Kampány adatok:

Termék: Új Magyarország Fejlesztési Terv
Hirdető: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség
Ügynökség: Publicis

A reklámok nálunk általában csúnyák és buták, vagyis rossz minőségű képeken látunk értelmetlenségeket. Mivel a filmes szakma néha többet belead egy reklámba, mint az ügynökség, előfordul a szép és buta reklám is. Ha egy ügynökség kitalál és elfogadtat egy értelmes gondolaton alapuló kommunikációs ötletet, akkor általában áldoznak az ötlet sztoriba öntésére és a megvalósításra is. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) Új Magyarország Fejlesztési Terv imázsreklámja csúnya, de nem buta reklám. Szerencsére a rádiós változatból például csak az utóbbi derül ki.

A „Benned van” kommunikációs stratégiának van értelme, amiért nem kell leborulni az ügynökség előtt, de azért mégis örvendetes, különösen egy olyan termék esetében, mint az Új Magyarország Fejlesztési Terv, amiről valószínűleg alapból majdnem mindenki azt gondolja, hogy egy újabb kommunikációs lufi a sátáni gyursányitól. Az alapgondolat nem rossz tehát kezdésnek, viszont valamiért itt véget is ért az alkotók érdemi munkája.

A főszereplő kislány és a képarchívumokból elősétáló műszereplők nem tudják hitelesen elmondani, hogy az ország jobbá tétele rajtunk múlik. Hiába élesek a képek a tévészpotban, ha a főszereplő kislányt kivéve végtelen jellegtelenséggel találkozhatunk a képeken.

Ezt persze már megszoktuk a reklámblokkok többségében, de itt más baj is van. Vajon hogy létezik, hogy az ügynökségnél, az NFÜ-ben, a filmgyártó cégnél, az utómunkastúdióban, vagy a rendező haveri körében senki nem sikoltott fel, amikor a kamera egyszer csak belemegy az egyik szereplő szemébe. Nem sorolnám fel itt, hogy hányszor hatoltunk be szereplők szaruhártyájába az elmúlt néhány évben, elég talán csak a viszonylag jelentős médiabüdzsével futó, tavaly februárban sugárzott OTP-márkamegújulást hirdető reklámot említeni. Ott például pontosan ugyanez történt. Nem lopás ez, csak gondatlanság.

Azért is különösen rossz mindez, mert az NFÜ nem fukarkodik a médiavásárlással, így naponta átlagosan kétszer-háromszor hallgathatom végig a kislány történetét, és látom az agyonunt szemet.

Értékelés: 3