Ez nem csupán intézményi leépítést jelent. Ez egy üzenet. Egy új világkép jele. Egy olyan politikai szándék kivetülése, amely már nem a tudás bővítését, hanem annak kontrollálását, szelektálását és elnémítását tartja célnak.
A NASA: nemcsak rakéták, hanem a tudomány nyelve
A NASA közkeletű képe az űrhajókról és marsjárókról szól, pedig legalább ugyanennyire a klímakutatásról, földi megfigyelésekről, bolygókutatásról, és nemzetközi tudományos együttműködésekről is. Az ügynökség által működtetett műholdak adatai nélkül ma lehetetlen lenne pontos klímamodelleket készíteni, kockázati térképeket rajzolni, vagy akár megérteni a globális időjárási rendszereket.
Egy költségvetési vágás tehát nemcsak programokat szüntet meg, hanem tudományos nyelveket töröl el.
A NASA tudományos projektjei saját diskurzusokat, fogalmakat, adatbázisokat, intézményközi csatornákat hoztak létre.
Ha ezek elhallgatnak, az egész világ kevesebb tudással rendelkezik majd önmagáról.
Tudománykommunikáció = hatalomkommunikáció?
Amikor egy kormányzat úgy dönt, hogy egyes tudományos ágakat – különösen azokat, amelyek kellemetlen igazságokat tárhatnak fel (például az éghajlatváltozásról) – pénzügyileg ellehetetlenít, az nem semleges döntés. Az nemcsak arról szól, hogy most másra kell a pénz nekik, hanem arról is, miről szabad beszélni, és mit kellene elfelejteni.
A tudományos kommunikáció nem létezik vákuumban. Kormányzati támogatás, intézményi biztonság, és nyilvános tér kell hozzá. Ha ezekből bármelyik eltűnik, a tudományos eredmények nem jutnak el az emberekhez. Nem tudnak róluk kérdezni, nem tudnak hozzájuk kapcsolódni, nem tudnak belőlük tanulni.
És ha az emberek nem tudnak a tudományból tanulni, valaki más tanítja majd meg őket – talán nem a valóság, hanem az ideológia logikája szerint.
A jövőre is vonatkozó hallgatás
A NASA leépítésének híre akkor érkezik, amikor Kína egyre nyitottabbá válik a nemzetközi tudományos együttműködésekre. A kínai holdminták kutatása, az űrállomási partnerkapcsolatok és a feltörekvő bolygóközi programok azt mutatják: valaki át akarja venni a vezetést ott, ahol más visszalép.
Ez verseny? Igen. De nem csak technológiai, hanem tudományos nyilvánossági verseny is. Hogy ki tudja hitelesebben, megbízhatóbban, nyíltabban kommunikálni a valóságot.
Amikor a tudós hallgat – nem önszántából
Ha egy költségvetés miatt a tudósok nem publikálhatnak, nem kutathatnak, nem tudnak konferenciára menni, vagy épp nem marad állásuk, az nem spórolás.
Az információs elszegényedés. Egyre kevesebb adat, egyre kevesebb hang, egyre több torzítás.
A 20. század véres történelme megtanította: ha egy hatalom irányítani akarja a valóságértelmezést, először a tudósokat némítja el. A következő lépés a tanárok, az újságírók és a gondolkodó polgárok. A vége pedig mindig ugyanaz: a szabadság térképe egyre kisebb lesz.
Konklúzió: nem csupán a NASA-t vágják meg – hanem a jövőnket
Ez a költségvetés-tervezet tehát nem egyszerű megszorítás. Ez egy olyan politikai aktus, amely a tudás monopóliumát akarja újraosztani.
Elvenni a tudósoktól és a nyilvánosságtól – és odaadni azoknak, akik az igazságot nem keresik, hanem gyártják.
A tudományos kommunikáció tehát nemcsak tudományról szól. Arról is, hogyan nézünk szembe a valósággal – közösen, felelősen, érthetően.
És ha ezt elnémítják, a jövőt suttogásban próbáljuk majd megérteni.
Következő nyomtatott lapszámunkban részletesen körbe fogjuk járni a tudományos kommunikáció jelentőségét és lehetőségeit.
A kommentált hír forrása: Qubit
Kép: NASA / Facebook
