A cikk Ormos Kristóf, az Oppenheim Ügyvédi Iroda ügyvédének írása.
A saját neve alatt luxushoteleket és golfpályákat üzemeltető korábbi amerikai elnök, Donald J. Trump és egy német üzletember, bizonyos Frank Lindner között védjegyjogi nézeteltérés alakult ki azzal kapcsolatban, hogy utóbbi árulhat-e az előbbi nevével ellátott óvszereket Európában. Aki az előző mondat alapján arra tippelt, hogy az „A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt” című regényt jegyző Jonas Jonasson svéd író új kötetének kedvcsinálója, annak van egy rossz hírünk: nem fikcióról, hanem az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) alább bemutatott döntésének nagyon sommás tényállásáról van szó.
Történt ugyanis, hogy Lindner úr európai uniós védjegybejelentést tett a „Trump” szóra különféle árukra, köztük alkoholmentes és alkoholos italokra és óvszerekre.
Sikertelen támadás a védekezés ellen, avagy a hírnév nem minden
E védjegybejelentéssel szemben élt kifogással (ún. felszólalással) Donald J. Trump egyik cége, amely az európai „Trump” védjegyek jogosultja. A felszólalásban Trumpék egyrészt a megjelölések összetéveszthetőségére, másrészt arra hivatkoztak, hogy a „Trump” megjelölés az Írországban és Skóciában található luxushotelek és golfpályák népszerűségének köszönhetően jóhírnevet szerzett, amely jóhírnevet sértené, ha azt valaki óvszereken használná. A jóhírűség körében Trumpék hivatkoztak a tulajdonos, azaz Donald J. Trump ismertségére és népszerűségére is.
Döntésében az EUIPO ugyanakkor a jóhírűséget nem tudta megállapítani, ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy Trumpék nem tudták megfelelő mértékben igazolni, hogy az ír és skót létesítményeiket az uniós fogyasztók széles köre ismerné. A hivatal rámutatott továbbá arra is, hogy az egyes védjegyek jóhírűsége csak bizonyos áruk- és szolgáltatások kapcsán állhat fenn, így önmagában a tulajdonos Donald J. Trump hírneve nem bír relevanciával a védjegyek vonatkozásában. Mindez arra vezetett, hogy a jóhírűség jelentette szélesebb körű oltalom adta előnyöket az EUPIO az ügyben nem tartotta alkalmazhatónak, tehát az „egyszerű” védjegyekre irányadó összetéveszthetőség szempontrendszere alapján vizsgálta, hogy – például – a „Trump” hotel összetéveszthető-e a „Trump” kondommal.
Az EUIPO magától értetődő módon megállapította, hogy a megjelölések azonosak, („Trump”), így csak az maradt kérdés, hogy az áruk és szolgáltatások hasonlóak-e. Amíg az eljáró tanács a különféle italokat alacsony mértékig hasonlónak, illetve kiegészítő jellegűnek találta a korábbi „Trump” védjegyek szerinti étel- és italellátás szolgáltatásokkal, addig – nem teljesen váratlanul – a hivatal arra jutott, hogy a korábbi védjegyek által oltalmazott ruhák, hotelek, golfpályák (és ezekhez kapcsolódó szolgáltatások) olyan mértékben különböznek az óvszerektől, hogy az áruk hasonlósága nem állapítható meg.
Bár a megjelölés azonossága okán már az áruk alacsony hasonlósága is elégnek bizonyult a felszólalás sikeréhez italok tekintetében, az óvszer mint árutípus nyilvánvaló különbözősége – figyelemmel a megcélzott közönség és az értékesítési csatornák közötti alapvető eltérésre is – a felszólalás e körben történő elutasítását eredményezte.
Az egyelőre nem jogerős döntés tehát arra mutat, hogy ha Lindner úr valóban elkezdi használni a „Trump” védjegyét, akkor Donald J. Trump akár már a következő európai útja során vásárolhat magának a saját nevével ellátott óvszert. Már persze, ha lesz hozzá gusztusa.
Kiemelt kép forrása: Facebook / Donald Trump
