1. Nulla média-költségvetéssel egy hónap alatt több oldalletöltést generált a Dove kozmetikummárka 75 másodperces vírusfilmje, mint ahány nézőt a legértékesebbnek tartott amerikai sportesemény, a Super Bowl alatt futó bármely televíziós reklámfilm elért. Az Ogilvy & Mather által készített „Evolution” című szpot az oldalletöltések mellett a legnézettebb amerikai televíziós showműsoroknak is témát adott, erről beszélgettek többek között az Ellen, a The View és az Entertainment Tonight című műsorban is – számolt be az AdAge.com szakmai weboldal október 29-én.

2. A Google hirdetési bevétele Nagy-Britanniában 2006-ban várhatóan meghaladja az évi 800 millió fontot, és ezzel a második számú brit kereskedelmi televíziós csatorna, a Channel 4 bevételeit. A keresőmotorral azonosított internetvállalat a következő 18 hónapban várhatóan a legnagyobb szigetországi kereskedelmi televízió, az ITV 1 hirdetési bevételeinél is többet kaszálhat majd – jelent meg a prognózis a Financial Timesban november 1-jén.

3. „Többé nem vagyunk reklámcég” – jelentette ki Martin Sorell, a WPP vezérigazgatója. A média- és reklámügynökségeket, továbbá kutatócégeket tömörítő kommunikációipari konglomerátum november elsején a New York-i Media Convergence forum nevű rendezvényen. Sorrell szerint az utóbbi négy-öt évben a WPP bevételeinek fele már nem a hagyományos reklámüzletágból, hanem például az újmédiából jön, és ez az arány a jövőben kétharmadra fog növekedni.

Már régóta nem nagy hír, hogy az internet egyre nagyobbat harap a hagyományos médiumok bevételeiből. Erről beszél a nemzetközi sajtó legalább öt, a hazai pedig két éve. Azt is elmondta már sok szakmai szereplő, hogy a hagyományos televíziós reklámblokkokba épülő harmincmásodperces hirdetések is a végüket járják. Az is sokszor elhangzott, hogy a magyar piac még piheghet kicsit, mert az ország a kelleténél (viszont nem eléggé) keletebbre fekszik, és még mindig drága az internet-hozzáférés.

Egy azonban biztos. A magyar médiapiac jelenlegi legnagyobb kedvezményezettjei, az országos kereskedelmi televíziók a vonatkozó szakmai konferenciákon ugyan egyre innovatívabbak, a valóságban nagy ívben tesznek az internetre. (Igaz, egyéb újmédiás területeken, például az sms-alapú megoldásokban élen járnak.)

A szakma előtt a jövő televíziójáról, mobiltelefonon nézhető szappanoperákról és médiakonvergenciáról beszélnek, a valóságban viszont vizuálisan gyenge, használhatatlanul bonyolult weboldalakat készítenek, ahol annak is örülni kell, ha működik a videolejátszó, és meg lehet nézni a Mónika Show előző napi adását. Tessék csak ellátogatni az RTL Klub vagy a Tv2 honlapjára, aztán pedig bátran továbblépni a Channel4.comra. A látvány magáért beszél.

A kereskedelmi tévék mellett a jelenlegi status quo másik nagy haszonélvezőinek, a hagyományos reklám- és médiaügynökségeknek is lassan mozdulniuk kellene. A szpotgyártásra épülő struktúra ugyanis – bármennyire is a tévé biztosítja még mindig a 18-49-es álomcélcsoport legnagyobb és legköltséghatékonyabb elérését – egyre jobban nyikorog már ma is az új médiamegoldásokat igénylő kommunikációs környezetben. Egy ideig még hátra lehet dőlni, azonban a „hülye ügyfél” külföldi főnökei előbb-utóbb rá fognak kérdezni: „Do you have internet in Bukar…, I’am sorry, in Budapest?” Készülni kellene, mindenkinek.