Jó pár boriskoláról hallottam már, de olyanról még nem, amit egy kreatív ügynökség csinál. Ha jól értem, ez a te love projekted, ami személyes indíttatásból született.

A dolog igazából két éve indult, amikor ebbe a Ménesi úti irodaházba költöztünk. Akkor szerveztünk egy ügyfélpartit tombolával, ahol workshopot is sorsoltunk. Valamelyik kolléga felvetette, hogy az egyik nyeremény lehetne egy borkóstoló, amit én tartok, ha már cégen belül van valaki, aki ért ehhez. Úgy emlékszem, a WWF-nek és a Richternek tartottam az első kóstolókat. Aztán jött az ötlet, hogy házon belül is legyen egy kis ingyenes borklub, ahol időről időre összejövünk tízen-tizenöten. Ennek elég hamar híre ment a partnerek között, úgyhogy ők is beszivárogtak, aztán jöttek az ügyfelek. Oké, akkor ennek adjunk valami nevet, így lett Borsuli, és az egyes alkalmakat már meghirdettem előre, hogy fel tudjunk készülni a létszámra. A Progressive-nél amúgy is szeretünk együtt lenni, időt tölteni egymással, a bor pedig nagyon össze tudja hozni az embereket. 

Amikor ezzel elindultatok, akkor te már túl voltál néhány borismereti képzésen.

Igen, én a komolyabb boros tanulmányaimat 2016-ban kezdtem a BGE egyéves képzésén, és akkor a sulival sok külföldi borvidékre is eljutottam Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Olaszországban. Aztán Horkay Andrásnál folytattam a CEWI-ben (Central European Wine Institute – a szerk.), legutóbb pedig egy sommelier-képzést végeztem el. Rengeteg mindent láttam, tapasztaltam, és rendszeresen kóstolok, a Borsulin ebből szeretnék valamit átadni a többieknek.

Az ünnepi alkalmat láttuk, de hogy zajlik egy hétköznapi Borsuli?

Havi egy alkalommal találkozunk, és jellemzően egy-egy témát – például egy borfajtát – járunk körbe. Tartok egy prezentációt, amit általában filmekkel kísérek, és közben 10-12 bort kóstolunk. Ha mondjuk az olaszrizling a téma, és éppen a Balatonnál járunk, akkor biztos, hogy megmutatom a Balaton környéki borvidékeket, lehetőleg filmen, és ha elérkezünk egy borászathoz, arról is megnézünk egy videót. Úgyhogy mindig van valamiféle „tananyag”, de azt vettem észre, hogy ez úgy megy át a legjobban, ha történetet mesélünk a borászról is, a borról is. És mivel ügynökség vagyunk, a szakmai részt is ki szoktam domborítani. Egy pezsgőkóstolónál megmutatom, honnan indult a műfaj, mit kell tudni például a Dom Perignonról mint brandről, hogyan kommunikálnak, mutatok reklámfilmeket, és csomagolást is szoktunk elemezni. 

A borkóstolást nagyjából egy évvel ezelőtt kezdtük összekötni a gasztronómiával, ami azt jelenti, hogy a kollégák – akik között alapvégzettségük szerint egyébként vannak szakácsok, baristák, cukrászok is – sütnek-főznek ezekre az alkalmakra. Kiküldöm előre, hogy az adott bortípushoz milyen ételek illenek, és ki-ki jelentkezik, hogy mit hozna, így meg tudják mutatni a konyhai tudományukat. Sőt előfordul, hogy az ügyfelek is beszállnak. A bor a kultúra része, és erősen összefügg a gasztronómiával. Remélem, ezt sikerül megmutatni a Borsulin, és eljutni oda, hogy a borválasztásban ne álljanak meg az Irsainál.

A borászokat személyesen is bevonod a kóstolókba? 

Nagyjából minden második vagy harmadik alkalommal hívok meg borászatot, ilyenkor van önálló bemutatkozási lehetőségük. Nálunk főként a magyar borokon van a hangsúly, ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen itt élünk, és van 22 csodálatos borvidékünk.

A születésnapi bulin négy borász vendéggel beszélgettél, akik négy borvidékről hozták a boraikat. 

A négy borász, akiket meghívtam, mind nagyon kedves barátom: Müller Gábor a szlovákiai Világi Winerytől, Nagy Zsolt a tokaji Préselő Pincészettől, Váli Péter Badacsonyörsről, a VáliBortól és Kolonics Károly a somlói Kolonics Pincészettől. Amikor összeállt a négy név, akkor jöttem rá, hogy mindannyian vulkanikus borvidéken gazdálkodnak, úgyhogy az ünnepi kóstolón ez lett a kapocs közöttük. A beszélgetést pedig azért választottam, mert szerintem ez a kicsit oldottabb, színes műfaj illett leginkább az alkalomhoz. A borokhoz Szilvási Mihály, a Michelin által ajánlott Natura Hill Zebegény séfje készített különleges falatokat, a vendégek pedig szavazhattak, hogy melyik étel–bor párosítás tetszett nekik a legjobban. Hozzáteszem, teljesen meghatott, hogy 130 ember volt kíváncsi a szülinapi Borsulira. 

A Progressive Borsuli mára tulajdonképpen az egyik saját márkátok lett. Hasznát veszitek akár a belső, akár a külső kapcsolatépítésben?

Abszolút. Azt gondolom, ez nagyon jó platform például arra, hogy ha érkezik hozzánk egy új kolléga, akkor minél hamarabb beilleszkedjen. De amúgy is megvan a csapatépítő értéke, hiszen a Borsulin együtt vagyunk, a konyhában készülünk az ételekkel, berendezzük a helyiséget, és egyébként is beszélgetünk a borokról. Hatvanöten dolgozunk az ügynökségnél, úgyhogy ezeken az alkalmakon olyan emberek is elkezdenek ismerkedni, akik hétköznap talán elmennének egymás mellett. Mi amúgy is nagyon odafigyelünk a kollégákra, van saját belső motivációs rendszerünk, saját coachunk, teljesítménymenedzsment rendszerünk, és erre büszkék is vagyunk. Tulajdonképpen ebbe a sorba illeszkedik a Borsuli, ami szintén rólunk és a kapcsolatainkról szól.

A fiatal, akár Z generációs kollégákon is látom, hogy a borismeret jól jön nekik, amikor barátokkal találkoznak, és tényleg odaillő bort visznek, vagy ha vendégül látnak valakit, akkor tudják, hogyan kell egy palackot felbontani, hogyan kell bort tölteni. Jön egy csomó olyan visszajelzés, hogy ezzel a tudással mekkorát mennek a baráti körben. 

Milyen arányban jönnek az ügyfelek?

A résztvevők nagyjából 60-70 százaléka ügyfél, ők most már jönnek hónapról hónapra. Ez egy olyan este, amikor beszélgethetnek a kollégákkal, baráti kapcsolatok alakulnak ki. Minket is egy kicsit jobban megismernek, akár azokat a kollégákat is, akik a háttérben dolgoznak. Az ügynökség és az ügyfelek között kialakuló személyes kapcsolatoknak kézzelfogható haszna van a mindennapi munkában, hiszen a szakmai szempontok mellett kellő hangsúllyal tudnak megjelenni az emberi, egyéni szempontok. Büszke is vagyok rá, hogy havonta egyszer személyesen találkozunk, és már nem feltétlenül úgy, mint ügynökség és ügyfél, hanem egy csomó ember, aki jól érzi magát együtt. 

A megrendelésekben is megmutatkozik ez a sajátos boros tudás? 

Igen, és számomra ezek nyilván szerelemprojektek. Korábban csináltunk egy teljes brandváltást a mátrai Sol Montis borászatnak, amihez nagyon jól jött, hogy házon belül van olyan ember, aki ért a borhoz – így teljesen más volt a kommunikáció a borásszal. Ennek folyományaként felkértek minket a Mátrai borvidék arculatának megújítására, majd jött a következő projekt, a mátraiak első közösségi bormárkája, a My Mátra, ezt szintén mi álmodtuk meg. Ide sorolható a Budapest Airport borversenye is, amit az idei évben másodjára hirdettek meg, és mi kaptuk meg a szervezését. A versenyen a cég nyolcvan legfontosabb partnere vett részt, akik öt kategóriában, vakkóstolással választottak ki egy-egy bort. A Budapest Airport egy teljes évig ezeket szolgálja fel a kiemelt rendezvényein. Ennek a lebonyolításában is jól jött a boros tudásunk. 

Hogy látod a Borsuli jövőjét? Vannak újabb ötleteid?

Szerintem ebben még rengeteg a lehetőség. Jövőre egy kicsit ráncfelvarrok, és arra gondoltam, hogy lesznek olyan alkalmak, amikor az irodalommal, a zenével, a művészetekkel párosítjuk a borokat. A bor ugyanis ezer szállal gyökerezik a kultúrában, úgyhogy szinte bármivel össze tudjuk kapcsolni, amitől a Borsuli még izgalmasabb lehet.