A Blikk 1994-es indulása óta megjelent vasárnap, de a napilapétól eltérő formátumban, önálló stábbal csak 1998 őszétől indult el. A minta a svájci Blick és a német Bild magazinos hétvégi kiadása volt, amelyeket a mai napig 50-70 fős stábok készítenek. A Blikk esetében persze jóval szerényebb erőforrással számolhattunk, de a csapatot külön főszerkesztő irányította, volt saját fotósa, olvasó- és képszerkesztője, művészeti vezetője és tördelői, és a szombati ügyeleti napokon a napilaptól kapott erősítést.

Egyvalamiben viszont nagyon is hasonlított a német nyelvű kiadványokra. A Vasárnapi Blikk pár év alatt piacvezető lett (előbb érte el 2000-ben a 100 ezres példányszámot, mint a napilap), és egy idő után, jobb híján az anyalappal kezdett el konkurálni. A két szerkesztőség igyekezett megtartani magának a legjobb sztorikat, nem folytatták – rosszabb esetben cáfolták - egymás történeteit. A Bildnél személyesen tapasztalhattuk meg, hogy ez a belső versengés hová fajulhat, még akkor is, ha azonos a főszerkesztő személye. Ott a két stáb egy-egy exkluzív fotósorozatot még ma is egymásra licitálva próbál megszerezni, mintha nem is ugyanahhoz a kiadóhoz tartoznának.

A Vasárnapi Blikk stábjának mozgásterét növelte, hogy a hirdetők egyik kedvencévé vált, és bár a példányszáma már elmaradt a napilapétól, feleannyi árushelyen, jellemzően a délelőtti órákban fogyott belőle nagyjából annyi, mint a Blikkből előfizetők nélkül. A lap egyik nagy gyengesége a terjesztésben rejlett, mivel az előfizetők csak hétfőn kapták meg a példányaikat, ezért pedig csak pár ezren voltak hajlandóak pénzt kiadni.

A lap vezetői struktúrája a sikerek ellenére gyorsan átalakult, az önálló főszerkesztőt egy, a napilap vezetésének alárendelt felelős szerkesztő váltotta. Mindez azonban csak az impresszumban jelentett változást, a mindennapokban megmaradt a kompetitív viszony a két csapat között. A Vasárnapi Blikket a csúcson 15 fő készítette, és önálló márkaként jelent meg, hangsúlyozva különállását a napilaptól.

Miközben minden racionális érv az integráció mellett szólt, erre egészen addig nem került sor, amíg a gazdasági környezet változása ezt meg nem követelte. És még akkor, a print sajtót érintő legkeményebb válságévek alatt is csak a folyamat indulhatott meg, és több éven át tartó, lassú átszervezés után valósult meg valamiféle összeolvadás.

A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a Vasárnapi Blikket továbbra is saját tördelői stáb tervezte meg, ám két szerkesztőn kívül nem volt külön újságírói gárdája a lapnak. A napilap rovatainak kellett tartalommal megtölteni az oldalakat, és a címlap is a Blikk vezetésével egyeztetve készült.

Ebbe a gyakorlatba rondított bele a vasárnapi boltbezárás, amely egy pillanat alatt megfosztotta a lapokat az árushelyek kétharmadától. A legpesszimistább verzió szerint a Vasárnapi Blikk példányszáma ugyanilyen arányban zuhant volna be, azonnal megszüntetve a lap nyereségességét. Mivel nem volt vesztenivalónk, javasoltam, hogy próbáljuk meg a szombati megjelenést, és pozícionáljuk át a lapot hétvégi magazinná. Egy ilyen lépésnek komoly kockázatai voltak, hiszen nem tudhattuk, hogyan reagálnak a vásárlók az ugyanazon a napon Blikk logóval megjelenő két termékre, még ha a formátumuk eltérő is. Nem volt idő felmérni az olvasói szokásokat, és csak találgathattuk, miként alkalmazkodnak az árushelyek a megváltozott körülményekhez.

Az első megjelenés napján, március 14-én, szombaton legalább ötven üzletet és benzinkutat jártam végig, hogy felmérjem, hogyan sikerült a kísérletünk. Teljes káosz fogadott. Volt, ahol kaptak ugyan Vasárnapi Blikket, de nem tették ki a pultra, mert azt hitték, ezt csak másnap tehetik meg. Egyes helyeken már a reggeli órákban elfogyott mindkét lap, mivel nem mertek a szokott mennyiségben rendelni. Máshol a kora délutáni órákban beszedték az újságokat, pedig este kilencig nyitva tartottak.

Ilyen előzmények után az esélytelenek nyugalmával vártuk az első eredményeket. Amikor megjöttek a számok, alig akartuk elhinni, hogy helyesek az adatok. A példányszám mindössze 15 százalékkal esett vissza, és csak egy-két ezer darabot mart el a szombati laptól. Korábban, amikor a megjelenés vasárnapja egyben nemzeti vagy vallási ünnep is volt, 40-50 százalékos csökkenések fordultak elő. A terjesztés óriási energiákat mozgósított, hogy finomhangolja a rendszert, az árushelyeken lassan hozzászoktak a szombati dupla Blikkhez, és ennek köszönhetően néhány hét alatt az eladásaink már alig maradtak el a korábbi számoktól.

A hirdetők visszatértek a lapba, és a Vasárnapi Blikk, amit gondolatban már eltemettünk, nagyobb bevételt kezdett el termelni, mint amikor csak a hét utolsó napján jelent meg. Májustól ráadásul az előfizetők is szombaton kapják meg a lapot, ami újabb lökést adhat a márkának. Manapság a printsajtóban nem vagyunk hozzászokva a váratlan sikertörténetekhez, ahhoz meg végképp nem, hogy vert helyzetből fordítsuk meg a meccset. 

(x)