10 évvel a vörösiszap-katasztrófa után kutatók kvalitatív módszerekkel megvizsgálták, hogyan élik meg ma a településen élők az egykori katasztrófát, elemezték a médiában megjelent híreket, és az eredményeket egy kommunikációs kríziselméletbe illesztve, felvázolták a felelősség szintjeit is, ezt követően pedig a klímaválság és a Covid-járvány kormányzati kommunikációs technikáira is vonatkoztatták őket. Az eredményeket a kommunikáció-elemzési munkacsoport vezetője, Sarlós Gábor kommunikációkutató fogalmazta meg vendégcikkében.

Braun Róbert cikkében a pr halálát jövendöli. Hosszú és unalmas haláltusát jósol, szánalomra méltó végelgyengülést. Nos, ha a „hír, a közlemény és a sajtóesemény” triumvirátusát tekinti valaki pr-nek, tény, hogy az már jó ideje halott. Kiürült, érdektelen, uncsi. 

Örömmel forgattam a Kreatív novemberi számát. Végre azt érzékeltem, hogy a lap felelősen felvállalja azt, amit gyakorló pr-tanácsadóként magam is osztok: a pr messze több mint puszta sajtókapcsolati tevékenység!

Nap mint nap szembesül a pr-szakma rosszkedvével Sarlós Gábor, a Pepper 21 pr-ügynökség ügyvezető igazgatója. Azt állítja: a pr-szakma nem tud fejlődni, mert a küzdelemmel van elfoglalva. A radikális változáshoz szerinte újradefinícióra lenne szükség.

Az elmúlt jó másfél évtizedben a kommunikációs szakmák fejlődése magával hozta a kommunikációs szakmai szövetségek fejlődését is. Jómagam kezdetben a pr szövetség tagjaként, két cikluson át pedig alelnökeként igyekeztem a szakma közös ügyeit előmozdítani.

A szakmában és a Kreatív hasábjain is viharos véleményütközések kísérték a PR akkreditáció kérdését. Mert ki az, aki szereti ha számonkérik tudását, ismeretét. Úgy tűnik, a kocka el van vetve, és aki bátor, lassan készülhet, hogy megválaszolja ezt a szakmai kihívást is; ugyanis, a pontrendszer el van fogadva. Már csak tanulni kell.