A Vogue nyomtatott kiadásában először jelent meg olyan reklám, amelyben nem egy hús-vér ember, hanem egy mesterséges intelligenciával generált modell szerepel. A Guess által megrendelt, kétoldalas hirdetés modellje egy szőke nő, akit virágmintás rövidnadrágos egyberuhában és csíkos maxiruhában láthatunk. Ő azonban nem valós személy: a Seraphinne Vallora nevű londoni székhelyű kreatívügynökség alkotta meg, amely mesterséges intelligencia segítségével hoz létre hyperrealisztikus, szerkesztőségi minőségű AI-modelleket és marketinganyagokat divat‑ és luxusmárkák számára. A fotókat egy ilyen AI-sorozatból választotta ki a Guess társalapítója, Paul Marciano.
A reklám oldalán apró betűkkel csupán ennyi szerepel: „Produced by Seraphinne Vallora on AI” – azaz mesterséges intelligenciával készült. Bár a Vogue hangsúlyozta, hogy nem saját szerkesztőségi tartalomról, hanem fizetett hirdetésről van szó, az olvasói és szakmai felháborodást ez sem csillapította.
Művészi igény vagy mesterséges pótlék?
A reklám miatt sokan úgy érzik, hogy az emberi kreativitás, sokszínűség és a szakmai munka háttérbe szorul az olcsó és gyors mesterséges megoldások javára – állítja a DesignTAXI. A kritikák különösen élesek, mert a divatipar az utóbbi években komoly lépéseket tett a testpozitív és befogadó megjelenítések felé – ez a kampány viszont sokak szerint egy lépés vissza a régi, elérhetetlen ideálok irányába.
Az egyik leghangosabb kritikus Felicity Hayward plus size modell, aki a BBC-nek adott interjújában „lusta és olcsó” megoldásnak nevezte a reklámot, amely szerinte képes lerombolni az elmúlt évek sokszínűségi törekvéseinek eredményeit.
Mentális egészség és vizuális valóságtorzítás
A kétségek nemcsak esztétikaiak, hanem egészségügyi természetűek is. Vanessa Longley, a brit Beat nevű evészavarosokat segítő jótékonysági szervezet vezérigazgatója „aggasztónak” nevezte az irreálisan tökéletes modell megjelenését, különösen a fiatalok szempontjából. Mint mondta, még akkor is, ha a kép mesterséges eredetére utalnak, az ilyen ábrázolások könnyen elmoshatják a határt a vágyott és a valóságos között.
Hiányzó sokszínűség
A mesterséges modell mögött álló Seraphinne Vallora cég ugyan védelmébe vette az AI-alapú divatképeket – mondván, nem különböznek a korábbi, digitálisan retusált fotóktól –, de elismerte, hogy az AI-portfóliójukból hiányzik a diverzitás. Az alapítók, Valentina Gonzalez és Andreea Petrescu nyíltan beszéltek arról is, hogy a nem fehér bőrű modelleket bemutató posztjaik kevesebb elérést generálnak, és a jelenlegi AI-képeségek miatt még nem tudtak plus size modelleket sem hitelesen megalkotni.
Ez a beismerés csak tovább szította az aggályokat, miszerint az AI divatvilágba való beépülése nemcsak munkahelyeket veszélyeztet – például modellek, fotósok és stylistok munkáját –, hanem visszavezeti az ipart egy uniformizált, kizárólag esztétikai szempontokra építő korszakba, amely már egyszer megbukott.
Reklám vagy szerkesztőségi döntés? Hol húzódik a határ?
A Vogue ugyan igyekezett elhatárolódni a tartalomtól, ám sokan felteszik a kérdést: ha egy ilyen hirdetés helyet kap a világ egyik legismertebb divatmagazinjában, az vajon nem jelzésértékű döntés-e? Hol húzódik a határ szerkesztői integritás és reklámbevétel között? És vajon ki dönti el, milyen képek formálják a következő generációk önképét?
A divat és a technológia kapcsolata kétségtelenül új korszakba lép. A kérdés most az, hogy az iparág tanul-e korábbi hibáiból, vagy ismét elindul-e az elidegenítő szépségideálok irányába – immár az algoritmusok által vezetett úton.
