Vilmos-reklám

Galéria: Cikk[83482] galéria

Márka: Vilmos
Hirdető: Zwack Unicum
Marketingigazgató: Márfi Márta
Brand manager: Pigniczky Rita
Kampánycél: A márka imázsának frissítése, fiatalítás
Reklámügynökség: Publicis
Kreatívigazgató: Csurgó Csaba
Art director: Temesi Zsolt
Szövegíró: Sárdi Tamás
Médiaügynökség: Carat Media
Vezető tervező: Farkas Péter
Digitális ügynökség: Ebola
Rendező: Bergendy Péter
Operatőr: Pados Gyula
Producer: Vásony Barbara
Produkciós cég: Stáb Filmfactory
Digitális trükkök: Digital Apes

Hálásak az emberek, ha igényes dolgot tolnak az orruk elé. Örülnek nyilván annak is, amikor a rút, terméktukmáló reklámok között egyszer csak feltűnik a Vilmos új kampánya. Mert jó nézni valamit, ami kicsit elvarázsol, ami olyan, mintha nem magyar lenne, de közben mégis az. Szép dolog a Zwacktól, hogy nem sajnálta a pénzt, és a tavalyi Unicum-szpot után ismét nagyszabású, gusztusos reklámot tett a nézők elé.

Aztán köszönet jár azért is, mert a Vilmos-reklám ismét bebizonyította, hogy a magyar filmes háttéripar teljesen rendben van, képes nemzetközi színvonalú munkát végezni. Ez a reklám is jól mutat majd a showreeleken, biztos jönnek majd a megbízások az animációkat készítő Digital Apeshez, a Stábfilmhez és minden szereplőhöz, aki a szakmai háttérmunkákat végezte.

A reklámkészítési folyamat korábbi fázisai viszont nem ennyire fényesek. Ügyes marketinges trükk persze évtizedek óta minőségi italnak beállítani egy kevés belső értékkel rendelkező terméket. Óriási dolog, hogy hiába egyértelmű hét éve, hogy az eredeti Vilmos nem pálinka, ehhez képest még mindig van egy csomó ember, aki azt hiszi, valami exkluzív dolgot emel le a polcról.

Ezt a márkát plasztikai műtétekkel és gépekkel tartják életben évtizedek óta, és ez a kitartó küzdelem feltétlenül elismerést érdemel. Ahogy az a döntés is, ami szerint azt kell mondani a világnak, hogy a Vilmosban benne van a nosztalgia és a barátság. Mert tényleg volt idő, amikor még mindenki azt hitte, hogy ez a körteízű dolog pálinka. Amikor a rákészülős berúgások estéjén valaki a boros kóla helyett egy Vilmost vett elő.

Most viszont valamiért egy olyan értéket szerettek volna a Vilmoshoz kötni, ami teljesen hamis. Divatos dolog manapság a fasimogatós, mezítláb táncolós hippiskedés és a népi jelleg, de a Vilmosnak az égvilágon semmi köze a természetességhez. Hiába zöld az üveg, attól még mindenféle aroma úszkál benne. Nem véletlen, hogy a címkén és az interneten fellelhető termékinformációk rejtélyesen csak annyit árulnak el, hogy a Vilmos „hibátlan minőségű körtepálinkából készül, egy különleges svájci, Williams karakterű aroma hozzáadásával.” Aha.

A nosztalgiázásban volt valamennyi igazság. Ebben nincs. Lehet, hogy ez nem zavarja majd az embereket, és a kampány hozza majd a számokat, de nagy a támadási felület. Ha létezik erős pálinkalobbi, és fontos nekik a Vilmos piaci tortaszelete, akkor mindent megtesznek majd, hogy a magukat minőséginek mondó Zwack szeszesitalokat a közértes a jövőben ne a pálinkák közé tegye. Még akkor sem, ha ebben a kusza, Vilmos név alatt futtatott termékkörben létezik egy – általam eddig soha, sehol nem látott – valódi gyümölcsből készített pálinka is. Csak a valódi gyümölcspálinkákat készítő, forgalmazó cégeken múlik, meddig hagyják, hogy a fogyasztóik félreértésben éljenek.

Simán lehet persze, hogy a pálinkások nem bántják a Zwackot, hogy még sok-sok ezer litert el lehet adni ebből az italból és mindenféle ízesített verziójából. Ettől még furcsa, hogy egy nagy múltú, magyar cég szinte kizárólag a közepes minőségű szeszei mögé teszi a sok marketingpénzt. Pedig a Zwack olyan szép őszinte marketingsztori lehetne: a kommunizmus elől Amerikába menekített titkos Unicum-recepttel, a hamisításokkal, aztán a nagy visszatéréssel, a gyármúzeummal. Ehhez viszont az kellene, hogy a szinte titokban tartott igényes termékeik mellett a népi levek se aromákból készüljenek.

Értékelés: 3