbajnokságot, amely a weboldal szerint kiváló kereskedelmi lehetőséget is jelentett. 

Kézműves performance nem-nyugis zenére

A lakosságszámarányos metálbandák tekintetében Finnország világelső, és 2018-ban egy helyi kézművesekről tudósító újságíró fejéből pattant ki a gondolat: mi lenne, ha ezek az emberek úgy kötögetnének, ahogy Yngwie Malmsteen gitározik? Így született meg a Heavy Metal Knitting világbajnokság ötlete, ahol a frontember hangszerét (vagy mikrofonját) kötőtűkre cseréli. A 2019 júliusában meghirdetett első versenyre 13 országból 26-an jelentkeztek erre a promóvideóra: 

 
A heavy metal kötögetés igenis komoly verseny, ezért szabályok is vannak – szögezik le a szervezők honlapjukon. Ennek jegyében a versenyzőknek először egy rövid videóban kell bizonyítaniuk tehetségüket, egyénileg vagy csoportosan, a verseny hivatalos dalára. A kötőtűket mindkét kézben tartaniuk kell, és rendeltetésszerűen használni a performance alatt. Dress code nincs, de valamilyen ruhadarab megléte elvárás. A zsűri többféle szempont alapján (többek közt eredetiség, művészi benyomás) választja ki a 12 finalistát, akik aztán élőben mutatkozhatnak be.
A tavalyi verseny elmaradt, és a szervezők még dolgoznak az idei időponton, de itt a 2022-es megmérettetés live streamje:

Regatta, sokféleképp

A rövid (rossznyelvek szerint nagyjából egy hetes) nyarat a finnek igyekeznek minél tartalmasabban eltölteni, ezért 1997 óta rendezik meg a Vaata folyón a Kaljakellunta, avagy sörös lebegés nevű összejövetelt. Győztes hiányában itt egyértelműen a részvétel a fontos, bármilyen gumicsónakkal vagy egyéb sufnituningolt vízi járművel teljesíthető a táv, a lényeg, hogy sörözés közben evezve eljussanak a rajttól a célig. 

Ez egy igazi alulról jövő szervezés, nincs mögötte komoly csapat, a helyi közösség szavazza meg az útvonalat és az időpontot – idén ez július 27-re esett. Évente nagyjából ötezren indulnak, és a rendezvény egyre népszerűbb, ugyanakkor az utána való takarítás tetemes összeget jelent a helyi köztisztasági vállalatoknak. 

A nem szokványos hajókkal való csordogálás azonban máshol is elérhető. Az oregoni Portland mellett, a West Coast Pumpkin Regatta idén október 20-án várja a bátor, jelmezbe öltözött jelentkezőket, akik a már kissé hűvös vízben evezve, gigantikus, közel 500 kilós sütőtökökben próbálják meg teljesíteni az útvonalat. (Fun fact: a sütőtökkel való evezés világrekordja 42 kilométer.)  

Egy héttel később a belgiumi Kasterlee városában rendeznek hasonló eseményt, a helyi kajakklub és a sütőtök-termelők szövetségének közös szervezésében. A németországi Ludwigsburgban pedig a helyi több hetes tökfesztivál leglátványosabb része a regatta, erre idén szeptember 21-22-én kerül sor.

Kosz nem számít

A sífutók nyaranta a láppá változó pályákon edzenek, miért ne lehetne ezt kombinálni a világ legnépszerűbb sportjával? Ez az ötlet is a finnek fejéből pattant ki, akik 1998 óta rendeznek mocsárfoci tornákat, 2000 óta pedig világbajnokságot is. Itt immár 200 csapat közel 2000 sportolója küzd az érmekért, és az elmúlt években más országok is kedvet kaptak hasonló megmérettetések rendezéséhez (az alábbi videóban a skót változat látható). A meccseket 5 fős csapatok (plusz kapus) játsszák, 30x60 méteres pályákon, két, 10 perces félidővel. Nagy sprinteket és erős passzokat itt ne várjunk, a sportolók örülnek, ha néhány métert haladnak a helyenként térdig érő mocsárban. 

A sarat a németországi Brunsbüttelben is rekreációs célokra használják: idén augusztus 17-én rendezik meg a Wattölimpiadot, vagyis a „legyél minél koszosabb” sportok versenyét. A számok között találni iszapfutást, focit, röplabdát, kézilabdát és iszapos szánkóversenyt. Az először 2004-ben életre hívott rendezvény azonban a szórakoztatáson túlmenően jótékony célt is szolgál: a bevételt minden évben a rákbetegeket segítő szervezetek kapják. 

Pihenésképpen versenyalvás 

Ki mondta, hogy csukott szemmel nem lehet versenyezni? Madridban 2010 óta rendeznek nemzeti szieszta bajnokságot, hogy bemutassák a napközbeni relaxálás fontosságát. Az ebéd után, egy zajos bevásárlóközpontban rendezett, nagyjából 20 perces szundizás közben a résztvevők alvópóza, horkolása és az elalvás gyorsasága a zsűrizési szempontok, a legeredményesebb sziesztázó 1000 eurós pénzdíjban részesül. 

Szöulban májusban rendeztek szabadtéri alvóversenyt egy közparkban, szintén a pihenés szerepére való felhívás jegyében. A résztvevők kényelmesen elhelyezkedtek a felfújható matracokon, karukon szívritmusmérővel, amely 30 percenként gyűjtötte az adatokat. A nyertes az lett, akinek kezdeti és alvás alatti pulzusszáma között a legnagyobb különbség mutatkozott. 

A versenyalvásban azonban komoly marketingpotenciál is van, ahogy az alábbi videóben is láthatjuk.