A Z generációs munkavállalókról sok rémhír kering: nem kezdeményeznek, azonnal felmondanak, ha valami nem tetszik, nincs kitartásuk, a munkamoráljuk nem összeegyeztethető még a minimum elvárásokkal sem. A Z generációsok ezzel szemben hiányolják a munkaadók rugalmasságát és a nyílt kommunikációt. A generációk gondolkodása között nagy az eltérés, a kérdés, hogy hogyan lehet közelíteni egymáshoz a két oldalt.

Székely Rita executive pszichológus, business és önismereti coach, valamint Dr. Polyák Gábor jogász, kommunikációs szakember, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének egyetemi docense osztották meg a Kreatívval, ők hogyan látják a „rettegett” fiatal munkavállalókat.

Milyenek a mai fiatal munkavállalók?

Székely Rita és Polyák Gábor egyaránt a megszokottól eltérő képet fest a Z generációs munkavállalókról. Polyák Gábor, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének egyetemi docense oktatóként is látja a kommunikációt tanuló egyetemistákat, és egyáltalán nincs rossz véleménnyel róluk.

„Amiben egyértelműen érzékelem, hogy ők másképp működnek, mint mondjuk az én korosztályom, hogy ha megkapják a lehetőséget, akkor nagyon jól tudják kifejezni magukat, és a saját érdekeiket is meg tudják fogalmazni. Annyira nem kezdeményezők, lehetőséget kell teremteni ahhoz, hogy megmutathassák a kreativitásukat. A többség nem tülekedik, de imádják, ha megkapják a lehetőséget” – mondta Polyák. 

Székely Rita is úgy látja, hogy a Z generációnak problémái vannak a kezdeményezéssel, ő azonban ezt arra vezeti vissza, hogy ez a generáció nagyon önbizalomhiányos. „Nem tudják a saját értéküket. Nemet mondani nagyrészt tudnak, hamar váltanak egy számukra kedvezőtlen munkahelyen, de nincs stabil énképük. Ez még több anomáliát okoz egy szervezetben, ha olyan vezetőt vagy munkáltatót kap, aki nem figyel oda rá, és az önbizalma még jobban csorbulhat” – mondta a pszichológus. 

„Az elején biztatni kell őket, hogy menni fog, utána felnőnek a feladathoz” 

– tette hozzá.

Nem normális, ahogy a munkához viszonyulunk

Polyák Gábor szerint az, hogy a Z generáció ragaszkodik a határokhoz, nem azt jelenti, hogy rosszabbak a 40-es, 50-es korosztálynál, akik meg azt érzékelhetik, hogy állandóan szívnak a munkahelyükön. 

„Inkább követendő példának tartom azt, hogy a Z generációsok ragaszkodnak a magánéletükhöz és a határaikhoz” – mondta, hozzátéve, hogy az idősebb korosztályból sokan nem érzik jól magukat a bőrükben: sokszor a gyerekeikről még gondoskodnak, a szüleikről már gondoskodnak, közben a napi 8 óra munka sem kevés, de mindenki azt várja el tőlük, hogy a maximumot hozzák ki magukból. „Ez a nem normális szerintem.”

Nem lehet kikerülni a Z generációt

Egy korábbi jelentés szerint vannak olyan munkahelyek, ahová már nem is vesznek fel szívesen frissdiplomásokat. 

„Előbb-utóbb nem lesz más választás, ők maradnak a munkapiacon. Nem lehet őket kikerülni” – válaszolta erre Székely Rita. Pszichológusként látja, hogy a Z generációs munkavállalók nem akarnak rosszat, nem akarnak nehezek és problémások lenni a munkáltató számára, de megviseli őket, ha úgy érzik, azok. 

„Ameddig nem értünk meg valamit, és nem tudjuk, hogyan működik, addig problémás. Ahogy elkezdjük megérteni, lehet, hogy még át is tudunk venni tőlük bizonyos dolgokat, például azt, hogy ha valahol nem érzik magukat megbecsülve, váltanak” – folytatta.

Ki mit akar?

Székely úgy látja, a munkáltatók még mindig a könnyű munkaerőt keresik, amibe nem kell nagy energiákat belefektetni. Tapasztalatai szerint a munkáltatók első reakciója a Z generációra sokszor az, hogy ne nekik kelljen alkalmazkodniuk a fiatalokhoz.

„A Z generáció önérzetes, a másik oldal makacs” 

– mondta. 

Meglátása szerint akkora a távolság a generációk között, hogy nagy nyitottság és kíváncsiság kell egymáshoz. Az sem biztos, hogy a munkáltatók olyan mentális állapotban vannak, hogy ebbe sok energiát akarnak vagy tudnak belefektetni, hiszen náluk nagyon magas a kiégés és a szorongás szintje. 

A Z generációsok pedig már nem csak dolgozni akarnak a munkahelyükön. Ahol nincs plusz oktatás, tréning vagy workshop, csak munkavégzés, nem motiválja őket. „Számukra az élet sokkal bizonytalanabb materiális szempontból, és nem akarnak olyan munkával sokáig foglalkozni, amit nem élveznek. Ez lehet jó, hiszen sokkal inkább megtalálhatják magukat idővel a munkában.”

Ők lesznek a jövő munkavállalói

Polyák Gábor a munkaerőpiacra hamarosan belépő kommunikációs egyetemistákról elmondta, ahogy ő látja, jellemzően korán kezdenek dolgozni, és a többség viszonylag tudatosan építi a karrierjét. 

„Aki kommunikáció szakra jön, annak nem elég megszerezni a diplomát, mert a piac lehet, hogy abban a formában nem is érti, nem is értékeli. Ha a diplomája mellett fel tud mutatni itt-ott elvégzett gyakorlatot, akkor már meg tudja mutatni, miben jó” – jegyezte meg. Hozzátette, hogy ma már a nyelvtudás nem plusz érték, és a diákjai angolul nagyjából ugyanúgy prezentálnak, mint magyarul. A tárgyi tudásuk sok szempontból foghíjas, de ezt a magyar közoktatás számlájára írja. 

„Viszont olyan készségekkel rendelkeznek, amikkel mi nem rendelkeztük, például a kreativitásuk. Sokkal több energiát kellene fektetni az oktatási rendszerben az olyan skillek erősítésére, amik nem vehetők el az AI által. Csapatmunka, empátia. Az AI soha nem lesz szolidáris, de az emberek mindig rá lesznek szorulva arra, hogy valaki együtt érezzen velük. Ezekben a skillekben a fiatalok jobbak, és ha az én generációm tudatosítaná magában, hogy érdemes ezeket a skilleket továbbfejleszteni, akkor még jobbak lennének az esélyeink” – jelentette ki.

Hogyan lehet közelíteni egymáshoz az eltérő álláspontokat?

A Z generációra gyakran rásütik kutatások és jelentések, hogy nem kezdeményeznek, szakmaiatlanok, gyengék a kommunikációs képességeik, nem tudnak megbirkózni a terheléssel. Ők ezzel szemben nagyobb rugalmasságot, nyílt párbeszédet, személyre szabott figyelmet és képzéseket szeretnének. 

Polyák Gábor szerint ennyire nem tragikus a helyzet, de fontos lenne, hogy az idősebb generációk is kicsit újraértelmezzék saját magukat. „Nemcsak generációs szakadékokról van szó, hanem mindannyiunknak teljesen más környezetben kell megtalálnunk a helyünket a munkában, a magánéletben, a szórakozásban, mint akár csak 15 évvel ezelőtt. Nemcsak elvárásokat kell támasztani a fiatalokkal vagy az idősebbekkel szemben, hanem érdemes elgondolkodni, hogy a másik oldalnak miben lehet igaza” – mondta. 

Úgy látja, a fiatal munkavállalók sokszor valamiféle mentálhigiénés segítségre is számítanak a munkahelyen, amit nem feltétlenül kapnak meg, mivel ott többnyire hierarchikus viszonyok uralkodnak, amelyeknek megvan a maguk funkciója egy szervezet működésében. A Z generáció szerinte dolgozhat azon, hogy jobban leválassza a magánéleti igényeit a munkahelyi körülményekről, az ő generációjának pedig azt érdemes eltanulni a fiataloktól, hogy a munkahely nem lehet az élet egyetlen színtere. 

Székely Rita a nyílt kommunikációban hisz, és abban, hogy kérdezzük meg mindkét oldalt, hogy mi van a másikban. „Legyünk kíváncsiak a másik véleményére, mert úgyis megpróbáljuk kitalálni, hogy miért mondhatott fel, mi baja lehet, miért nem úgy dolgozik ma, ahogyan általában. Beskatulyázzuk a másikat. Ha megjelenik egy fiatal a munkahelyen, sokszor kapásból azt mondjuk, hogy »úgyis itt hagy minket fél év múlva«. Ahelyett, hogy megkérdeznénk tőle, mi lenne az, ami miatt szívesen itt maradna, akár egy-két évig is” – mondta a szervezetpszichológus. De hozzátette, ő is tudja, hogy ez egy álomvilág, hiszen a nagy cégeknek erre nem nagyon van energiájuk és kapacitásuk. 

„Értjük, hogy melyik oldal mit szeretne, mit gondol, de a gyakorlatban az van, hogy olyan személyiségjegyekre lenne szükség a közelítéshez, ami túl sok energiát kíván mindkét oldalról. Ilyen például az empátia, hogy átérezzem, hogy a másik mit érezhet bizonyos szituációkban. Vagy a mentalizáció, hogy ki tudjam találni, a másik mire gondolhat. Ezek magas érzelmi intelligenciát kívánnak, ami fejleszthető, de nem mindenki fejleszti” – magyarázta Székely. 

A szervezetpszichológus szerint ráadásul nem csak a Z generációsok részesítik előnyben az empatikus vezetőket. A munkavállalók azokat a vezetőket követik, akik odafigyelnek, képesek aktívan hallgatni, megjegyeznek dolgokat. Ebben kicsúcsosodik a Z generáció, akik pláne igénylik a kitüntetett figyelmet, odafigyelést és visszajelzést.

Fotó: Pixabay