„A workshop a napi sorozatok igénytelenségével készült, nagyon rossz lesz. Semmilyen elvárásunk nincs se veletek, se magunkkal szemben” – indította a Színház- és Filmművészeti Egyetem installációja és a mexikói kaja közelében, a tó partján elhelyezett programot Előd Máté. A Van élet a Barátok közt után című workshop az új, nagy magyar napi sorozat történeteit, szálait, karaktereit és viszonyait kereste, illeszkedve a fesztivál idei Mitől magyar a magyar? tematikájához.

Végeredményként megszületett a Sellők a gőzben című opusz, amiben Orbán Viktor a Gellért egyik medencéjében valtonos őrök vigyázó tekintete mellett változik ponttyá. A főszereplő Horvát, Nagy, Szabó és Kovács családok tagjai között meglehetősen sok lett a traumákkal küzdő alkoholista, a reménybeli focista és a Gyurcsány-hívő nagymama. 

Azzal, hogy erre a programra mentem, lemaradtam a tó másik oldalán folyó Index-Azonnali vitáról, ami, retrospektíve, valószínűleg sokkal jobb is így. Előd Mátét, Radványi Fruzsit és néhány résztvevőt a velük körülbelül egyidős (23 év!) napi sorozat jelentőségéről és az SZFE-s egyetemfoglalás utáni lehetőségekről kérdeztem.

„A leghosszabb sorozat kábé világszinten is, nem?” 

Az RTL Klub július 17-én adja le az oly sokáig velünk élő Béká várhatóan epikus befejezését, a 10455. és a 10456. részt. A workshopra eljövő fesztiválozók közül a legtöbben mindig is jelenlévő, gyerekkori díszletként ismerik az 1998-ban indult sorozatot. Sokak alapélménye, hogy a szülők és nagyszülők a munka utáni szuszira rutinosan nyomnak be egy kis Barátok köztet. „Engem a gyerekkori tévénézés után Magdi anyus halála visszahúzott kicsit, végre történt valami!” – mondta az egyik résztvevő. „De az egyértelmű csúcs az volt, mikor Miki, már kopaszon, mondott valami nagy Walter White-szöveget.” (Ez az ikonikus „A Kft én magam vagyok” lesz). 

A Barátok közt öröksége (?) egy rakás mémben úgy tűnik, tovább él. „Fura ezt kimondani, de volt ennek az egésznek valami közösségépítő hatása” – mondta egy másik fesztiválozó. „Nem mondom, hogy a Barátok közt nemzetépítő, de valami olyasmi lett, mint amilyen a Szomszédok is volt.” Szerinte a médiafogyasztásból mostanra kihalt a rituálé, a lineáris tévénézés pedig együtt fog eltűnni az idős generációval. 

„Mi csak Netflixet és Youtube-ot követünk. Már anyukámat is átszoktattam. Elmagyaráztam neki, hogy nem kell húszpercenként tízpercnyi reklámot néznie” – értett még egyet egy résztvevő. A streamingre szerintük általánosságban is egyre nagyobb az igény. „Nemrég kommentben lehetett jelezni az egyik netflixes sorozat alatt az észrevételeket. Rengetegen írtak, a legtöbben a magyar szinkront és a feliratokat hiányolták.”

A saját gyártású sorozatok felfutása (például A mi kis falunk, Doktor Balaton, A Tanár, Aranyélet, A besúgó, Terápia) mellett aktuális kérdésse válhat, ki és mivel tudja betölteni a Barátok közt után tátongó kulturális űrt – miközben a szappanopera zsánerrel működő napi sorozatok egészen más pályán játszanak, mint a thrillert és akciót (külső helyszín!) is profin hozó heti sorozatok. 

„A színvonalasabb munkák közül is sokat csak átveszünk. A Tanár elején például megkérdezik Nagy Ervint, miért választotta ezt a pályát, és ő tök komolyan azt mondja, a fizetés miatt. Az eredeti formátum német, persze” – mondta Előd Máté. „A napisorozat-írás akár lehetne pénzkereseti lehetőség, sokat lehetne tanulni belőle, de nem az én stílusom. Nem kell rajta gondolkodni, megrágott kaja, a fáradt ember elvan vele. Ez amúgy nem lenne probléma, munka után otthon én sem Kaurismäki-filmeket teszek be, de ha káros értékrendet közvetítenek, az már baj.”

Húsz év múlva sem lesz elég régen

Előd Máté tavaly diplomázott az SZFE-n. Szeretett volna mesterszakon maradni, de az egyetem átszervezése után ez már nem volt opció. A volt hallgatókból és oktatókból szerveződő Freeszfe Egyesületnél még nem indult forgatókönyvíró MA, azt mondja, ezt kivárja. „Makacs vagyok. Ott van az SZFE-ről egy halom csodálatos ember, aki éhbérért is csinálja ezt az egészet. A BA-n mestereim lettek, én velük szeretnék dolgozni.” 

Radványi Fruzsina látványtervező mesterszakos hallgató volt, mikor beütött a krach, ő sem folytatja az SZFA (a Színház- és Filmművészeti Alapítvány által fenntartott intézmény) keretein belül. „Az egyetemfoglalás élménye még mindig borzasztóan aktív. Szerintem húsz év múlva sem lesz elég régen ahhoz, hogy túl legyünk rajta” – mondta. Mikor arról kérdeztem, szerinte lesz-e hosszú távú hatása a foglalásnak, azt mondta, nincsenek illúziói. „Lehet, hogy mi kis szög leszünk egy koporsóban, de nem áltatnám magam azzal, hogy a gyerekeim majd azt mondják: anya döntötte meg a rossz egyetemi rendszert. Ha csak annyit elértünk, hogy a nálunk fiatalabbak inkább a Freeszfe képzéseit választják, az már szuper eredmény.”

Minden ellenére Máté és Fruzsina is egyértelműen itthon szeretne tanulni és dolgozni. „Ebben nőttem fel, csak erről tudok beszélni, de ez is érdekel, erről is akarok” – mondta Máté. „Tök kilátástalan minden, nem véletlenül merül fel ez a kérdés sem. De itt vagyok itthon.”