Vannak azok a klipek, ahol érződik, a videó és a szám között tényleg szoros, átgondolt a kapcsolat – ilyenkor valami olyasmit kapsz a videótól, ami rímel az eredeti alkotói szándékra, sőt még hozzá is tesz ahhoz. Regős Ábel és Slow Village közös dolgaira eléggé passzol ez a jellemzés. Ehhez persze a rendező szerint kell az is, hogy nem szigorú megbízó-gyártó viszony van a filmes és a zenekar között – ahogy Regős Ábel fogalmaz, 

„itt nincsenek kommentkörök, felesleges protokoll, haverok vagyunk, emiatt teljesen megbíznak a koncepciómban.”

A rendező eddig két Slow Village-klipet készített, már az előző, az Amiben is emlékezetes alkotás lett (el is nyerte a legjobb koncepció díját a Klipszemlén), de a friss Bárcsak még tovább is fejleszti az ott megismert képernyőfelvételekből, cetlikből, fotókollázsokból, stúdiós felvételekből összeállított mikrovilágot.

„Általában a manuális technikai megoldásokat keresem, azokat a módszereket, amivel egyedivé, megismételhetetlenné tehető a felvétel. 

A Bárcsak is ilyen multimédiás módszerrel készült. Befotóztuk a Slow Village tagjait, majd a kinyomtatott képeket animáltuk tovább stop motion technikával más tárgyakkal, fotókkal, cetlikkel keverve. De amikor mozgóképre vettük a tagokat, akkor is szinte állóképeket készítettünk róluk.”

Az alkotók közötti bizalom abban is megmutatkozik, hogy nem a Slow Village tagjai böktek rá a számra, amihez klipet készíttetnének, hanem a választást is a rendezőre bízták. 

„Ezúttal is megkaptam megjelenés előtt a teljes EP-t, hogy nyugodtan válasszak róla. Ilyenkor én napokig hallgatom az anyagot, és hagyom, hogy valamelyik szám beindítsa a fantáziám. Aztán amikor kialakult a fejemben a koncepció, a többiek elé tárom az ötleteimet. 

Most például az a sketchbook-részlet az EP borítója, amin elkezdtem kidolgozni az ötletet. Általában ilyen szétforgatott, kicsit szakadt jegyzetfüzetekkel megyek a megbeszéléseimre is” 

– meséli az utolsó mondatot már kicsit elviccelve Regős Ábel.

A rendező hozzáteszi, az ilyen típusú, vegyestechnikás munkákban komoly részt vállalt Nagy Judit Borbála képzőművész illetve Sánta Balázs, a klip producere, alkotótárs, multimédiaművész. 

Néhány zenei előadónál bevett szokás, hogy akár hosszabb távon is ugyanazzal a rendezővel dolgoznak együtt – így a videoklipek között is van folytonosság, párbeszéd. Regős szerint itthon a zenekarok kommunikációja többnyire még embrió állapotban van, itt nem jellemző az, ami a fejlettebb piacokon bevett szokás, hogy teljes vizuális koncepció kísér egy előadót. „Ezekben az esetekben egy kreatív producer egy átgondolt vízió részeként fogja össze a videoklipeket vagy a kiposztolt kreatívokat. 

Itthon az is kiemelkedő, ha egy előadó egy megjelenés körül figyel erre, és egységes vizuális koncepciót társít a kiadványához.”

Ha már vizuális koncepció, amikor mások munkái szóba kerültek, Regős Ábel Vince Staples Fun! című számához készült videót emeli ki az utóbbi évek felhozatalából. „Nem annyira friss ugyan, de az a klip nagyon emlékezetes, egyedi munka. Az valami olyan volt, amire felkaptam a fejem, annyira izgalmas az egész koncepció és megvalósítás.”

Regős Ábel szabadúszóként dolgozik, eredetileg dokumentumfilmesként végzett, és ugyan alkotott abban a műfajban is, azóta reklámok és a videoklipek jelentik a fő megbízásait. „A videoklipes világba is úgy csöppentem, mint sokan mások. A zenész barátok kértek meg eleinte, hogy készítsek nekik videókat, emellett zenélek a Manaky zenekarban is, ott is adta magát, hogy használjam a videoklipes agyamat.”

A zenei vonalon maradva a rendező jelenleg épp a Budapest Ritmo felkérésére forgat kisfilmet, a fesztivál által elindított filmsorozat újabb felvonásaként, amelynek részeként korábban Reisz Gábor, Szimler Bálint, Szilágyi Fanni vagy Damokos Attila is rendezett egy-egy koncertfilmet. Regős Ábel friss munkája az áprilisi fesztivál ideje alatt jön majd ki.